Ellenfény Online - összművészet - Hatások

Hatások

Második nap: Vidor fesztivál, Nyíregyháza

A Vidor fesztivál második napján - az időnként hűvösen fújó szél ellenére is - megelevenedett a belváros. Bohócok kószáltak az utcán, élőszobrok jelentek meg a tereken, alkalmi mutatványosok vonták magukra a figyelmet, különféle zenekarok muzsikáltak a főtér zugaiban, koncertek szóltak a sétáló utca végén. És fellépett az egyik legjobb gyermek(- és utca)színházi társulat is, a MárkuSzínház. A Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán a József Attila Színház szórakoztatta a közönséget, a kamarateremben Tasnádi István darabját játszották
Sándor L. István, Szűcs Mónika | 08. 08. 30.

A délután legnagyobb attrakciója a MárkuSzínház előadása volt. Az égigérő fa című előadásukat a főtér egyik ügyesen kiválasztott zugában játszották el. A játékot ezúttal a szó legteljesebb értelmében kell érteni. Nemcsak megjelenítettek egy mesét, hanem játszottak is vele: különféle vonzó ötleteikkel a történet újabb és újabb dimenzióit nyitották meg. Remek volt például az előadás indítása: a közönség sorai közül bóklászott elő két furcsa alak, akik arról vitatkoztak, hogy melyik herceg lenne a legjobb kérő a királykisasszony számára. Aztán leemelték kalpagjaikat, és a két elem összeillesztéséből máris elénk varázsolták a kismalacot, aki afféle mesélőként vett részt a történetben. Aztán előgurult a taligára eszkábált király is, aki különös hintójáról aggódva faggatta lányát a jövőről. Még nem is sejthette, hogy a férjválasztásnál is súlyosabb megpróbáltatás előtt áll: a háromfejű sárkány ragadja majd el a királykisasszonyt.

A MárkuSzínház a közönséggel együtt játszva mesélte el a lányszabadítás történetét: folyamatosan kommunikáltak a nézőkkel, sőt még játszótársakat is választottak közülük. Ennek eredményeként a gyerekeknek szóló mese a felnőtteket is elkápráztatta. Pilári Gábornak utánozhatatlan képessége van a közönség megszólítására. Egyrészt remek kiszólásokkal tartja ébren a figyelmet, amelyek mindig a kialakuló szituációra reagálnak. („Vigyázzatok, mert belerodeóztok a cselekménybe" - veti oda gyorsan két kisfiúnak, akik az alkalmilag kijelölt játéktéren motoroznának át.) Ugyanakkor mindig személyesen is szól a nézőkhöz. („Azt hitték, hogy maguk megússzák?" - kérdezi a távoli zugokban ülőktől, amikor végigriogatja a nézőket a sárkánnyal. „Tessék félni" - biztatja a közönséget, amikor lanyhulni látja a riadalmat. „Megártott a sok pennaforgatás?" - szól oda a Vidorfesztivál zsűrielnökének.)

 

egigero_fa1

Az égigérő fa (Pilári Gábor) - Forrás: Vidorfesztival.hu

 

Másrészt Pilárinak nagy tehetsége van ahhoz is, hogy valóban játszótársakká tegye az előadásba „behívott" nézőket. „Milyen jó kiállású legény vagy" - mondja a kisfiúnak, aki első próbatevőnek jelentkezett, hogy a sárkány után induljon az égigérő fán megszabadítani a királykisasszonyt. „A hősök is szoktak időnként sírni" - mondja a legénykének, amikor az elpityeredik, mert Pilári a világfa megmászását imitálva a vállán, a hátán ide-oda forgatta őt. (Akik még nem látták ezt a „mutatványt" szintén hüledezhettek, hisz kívülről nem látszik, hogy Pilári milyen pontosan tudja, mit csinál, mennyire vigyáz játszótársaira. „Hozzád még edzenem kéne" - mondja egy nagyobbacska testes fiúnak, aki szintén próbatevőnek jelentkezik.)

Egy ilyen magával ragadó utcaszínházi produkcióról érzi azt az ember, hogy ez az előadás csak itt és most jöhet létre. Úgy tűnik, ezen a délutánon minden összejött a MárkuSzínháznak. Még a véletlen is az előadás hatását segítette. Például az egyik groteszk bábu (amely az egyik méltatatlan próbálkozót testesítette meg) az égig érő fáról lezuhanva messze repült, és végül fennakad az egyik közeli fán, ahol úgy lifegett, mintha felakasztották volna. A sárkány legyőzendő erejét két nyúlnak öltözött zsák jelképezte, amelyet ide-oda hajigáltak a gyereknézők. („Csak az óvónőknek mondom, két zsák és a gyerek fél órákat el van vele" - veti közbe Pilári.) A végső csapást az jelentette a sárkányra, amikor a szerterepülő kukoricaszemeket (mint a sárkány pillangókba rejtett végső erejét) lelkesen megtaposták a gyereknézők.

