Hétvégi bemutatók

1. rész

Sűrű hétvégéje lesz annak, aki minél több friss bemutatót szeretne látni. Vagy jócskán tele kell írnia a naptárát, hogy mit kell bepótolnia később. Heti ajánlónkban most elsősorban a hétvégi bemutatókra fókuszálunk. Négy premier mellett egy "felújítást" is ajánlunk.
Ellenfény | 18. 02. 15.

 

Bornemisza Péter: Magyar Elektra – Pécsi Nemzeti Színház (2018. február 16.)

 

Klasszikus dráma többszörös átdolgozását mutatják be Pécsett. Az Atreidák története az egyik legtöbbet feldogozott mitológiai téma a görög drámairodalomban. Mindhárom tragédiaköltőtől, akiktől egész darabok is fennmaradtak, őrződtek meg olyan szövegek, amelyek Atreusz leszármazottainak sorsáról beszélnek.

A tragédiák legtöbbet Agamemnón hazatéréséről és ennek következményeiről szólnak. Aiszkhülosz trilógiát írt a témáról (ez az egyetlen fennmaradt tragikus trilógia). Az Oreszteia első része, az Agamemnón a Trójából hazatérő király meggyilkolása körül forog. A második részben, az Áldozatvivőkben Agamemnón fia, Oresztész (a nővére, Elektra segítségével) bosszút áll a gyilkosokon, a saját anyján, Klütaimnésztrán, illetve annak szeretőjén, Aighisztoszon. A harmadik részben, az Eumeniszekben az erünniszek, a bosszúszellemek által üldözött, szenvedő Oresztész végül felmentést kap az anyagyilkosság bűne alól.

Negyven évvel később, de közel egyidőben íródott a másik két tragédiaköltő Elektra című darabja, amelyben a történet legdrámaibb részletét, az Agamemnón gyilkosai ellen készülődő bosszú fordulatait dolgozzák fel – teljesen eltérő szemlélettel. (Euripidész Elektráját i. e. 413-ban mutatták be, Szophoklész darabja egy-két évvel korábban keletkezhetett. Euripidész a gyilkosság utáni időszakot is megírta az i. e. 408-ban bemutatott Oresztész című darabjában.)

 

magyar-elektra-pecs-2

Herczeg Adrienn

 

Szophoklész az Elektrában úgy látja – akárcsak az Antigonéban –, hogy tragikus helyzetet az teremt, hogy szétváltak egymástól az emberi és isteni törvények, és szinte lehetetlen őket összeegyeztetni. Elektrát ugyanaz teszi tragikus szereplővé, mint Antigonét, hogy egységes, minden emberre érvényes (azaz isteni) törvényeket tételez fel (ezekhez próbál ragaszkodni), holott az emberek a helyzetük megszabta érdekek, illetve ezek által alakított (földi) törvények alapján cselekszenek.

Szophoklész (és a görög tragédiaköltők) művei hosszú időre kiestek az európai kulturális emlékezetből. „A középkori Európa annyit tudott Sophoklés költészetéről, amennyit a római irodalom fennmaradt és olvasott műveinek utalásaiból olvasni lehetett" – írja Borzsák István. A humanisták érdeklődése akkor fordult a görög tragédiaírók felé, amikor a nyugatra került kéziratok alapján kezdték kiadni a tragikus triász műveit. (Az első „modern" Szophoklész-kiadás 1502-ben jelent meg.) Ezután sorra jelentek meg a latin nyelvű fordítások, illetve kommentárok. (Az utóbbiak sorában kiemelkedő hely illeti meg Luther munkatársát, Melanchthont, aki 1545-ben az Elektráról tartott előadásokat a wittenbergi egyetemen.)

 

magyar-elektra-pecs-3

Kulcsár Viktória, Herczeg Adrienn

 

A huszonéves Bornemisza Péter is „egyetemistaként" találkozott Szophoklésszal – majd kétezer évvel az Elektra keletkezése után. Ő Bécsben hallgatta Georg Tanner előadásait (aki viszont Melanchthontól tanult). És „mikor az bécsi tanuló nemes uraim kértek volna, hogy valami játékot magyarul szereznék", akkor a tanára javaslatára választotta fordításra, átdolgozásra „az bölcs Sophocles Tragödiáját, melyet Electrának hínak".

