Mi látható a héten?

Frank Wedekind: A tavasz ébredése – Figura Stúdiószínház, Gyergyószentmiklós (2018. február 27.)

„Ne szépítsük: Wedekind elfelejtett drámaíró" – írta az 1980-ban megjelent Wedekind-drámakötet utószavában Almási Miklós. Sokáig ez valóban így volt Magyarországon, 1945 után sem a színházak nem játszották darabjait, sem művei nem jelentek meg új kiadásban.

Pedig a kortársak számára fontos szerző volt a német Frank Wedekind (1864–1918). A Nyugatosok például rendkívül sokra tartották. „Az élet marionette-szerűségét senki sem tudta úgy éreztetni műveiben, mint ez a legsajátságosabb, legeredetibb író, aki nagy romboló és felszabadító munkát végzett" – írta nekrológjában Lengyel Menyhért. „Az ő színdarabjai nem konstrukciók sem formában, sem lényegben! hanem csodálatos növények, melyeket egy pokoli belső tűz érlelt, s amint előttünk vannak, az első pillanatban visszariadunk, mert sablon, forma, nevelés, rossz iskola mind azt verték belénk, hogy az életnek más vonala van, rendes, nyugodt, sima, nem ilyen furcsa arabeszkekkel rajzolt, meglepő s nyugtalanító."

Frank Wedekind

Kosztolányi Dezső A tavasz ébredése kapcsán így ír a darabról: „szimfonikus költemény, ahol tízéves hősök gyötrődnek... a tavasz fojtogató, buja kezei alatt, nem a saját hibájukból, hanem a társadalom bűne miatt... Ez a költemény több, mint Dante Pokla". Kosztolányitól tudjuk azt is, hogy a kortárs színházak játszották Wedekind darabjait. 1907 májusában például kritikát írt a Budapesti Naplóba „Reinhardték" vendégjátékáról, akik épp A tavasz ébredését „hozták magukkal" (a produkciót 1905-ben mutatták be Bécsben, illetve Berlinben). Az előadáson maga Wedekind is fellépett, az Álarcos urat játszotta. Hisz az író – sokszoros újrakezdései közepette – működött cirkuszi titkárként, majd kabarészínészként és énekesként is, később pedig „műveinek nemcsak írója, hanem sokszor rendezője, szereplője, dramaturgja és díszletmestere is" volt.

De Wedekind kortárs fogadtatása sem volt egyértelmű. Ezt az is jellemzi, amiről Kosztolányi ír Reinhardték vendégjátéka kapcsán. „A második felvonás egyik jelenete után pedig egy – hír szerint előre felbérelt – klerikális csapat fütyülni kezdett, mire az egész színház tapssal, éljenzéssel zajos ellentüntetést rendezett. De a hangulat mégis forró lett, többen felkeltek helyükről, s már-már pániktól lehetett tartani, mikor a nyugalom végre helyreállt." A darabot „annak idején botrányok kísérték" – olvassuk egy hetvenkét évvel későbbi kritikában –, „nemiségük tudatára ébredő tizennégy-tizenöt éves kamasz- és csitrihősei hogyne váltottak volna ki fölháborodást a prűd társadalomból" – írta Koltai Tamás.

Ács János 1979-es rendezése (Császár Györgyi, Tóth József)

A tavasz ébredése „radikalizmusára jellemző, hogy egyes, a serdülőkori szexualitást (maszturbáció, szado-mazochizmus, homoszexualitás) leplezetlen nyíltsággal ábrázoló jelenetei csak az 1960-as években kerülhettek színpadra" – olvassuk a Világirodalomi Lexikonban. Ugyanakkor Wedekind mindennek nem naturalista, hanem költői ábrázolását adja, ezért is nevezhette Kosztolányi „szimfonikus költeménynek", egy későbbi kritikus pedig úgy fogalmaz, hogy „az ifjú szerző valóban érzéki költészettel festette le a gyermekvágyak ébredését".