 

egigero_fa2

Az égigérő fa (Vajda Zsuzsanna) - Forrás: Vidorfesztival.hu

 

E folyamatos együttjátszások mellett a MárkuSzínház pontosan is mesél. Vajda Zsuzsanna nagy játékkedvvel egészíti ki Pilári vehemenciát, és gondosan ügyel rá, hogy a történet a sok játékos kitérő közepette is célba érkezzen. Hogy Jankó, a vándorlegény végül elinduljon az égigérő fán a királylány után. Hogy végigmásszon a legvékonyabb ágon, mint egy kötéltáncos, amelyet egy segítőkész, „dekoratív anyuka" feszít egyenesre. Hogy aztán Jankó a táltosdobra rajzolt girhes csikót megetesse parázzsal (valóban felcsapnak a lángok egy rövid jelenet erejéig), hogy aztán deli táltossá és a főhős hű társává változzon. A segítségével győzi le Jankó a sárkányt.

Ha van időnk kipillantani a sodró lendületű játékból, rácsodálkozhatunk arra a kézműves gondosságra is, amivel a MárkuSzínház megformálja bábjait, tárgyait, kellékeit. Igazi komplex művészet az, amit ők képviselnek. A vidámság mellé mindig gondosan odaillesztik a szépséget is.

Ha siettünk, a MárkuSzínház előadása után még meghallgathattunk három számot Szalóky Ági koncertjéből is, ahol a gyereknek szóló CD-je, a Cipity Lőrinc dalait játszotta. (Kissé érthetetlen, hogy két ilyen nívós gyerekprogramot miért egyidőben tartottak. Nem lett volna jobb, ha nem kellett volna választani a kettő közül? Mint ahogy azon is érdemes elgondolkodni, hogy a három óra nem túl korai kezdés-e a gyerekprogramokhoz. Ha kicsit csúszik az ebéd, az óvodások ilyenkor még alszanak.) Szalóki Ági izgalmas zenét játszik a gyerekeknek is. A gyerekversek (most Kányádi Sándor és Weöres Sándor „dalszövegeit" hallhattam) népi dallamokkal kapcsolódnak össze, amelyeket dzsesszes felfogásban játssza el a három tagú kísérőzenekar: Lamm Dávid gitáros, Dés András ütős és Kovács Zoltán nagybőgős.

A különböző zenei stílusok egyesítésének igénye több produkcióban is megjelent a Vidor fesztivál koncertkínálatában. A szintén a délutáni programban szereplő Fellegini Klezmer Gipsy Band (mint ahogy a neve is hirdeti) a zsidó és a cigány zene egyfajta társítására törekszik. A zenekar nevében is szereplő Fellegi Balázs énekes igazi őstehetség. Ha az alapanyag választásban, az előadásmódban erősebb ízlés jelenne meg, akkor vitathatatlan értéket képviselne együttese.

A zenei szintézis mellett azért tiszta stílusokkal is lehetet találkozni a Vidor fesztivál második napján. Például a délutáni sokadalomban. A tér egyik sarkában rezesbanda szólt, arrébb egy vonósnégyes játszott, hátrább pedig izgalmas ritmusú elektromos zene szórakoztatta a járókelőket. Egy órával később kicserélődtek a zenekarok, itt egy cigányzenekar játszott, amott meditatív dzsessz szólt.

És a nagyszínpad esti programja is autentikus zenével kezdődött. „És azt mondta (Kodály), hogy legyen a zene mindenkié..." ­- magyarázza majd az éjszakai színházi előadáson Edit (Csákányi Eszter) Tiborgnak. És az este hétkor fellépő Magyarpalatkai banda zenéje csakugyan mindenkié volt: az óvodásoké, a fiataloké, az időseké. Divatjamúlt értelmiségié, arra tévedt kamaszé, semmit nem váró, de mindenre nyitott embereké. Meg azé a hajléktalané, aki végigtáncolta a színpad előtt ezt az órát.

És talán azokat a zenészeket is megérintette ez a mezőségi muzsika, akik a fellépésükre várva a kerítés mellől figyelték a magyarpalatkaiakat. Ők a Ska Cubano tagjai voltak, akik a jamaikai raggae-ből és ska muzsika elemeiből teremtették meg a saját stílusukat. De alig hittem a fülemnek, amikor virtuóz improvizációjukból egy magyar népdal dallamfoszlányai idéződtek fel.

A szombati színházi műsort ugyanaz a kettősség jellemezte, amely felvállalt jellegzetessége a Vidor fesztiválnak: a nagyszínpadon jórészt kommersz produkciók láthatók, a kamarateremben viszont többnyire független társulatok művészi értékeket képviselő vidám darabjai.