Arról nincs adat, hogy a bécsi magyar egyetemisták elő is adták volna Bornemisza Elektra-változatát (erről igencsak megoszlik a szakirodalom), de a Tragoedia magyar nyelven az Sophocles Electrájából 1558-ban Bécsben könyv alakban megjelent, gondos filológia környezetben, előszóval és latin nyelvű, tanulmánynak is beillő utószóval. Tehát Bornemisza munkáját irodalmi-filológia kontextusba helyezte, s nem színháziba. Ennek ellenére műfaji szempontból mindenképpen úttörőnek tekinthető a vállalkozása.

Természetesen Bornemiszának alapvetően más a viszonya Elektra történetéhez, mint Szophoklésznak. Ő elsősorban keresztényként és evangélikusként tekint a történetre: „Nekünk keresztyéneknek minden dolgunk Isten nevének dicsíretire kell lenni, akarám, hogy játékunk is az ő dicsíretire és keresztyéneknek épületire lenne" – írja az előszóban. Az „ily mulatságot az régi bölcs jámborok gondolták, kit az pogánok is igen gyakorlottak, mert ők is esmerték istennek bűn ellen való haragját és az gonoszokon való átkát" – teszi hozzá.

Az előszóból és már a darabhoz tartozó „Elöljáró Beszéd"-ből az derül ki, hogy alapvetően példázatnak szánja a művét, „kiből nemcsak pogán, de minden jámbor keresztyén is örökkévaló példát vehet, hogy az Úristen noha halogatja az büntetést az bűnért, de azért el nem feledkezik róla, hanem hova inkább késik, annyival inkább röttenetesben bosszúját állja, minden személyválogatás nélkül". Ennek alapján meg is különbözteti, hogy mely nézőkre hogyan hathat a darab: „az jóknak mulatság, az gonoszoknak penig tanuság: hogy minden rend az Úristent igen félje és az asszonyiállat urát tisztelje és szeresse, az ki úgy nem akar járni, mint ez játékbeli királné asszony".

 

magyar-elektra-pecs-4

Takaró Kristóf, Kulcsár Viktória

 

„Bornemisza nyelvújítás előtt írt, a mai fül számára nehezen érthető veretes szövegét a Pécsi Nemzeti Színház számára Németh Ákos dolgozta át oly módon, hogy a XXI. századi nézőnek könnyedén követhető legyen, ugyanakkor archaizmusából minél többet megtartson. A cselekményt Rozs Tamás – kifejezetten az előadáshoz írt – zenéje kíséri, egyedi dramaturgiát és hangulatot adva a történetnek" – írja a mostani Magyar Elektra ajánlója. A pécsi előadást Rázga Miklós rendezi, a címszerepet Kulcsár Viktória alakítja, Clitenmestrát Herczeg Adrienn játssza, a további szerepekben Vidákovics Szláven, Tóth András Ernő, Bach Zsófia, Takaró Kristóf, Stenczer Béla, Uhrik Dóra látható.

 

Alfred Jarry: Übü király – Katona József Színház, Kecskemét (2018. február 16.)

 

Egy mára klasszikussá vált formabontó művet tűz műsorra a kecskeméti színház. Alfred Jarry (1873–1907) tizenöt éves korában írta az Übü királyt, amelynek címszereplőjét a rennes-i gimnázium pocakos fizikatanáráról, Hébert úrról mintázta. A gyilkos diáktréfa – amely egyúttal Shakespeare-darabok paródiája is – 1869-ban került színpadra, és óriási botrányt kavart. „Akkora volt a botrány, hogy az Übüt mindössze kétszer lehetett előadni, pedig a címszerepet az akkor már színészként elismert Firmin Gémier játszotta" – írta Mihályi Gábor. „A szimbolista költők védelmezték a botrányba fulladó előadásokon közbekiáltásaikkal, tapsaikkal Jarry művét a konzervatívok felháborodott üvöltözéseivel, tiltakozásaival szemben."

 

ubu-kecskemet-3

A kecskeméti színpadkép

 

Idővel azonban az irodalomtörténeti jelentőségre tett szert, és az abszurd színház 19. századi előfutárává vált. „A mű egyszerre jelképezi a világ gyilkos őrületét, és sűríti magába a színház új formáját." Címszereplője Übü papa, a falánk és gyáva dragonyos kapitány, aki a felesége, Übü mama biztatására megöli a lengyel királyt, és elfoglalja a trónt, majd gátlástalan hatalmi mámorában a legelképesztőbb galádságokat követi el.

A darab sajátosan keveri az infantilis bohóckodást a mítosszal és a nonszensszel. „Jarry egy valószerűtlen színtéren a hatalmi tébolyt állítja pellengérre, és otromba hőseinek apokaliptikus bohóckodásaiban minduntalan fölvillantja a társadalom és a civilizáció visszásságát. Színműve – melyben mindenek fölött uralkodik a konok ostobaság és a nyárspolgári-bürokratikus önkény jelképe, Übü papa óriási, patriarchális alakja – fesztelen és képtelen párbeszédeivel Apollinaire és a szürrealista színház, Ionesco és az antidráma előfutára" – írja a darab első magyar nyelvű kiadásának fülszövege.

A mű csak 1966-ban jelent meg először magyarul (Jékely Zoltán fordításában). Először színpadra 1968-ban került a Színművészeti Főiskolán (Bruck János vizsgarendezésében. Übü papa: Linka György, Übü mama: Schütz Ila, Vencel király: Benedek Miklós.) Ezután a tatabányai Bányász Színpad játszotta évekig a darab erősen átdolgozott változatát. Majd 1977-ben Paál István rendezésében került színre Pécsett.

Paál az előadás „kulcsát az Übü király Shakespeare-paródia voltában lelte meg. Rendezői koncepciója a komédiának ezt az eddig kellően nem méltányolt vonulatát bontotta ki, így kapcsolódott napjaink merészen újszerű Shakespeare-értelmezéseihez, az olyan hagyományokat, tabukat törő rendezésekhez, mint Ljubimov Hamletje vagy Zadek Othellója" – írta a pécsi bemutatóról beszámoló Mihályi Gábor.

 

ubu-kecskemet-1

Übü papa: Kőszegi Ákos, Übü mama:Csapó Virág

 

1984-ben Újvidéken mutatták be az Übü királyt (rendező: Csizmadia Tibor), ugyanabban az évben a Katona József Színház is műsorra tűzte Zsámbéki Gábor nagyszerű rendezésében, remek színészi alakításokkal (Übü papa: Sinkó László, Übü mama: Básti Juli, továbbá: Ujlaki Dénes, Végvári Tamás, Olsavszky Éva, Szacsvay László, Horváth József, Hollósi Frigyes, Papp Zoltán). A következő évben Balogh Géza megrendezte a mű bábszínházi változatát, majd 1987-ben Kaposvárott Lukáts Andor állította színpadra (2016-ban ugyanő főiskolai vizsgaelőadást is készített belőle.) 1991-ben Bocsárdi László a gyergyószentmiklósi Figura Stúdiószínházzal mutatta be. Ezt nyíregyházi és debreceni bemutató követte (Megyeri Zoltán, illetve Pinczés István rendezésében). 2000-ben az Új Színházban Kiss Csaba rendezte meg a darabot (ugyanő 2011-ben a Budapest Bábszínházban is színpadra állította). 2009-ben készítette el a Maladype a Balázs Zoltán rendezte szobaszínházi változatot, amely rengeteg újságpapír között játszódott. Szintén a papír volt a főszereplője a 2011-ben Alain Timar által Kolozsvárott rendezett változatnak. 2013-ban Szabadkán Dömötör Tamás rendezte meg a művet. A következő évben az Örkény Színházban Mácsai Pál állította színpadra az Übü királyt.

A mostani kecskeméti előadást Hegymegi Máté rendezi a Kelemen László Kamaraszínházban. A szereplők: Kőszegi Ákos, Csapó Virág, Zayzon Zsolt, Orth Péter, Kiss Jenő, Märcz Fruzsina, Körtvélyessy Zsolt, Sirkó László, Pál Attila, Jankovics Péter.

 

Brian Friel: Pogánytánc – Nemzeti Színház (2018. február 17.)

 

A 20. század második felének egyik legismertebb ír drámaírója volt Brian Friel (1929–2015), aki 1990-ben írta a Pogánytáncot.

A darab lírai élményeket formál színművé epikus eszközökkel. A gyerekkor és a vele együtt elvesző régi világ iránti nosztalgia, a feltartóztathatatlan életformaváltás empatikusan átélt kínjai két nyárvégi napba sűrített életképsorozatban jelennek meg, amelyeket a múltjára visszaemlékező narrátor szavai fognak egységbe. A szereplők, a tanyasi elszigeteltségben élő öt nővér és az Afrikából nemrég hazatért fivér, Jack, illetve az egyik lány „szerelemgyereke" (akinek felnőttkori énje a narrátor) átlagos mindennapjaikat élik a harmincas évek végének Írországában: beszélgetnek, dolgoznak, játszanak, fontoskodnak, álmodoznak.

 

poganytanc-nemzeti-5

Tompos Kátya, Fehér Tibor

 

A hozzájuk látogatóba érkező férfi, a fiú apja, Gerry sem hoz változást: egy-egy napra felélénkül a farm élete, de lényegében nem történik semmi. Az eseménytelen mindennapok mélyén zajló lényegi folyamatok – a láthatatlanul beteljesedő sorsok, a mozdulatlan felszín alatt szétroncsolódó kapcsolatok – a történelmi, társadalmi folyamatokkal függnek össze: a készülődő világháborúval, az archaikus életformát végképp eltörlő iparosodással.

A darab frissen került magyar színpadra: 1993-ban mutatta be a Katona József Színház Upor László fordításában, Máté Gábor rendezésében, Szacsvay László, Bodnár Erika, Szirtes Ági, Bertalan Ágnes, Söptei Andrea, Vajda László főszereplésével. 1996-ban a kecskeméti Katona József Színház is bemutatta Lendvai Zoltán rendezésében, többek között Bíró Krisztina, Naszlady Éva, Ilyés Róbert, Kovács Lajos szereplésével. Majd játszották Kaposvárott (1998), Dunaújvárosban (2003 – Valló Péter rendezése), Szolnokon (2005 – Szabó Máté rendezése) és Újvidéken (2006).

 

poganytanc-nemzeti-2

Bánsági Ildikó, Rátóti Zoltán, Nagy-Kálózy Eszter

 

Most a Nemzeti Színházban kerül újra színpadra. Az előadást Bozsik Yvette koreográfus rendezi, aki számára – mint ahogy a színház ajánlója írja – „e mű megrendezése kihívás a naturalista és az absztrakt színház ütköztetésére, valamint a tánc hiányának, vágyának, a csendből való megzabolázhatatlan kitörésének megjelenítésére." Az előadás főszerepeit Bánsági Ildikó, Nagy-Kálózy Eszter, Tóth Auguszta, Nagy Mari, Tompos Kátya, Fehér Tibor, Rátóti Zoltán játssza, közreműködik a Bozsik Yvette Társulat.

 

Szabó Veronika: Queendom – MU Színház (2018. február 16-17.)

 

Szabó Veronika szabadúszó színházi alkotó, színész, rendező. Évekig tanult Londonban, az ottani tapasztalatait, inspirációit próbálja beépíteni itthoni munkáiba. A most bemutatásra kerülő Queendom című előadás egy nemzetközi, héttagú lánycsapat közös produkciója. Az alkotók azzal foglalkoztak, milyen szerepekbe kényszerülnek bele nők a mindenhonnan áradó női ideálok és a férfitekintet világában, és hogyan reagálhat erre egy csapat nő.

 

szabo-veronika-queendom

 

„A női testről, szerepekről való gondolkodás és játék sokszor nehéz, mert nagyon személyes is tud lenni és sok olyan van köztük, ami kényelmetlen lehet" – mondta az előadást előkészítő kutatómunkáról a rendező. „A csoportban különbözőek a tapasztalatok ezzel kapcsolatban, és sokféle identitásterületet érintenek. Éppen ezért a kutatásnak fontos része volt, hogy egy erős és támogató női (alkotó) közösséget hozzunk létre, ahol a különböző nézőpontok megférnek egymás mellett. Sztenderd szerepekkel kísérleteztünk, miközben arról is játszottunk, hogyan lehetne ezeket megbontani egy olyan bolygón, ahol pl. csak nők léteznek. Ehhez mindenki hozott szabályokat, rituálékat. Sok felszabadító élményünk volt a folyamat közben, és ez nekem nagyon fontos az egészben."

Majd hozzátette azt is, hogy „nagyon sok mindennel kapcsolatban nem is vesszük észre, hogy mennyire beépült a tudatunkba, hogy a nőnek mit kell gondolni, hogy neki mi a szerepe. Az előadásban sokat játszottunk az abszurddal és a humorral. A humor nagyon jó eszköz arra, hogy kiforgassunk olyan dolgokat, amiken sokszor inkább csak mérgelődni szoktunk vagy feszélyez minket. A humoros ábrázolás számomra nem eltusolja a dolgokat, hanem segít megélni és feldolgozni azokat."

 

szabo-veronika

Szabó Veronika

 

„Minden szerepet hét nő játszik, így sok ponton valóban felmerül a kérdés a férfi-női sztereotípiákkal kapcsolatban. Azzal foglalkoztunk leginkább, hogy mit okoz a nőben, amikor a férfiak dominánsabb szerepekbe kerülnek, illetve hogy milyen érzést okoznak számára a férfi tekintetek és ebből ki lehet-e lépni. Tehát a fiúkkal is foglalkoztunk. Humor lesz minden oldalon. A történéseket zsigeri módon jelenítjük meg, és mindenkinek szól az előadás."

Az előadás alkotó-előadói Borsos Luca, Julia Jakubowska, Kemény Rozália, Lakos Fanni, Lori Baldwin, Makra Viktória, Sarah Günther.

 

Gergye Krisztián: Lautrec táncolni fog – Művészetek Palotája (2018. február 16.)

 

2016 szeptemberében volt Gergye Krisztián előadásának bemutatója, amely most újra műsorra kerül.

Akkor így szólt az előadás ajánlója: „A bemutató Toulouse-Lautrec festőien groteszk világát idézi fel. Az aranykornak nevezett előző századforduló Párizsának ellentmondásos atmoszférája elevenedik meg olyan vizualitás keretében, mely Lautrec világának 21. századi posztimpressziója. Az előadás egyben emlékmű, mely a halandóságra, de a lélek halhatatlanságára és a történelmen átívelő örök emberi kérdésekre világít rá. A produkció egyfajta forszírozott szórakoztatás, amelynek műfaji meghatározása a cabaret grotesque. Az élő zenei előadásban – többek között – közreműködik a neves koloratúrszoprán, Kolonits Klára, Philipp György zenei vezető, bábszínészek és táncosok (maga Gergye Krisztián is), megvalósítva a Gergyére jellemző műfaji sokszínűséget. A szereplők olyan neves művészeket jelenítenek meg, akik meghatározók voltak az 1900-as évek Montmartre-jának művészi közegében. A teljesség igénye nélkül: Aristide Bruant, Vincent van Gogh, Mademoiselle Cha-U-Kao, Chocolate, La Goulue, Valentin le Désossé, Oscar Wilde, Yvette Guilbert és természetesen Henri de Toulouse-Lautrec.

 

gergye-lautrec-1

Gergye Krisztián, Lőrinc Katalin

 

Az összművészeti előadás, önironikus humorával túlmutatva a társadalomkritikán, az ember, a bohóc legmélyebb tragédiáját keresi. A szórakoztatás és a színpadi kiszolgáltatottság, a valódi szabadság és a szabadosság kontrasztjából kérdezünk rá emberi minőségünk lényegére."

„Ez az előadás tele van derűvel, szomorúsággal, játékkal, szépséggel, ocsmánysággal, kiszolgáltatottsággal – csupa olyasmivel, amihez nagyon is közöm van" – mondja az előadás egyik szereplője, Lőrinc Katalin. „Számomra most már csak az improvizáció létezik. Vagyis: minden pillanat akkor működik csak, ha ott és akkor születik meg, és igen, ez még a „kötött" koreográfiára is áll egy bizonyos fokig."

„Ebben az előadásban nincs skatulya, csak létezés van. Bármilyen stílus, forma, eszköz erre a létezésre felhasználható. Önmagam megfogalmazása és kiterjesztése. Játék. Kényelmes, játékos, szabad" – mondja egy másik szereplő, Tárnok Marica.

 

gergye-lautrec-2

Tárnok Marica, Lőrinc Katalin

 

„A fő kihívás egy ilyen előadásban talán a koncentráció, és az, hogy ne veszítsem szem elől egy pillanatra sem azt a szereplőt, azt a történést, amihez, akihez épp zenélek. Olyan komplex, festői képek zenéjét kell szolgáltatni, amik ha egy picit is megbillennek, nem nyújtják azt a világot, amit kéne" – mondja Philipp György zenei vezető. „A Lautrec táncolni fog a kötöttségével, és konkrétságával együtt egy nagyon spontán működő, improvizációknak is teret adó darab. Én, mint zenebohóc, igazán megtalálom benne magam, és azt a színpadi működést, ahogy a saját időmben is, nem csak Lautrecéban működöm."

A leadképen Kulcsár Viktória és Uhrik Dóra a pécsi Magyar Elektrában.

 

Heti ajánlónk második része itt olvasható.