Wedekind későbbi is állandó harcban állt a hivatalossággal (a német császárról írt szatirikus verséért 1900-ban több hónapot börtönben is ült; az I. világháború alatt majd' minden darabját betiltották). Sokan azonban hatalmas lelkesedéssel követték munkásságát. Kosztolányi is azt írja a budapesti vendégjáték kapcsán, hogy a „közönség tomboló lelkesedéssel kívánta látni a költő magas, elegáns alakját".

Ugyancsak Kosztolányi nevezi „kései" bemutatónak azt, hogy 1923-ban magyarul is eljátszották A tavasz ébredését. (Magát a darabot Szini Gyula már 1908-ban lefordította, később Pajzs Elemér is, utóbbi 1918-ban jelent meg Tevan-kiadásban.) „Fiatal színészek játszanak, s a rendező, Hegedüs Tibor, éles értelemmel, ízléssel vezeti őket"– írja A tavasz ébredése előadásáról Kosztolányi. „Az Angol Parkban, majd a Belvárosi Színházban mutatták be. Itt tűnt fel ifjú színészként Jávor Pál és Makláry Zoltán" – tette hozzá egy interjúban Ács János.

Zsótér Sándor 2000-es rendezése (Szabó Zoltán, Lengyel Tamás)

1945 után az első magyarországi Wedekind-bemutató Ács János nevéhez fűződik, aki 1979-ben a Józsefvárosi Színházban állította színpadra a művet. Ezt követte 1983-ban Csiszár Imre miskolci Lulu-rendezése, amely egyestés előadássá vonta össze a két Lulu-drámát, A föld szellemét és a Pandóra szelencéjét. Majd a következő évben Paál István vitte színre a Nicolo királyt Szolnokon. A következő Wedekind-bemutatót ismét Ács János nevéhez fűződik: 1990-ben a Lulut rendezte a Katona József Színházban Udvaros Dorottyával a címszerepben. Tehát az élő színházban is jelentős előadások születtek darabjaiból, miközben az 1980-as magyar Wedekind-kötetben a szerző 19 drámájából hét volt olvasható új magyar fordításokban.

Horváth Csaba 2007-es debreceni rendezése (Földeáki Nóra, Krisztik Csaba)

Így lassanként Magyarországon is elfoglalta irodalomtörténeti helyét a drámaíró, amit az egyik kritikájában Szántó Judit így jelöl meg: „manapság nemcsak Brecht, hanem az abszurd dráma előfutáraként is" ünnepelik. Ugyanakkor A tavasz ébredésében „Wedekind még inkább a német romantika és a Sturm und Drang, Kleist, Lenz, Grabbe és Büchner utóda, semmint az új tárgyilagosok, az expresszionisták és Brecht elődje".

Ma már egyértelmű helye van a Wedekind-daraboknak a magyar színpadokon. Ezek közül A tavasz ébredése élte meg a legtöbb bemutatót. 1992-ben Egerben került színpadra Dezsényi Péter rendezésében. 1998-ban Tatabányán Gergely László rendezte. 1999-ben Zsótér Sándor a Pesti Színházban készített belőle előadást (Hámori Gabriella és Lengyel Tamás főszereplésével). 2000-ben Anca Bradu vitte színre Marosvásárhelyen az akkor végzett főiskolai osztállyal. 2003-ban Zalaegerszegen Koltai M. Gábor rendezte.

2007-ben Debrecenben Horváth Csaba mozgásszínházi változatot készített belőle (a későbbi Forte társulat tagjaival). A Karinthy Színház 2009-es bemutatóját Vidvoszky György rendezte (a főszereplő Dér Zsolt és Császár Réka volt). 2010-ben Szabó K. István Székelyudvarhelyen állította színpadra. 2011-ben Alföldi Róbert készített vizsgaelőadást a darabból az Ódry Színpadon a bábszínész osztály tagjaival (Andrusko Marcellával, Bohoczki Sárával, Czupi Dániellel, Eke Angélával, Fehér Dániellel, Fritz Attilával, Hoffer Károllyal, Ivanics Tamással, Makra Viktóriával, Márkus Sándorral). 2015-ben Puskás Tamás Újvidéken rendezte A tavasz ébredését. 2017-ben Horváth Anna készített belőle előadást Temesváron.

A gyergyószentmiklósi előadás próbája

Frank Wedekind drámájának gyergyószentmiklósi bemutatója a Figura és a BBTE, Színház és Televízió Kar Magyar Színházi Intézete koprodukciója, az előadás létrehozásában közreműködnek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói. Az előadás rendezője Keresztes Attila.

Budapest Táncfesztivál II. (2018. február 27. – március 1.)

A héten is folytatódik a múlt héten kezdődött Budapest Táncfesztivál, amelynek idei külföldi vendége a San Franciscó-i kortárs balett-társulat, az Alonzo King Lines Ballet. Vendégjátékuk kedden és szerdán látható a Müpában. Az idén 35 éves társulat a világ minden tájáról hív meg neves zeneszerzőket, zenészeket, vizuális művészeket, hogy velük együttműködve készítse el a társulatvezető koreográfus az által megálmodott látomásokat.

Alonzo King: SAND

A fesztiválon két darabjuk lesz látható. „A Biophony olyan darab, amely a természetes hangképek művészével, Bernie Krause-szal és a zeneszerző Richard Blackforddal együttműködve készült. Krause több mint negyven éven át járta a világot mikrofonjával, amellyel felvételeket készített a Föld és a Föld teremtményeinek hangjairól. A színpadon ezek a hangképek egy finom, élő zenekart testesítenek meg, amivel a természet hangulatát idézik. A klasszikus technika igazán kikristályosodik, és arra emlékeztet minket, hogy a Föld minden teremtményével valamilyen kapcsolatban vagyunk" – olvassuk az ismertetőben.

A másik darab, a SAND Alonzo King és az amerikai jazz két meghatározó alakjának, Jason Morannak és Charles Lloydnak az együttműködéséből született. „Lloyd és Moran a zenekari árokban szenvedélyes, jól megkomponált, lírai zenét szólaltat meg, amely tökéletesen illik a nyolc részből álló baletthez. King kifinomult technikával használja a klasszikus elemeket, ami a koreográfus munkásságában új irányt jelezhet."

Csütörtökön két előadás is látható a táncfesztiválon. Egyrészt a Müpában látható a Szegedi Kortárs Balett estje, amelynek múlt heti szegedi bemutatójára előző ajánlónkban hívtuk fel a figyelmet.

Bernarda Alba háza

Ezen egyrészt Juronics Tamás koreográfiája látható, amelyet Lorca-drámája, a Bernarda Alba háza alapján készített. Másrészt két olyan darab is színpadra kerül, amelynek bemutatója novemberben volt a Művészetek Palotájában a Szegedi Kortárs Balett 30 éves jubileumán. Az együttes táncosa, Czár Gergely Exit címmel készített koreográfiát, a Hollandiában élő román koreográfus, Corneliu Ganea pedig Tabula rasa címen készített darabot.

A másik csütörtöki fesztiválesemény helyszíne a Pesti Vigadó. Itt látható a Badora Társulat a Zeneakadémia és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója, a Lajtha. Ezen Lajtha László Capriccio című zeneművére készült táncelőadás látható. Solymosi Tari Emőke szerint a Capriccio a zeneszerző életművének „talán legvidámabb, legcsillogóbb kompozíciója, mely a magyar történelem egyik leggyászosabb, legtragikusabb időszakában, a budapesti bombázások alatt keletkezett, és egyértelműen a realitás előli belső menekülés igényét reprezentálja". Barta Dóra rendező-koreográfus azonban nem a Capriccio eredeti történetét idézi fel, hanem a hangsúlyt a szerző személyére helyezi. Lajtha László „élete, belső világa elevenedik meg a színpadon; a zenemű okot szolgáltat arra, hogy bepillanthassunk a mű születésének kulisszái mögé."

Lajtha

Lajthát Katonka Zoltán, a Múzsát Jurák Bettina táncolja. A további szerepekben Domán Dalma, Horváth Zita, Szőllősi Krisztina, Földesi Milán, Nagy Nikolett, Varga Lotti, Csizmadia Tamás, Szóka Roland, Kőhalmi Ferenc. Közreműködik a Liszt Ferenc Egyetem Zenekara. Vezényel: Ménesi Gergely.

A macska neve – Mándy Ildikó Társulata a Bethlen Téri Színházban (2018. február 28.)

12 éven felülieknek szól Mándy Ildikó és társulatának új bemutatója. Az előadás témája a macska. „Házi kedvenc, szabad, független, különc négylábú, hasznos vagy épp haszontalan, szerethető vagy utálható, és mégis, sokszor, sok helyen találkozhatunk velük az irodalomban, a zenében, a színházban, a táncban is. A macska, akinek több, esetenként hét vagy kilenc élete is van, sokaknak szolgált múzsaként, mint például Hemingway, Kosztolányi, Örkény, T. S. Eliot, Csajkovszkij, Rossini, Fauré, Scarlatti és még sokan mások" – szól az előadás ajánlója.

„Történeteink táncban (mozgásban), prózában, zenében macskáról és emberről, a függetlenségről, a szabadságról, a macska–ember kapcsolatáról, ismert és kevésbé ismert írók, költők, zeneszerzők műveinek felhasználásával, 12 éven felülieknek.

A macskák titokzatosak, rejtélyesek. A macskák pont olyanok, mint mi, emberek.
Macskatípusok, a teljesség igénye nélkül: városi macskák, falusi macskák, gyári macskák, kóbor vagy utazó macskák, a szomszéd macskái, vegetáriánus macskák, rajzfilmmacskák stb."

Bertolt Brecht: Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban – Stúdió K Színház (2018. február 28.)

Brecht azonnal elhagyta Németországot, amikor 1933-ban Hitler hatalomra került. Az emigrációban írt darabjai közül az egyik első a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban, amely 24 jelenetből áll. Ezek olyan önálló egyfelvonásosok, amelyek különböző helyzetekben különféle szereplőkkel ábrázolják a náci Németország emberi viszonyait. Egyben általában nem szokták eljátszani mind a 24 darabot, általában csak egy füzér kerül belőle színpadra.

A mű magyarországi bemutatója 1958 novemberében volt, a Nemzeti Színház játszotta Marton Endre rendezésében A rettegés birodalma címmel. 1972 májusában a főiskolás Romhányi László rendezte a darabot az Ódry Színpadon. 1998 decemberében a Radnóti Színház mutatta be a művet Zsótér Sándor rendezésében.

Zsótér még egyszer foglalkozott a darabbal: 2010-ben Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban címmel készített előadást a főiskolán, amely a POSZT versenyprogramjába is bekerült. (Borbély Alexandra, Ficza István, Huzella Júlia, Kovács Gergely, Neudold Júlia, Pálos Hanna, Radnai Márk, Rétfalvi Tamás, Simon Zoltán, Tasnádi Bence és Tóth Eszter játszott benne.) 2018 januárjában újabb főiskolai előadás készült a műből Félelem és fogcsikor. Zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban címmel. Az előadást a főiskolás Tárnoki Márk rendezte.

Olvasópróba a Stúdió K-ban.

Szerdán a Stúdió K és a k2 színház együttműködésben készült előadás kerül bemutatásra. Benkó Bence és Fábián Péter rendezőpáros – ahogy a meghívó fogalmaz – „saját népe lelki üdve javára több, zenével, táncmulatsággal egybekötött kabaré-előadást" ígér. Ebben a két társulat tagjai szerepelnek: Boros Anna, Borsányi Dániel, Domokos Zsolt, Homonnai Katalin, Horváth Szabolcs, Lovas Dániel, Nagypál Gábor, Pallagi Melitta, Piti Emőke, Sipos György, Spilák Lajos, Viktor Balázs.

A leadképen az Alonzi King LINES Ballet Biophony című előadása

Heti ajánlónk második része itt olvasható.