 

legyenafelesegem

Legyen a feleségem (Ulmann Mónika, Zöldi Csaba, Bodrogi Gyula) - Forrás: vidorfesztival.hu

 

A József Attila Színház a Legyen a feleségem című darabot játszotta. Edward Taylor bohózati ötletből indul ki: az európai irodáit végiglátogató new yorki multimilliárdos befektető megköveteli a munkatársaitól, hogy erkölcsös életet éljenek. Például hogy házasságban éljenek. De a londoni iroda vezetőjének, az infantilis lelkületű brókernek, Jim Wattnak (Zöldi Csaba) nincs felesége. És a barátnője, Helen (Ulmann Mónika) is azonnal elhagyja, amikor megérti, hogy a fiú kérése, hogy legyen a felesége, csupán egyetlen estére szól. Így Jimnek más feleséget kell szereznie. Mivel minden egykori barátnője már férjhez ment,és a titkárnője, Terri (Márkó Eszter) sem ér rá, végül jobb híján öregedő bejárónőjét, Ednát (Esztergályos Cecília) mutatja be feleségeként a Bill McGergornak (Bodrogi Gyula). A férfi csodálkozik, de végül is elvarázsolják Edna tenyeres-talpas üzletei tanácsai (amivel egy este alatt milliókat kaszálnak). Persze az utolsó utáni pillanatban visszatér Helen is, hogy beugorjon a feleség szerepébe, sőt legvégül Terri is bemutatkozik feleségként.

Edward Taylor nem igazán bír a saját ötleteivel. Bohózati kavarodás helyett csak langyos félreértésekre futja. Sőt még a szerepekkel is mostohán bánik, Bodrogi Gyulának például egészen egyszerűen nincs mit játszania. De McGregornénak (Vándor Éva) is csak női közhelytulajdonságokat juttat. Ednát meg egész egyszerűen kivonja a cselekményből (a konyhába száműzi), amikor lubickolnia kellene az összekavarodott helyzetekben. A szerző ügyetlenségét az is jelzi, hogy a megoldáshoz (hogy Jimet mégse rúgják ki az állásából) teljesen új cselekménymozzanatok bevonására van szüksége, amit az előzmények alapján nem hitelesít semmi: Terri egész egyszerűen megzsarolja McGregort, mert két éve, new yorki gyakornok korában az öregedő férfi kikezdett vele.

A darab hibája is, hogy a József Attila Színház előadása hol nekilendül, hol ellaposodik. Ugyanakkor rendezői bizonytalanságot is jelez, hogy a visszafogott hatásokkal élő jelenetek mellett hatásvadász megoldásokat is elfogad. (Például Jim és Helen kapcsolata elég plasztikusan jelenik meg. Ugyanakkor Edna összes akciója túljátszottnak tetszik. De Terri karikatúrája is lehetne visszafogottabb.)

 

magyaraholdon1

Magyar a Holdon (Scherer Péter) - Forrás: Vidorfesztival.hu

 

Egész más szinten és tétekkel folyik a - szintén félreértésen és megtévesztésen alapuló - játék a Krúdy kamarában, a tatabányai színház és a szombathelyi Kamara Savaria közös produkciójában. Tasnádi vígjátéka, a Magyar a Holdon egy demonstrációs célokat szolgáló átverés története pokolian mulatságos bohózati eszközökkel, abszurd ötletekkel és madáchi asszociációkkal, illetve azok kifordításával.

A nyíregyházán most látott előadás számos mozzanatában más, átgondoltabb, kiérleltebb, mint a budapesti bemutató volt. Egyértelműbbé vált például az alaphelyzet, vagyis hogy hol is vagyunk. A tavaszi előadáson egy valóságshow élő felvételének tűnt az előadás, a színpadi szituáció dominált, annak dacára, hogy Scherer Péter mint animátor az elején már akkor is elhadarta, hogy ez itt egy futuring tréning. A szombati előadásban (az írói és színészi munkán túl a kisebb térnek is köszönhetően) az első perctől kezdve világos, hogy itt nem szórakoztatni akarnak, hanem meggyőzni - és megvezetni. Bennünket, e tréning résztvevőit, pesszimista és távlatok nélkül élő lúzereket, a teljes lecsúszás szélére került és az élettel hiába küszködő, önerejéből felemelkedni képtelen, segítséget mástól váró csürhét.

 

magyaraholdon2

Magyar a Holdon (Katona László, Csákányi Eszter, Mucsi Zoltán) - Forrás: Vidorfesztival.hu

 

A nézőknek ez az újrapozicionálása azt is eredményezte, hogy a kacagtató szatíra mellett jobban érzékelhetővé vált a tréningre érkezők közül kiválasztott és reményeiben megalázott emberpár tragikomikus összeomlása is. Csákányi Eszter és Mucsi Zoltán nagy biztonsággal és elképesztő gazdagsággal képes sok apró jelzésből, gesztusból megeleveníteni egy tipikus mai magyar viharvert házaspár szatirikus rajzát. És ugyanakkor képesek megmutatni e kisszerűség mögött létező erős emberi összetartozást. Meg e földhözragadtságban is eleven fogékonyságot az örömre, valami reményből és hajdanvoltból táplálkozó primer életerőt. „Valamit azért otthagytak persze a Holdon" - kommentálja lazán az animátor a demonstráció tanulságát. Valamit igen. Ezt.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK