A vizualitás erősödése

A IV. Gyermekszínházi Szemle előadásairól

Az idei Marczibányi téri fesztiválnak az volt az egyik legfontosabb tanulsága, hogy a gyermekszínházakban ismét felértékelődött a vizualitás szerepe. Ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy a bábszínházakban megjelent egy új rendezőnemzedék, amelynek tagjai külföldön sajátították el a szakmát, így másfajta szemlélettel rendelkeznek, mint ami itthon meghatározó.
Sándor L. István | 07. 11. 21.
Ennek az új nemzedéknek két tagja is bemutatkozott a Szemlén. Csató Kata a Budapest Bábszínházban rendezte (a vilniusi Lele Bábszínházzal közös produkcióban) a Hamuban sült mesét, amelyben látszólag egy receptkönyv elevenedik meg, valójában egy családi legendárium, szerelemről, rontásról, háborúról, elszakíthatatlan összetartozásról. Miközben az előadás beszélő szereplője (Turcsányi Erzsébet) régi-régi recepteket mesél, egy körbeforgó, zenélő pavilonban gyönyörű, pici bábok elevenednek meg (tervező: Julija Skuratova), hogy szavak nélkül meséljenek el egy egyszerűségében is költői történetet. A szöveg ebben az előadásban tényleg zárójelbe kerül, fontossá a magával ragadó képek válnak, amelyek az élet szavakkal nehezen megfogalmazható bensőséges szeretetét sugározzák. (Nyilván nemcsak az intimitást teremtő bábok, tárgyak miatt, hanem a szereplők (Kovács Judit, Simándi Anna és Beratin Gábor) játékmódja eredményeként is.

 


Hamuban sült mese (Budapest Bábszínház)

Kuthy Ágnes a pécsi Bóbita Bábszínházban rendezte a Rigócsőr királyt. A Grimm-testvérek meséjét (Zalán Tibor adaptációjában) a magyar bábszínházakban megszokottnál komplexebb eszközökkel jelenítette meg a társulat. Az előadásban a mozgásszínházi elemek, a burleszk etűdök éppolyan természetes alkotórészként jelentek meg, mint az árnyjátékok, a vizuális ötletek vagy a tárgyak kreatív használatából születő játékos etűdök. (Tervező: Mátravölgyi Ákos) A színészi játék is hasonlóan „eklektikus” volt: bohóctréfák éppúgy megjelentek benne, mint őszinte, fájdalmas pillanatok. A sokfelől érkezett társulat (Csizmadia Gabi, Boglári Tamás, Varga Péter, Fülöp József) egységes játékkedvvel vett részt az előadásban, amely némileg hullámzott ugyan, mégis nagyon markánsan jelezte a szöveg fogságából kiszabaduló gyerekszínházak egyik lehetséges útját.

 


Rigócsőr király (Bóbita Bábszínház, Pécs) - Fotó: Bubik Róbert

 

A cikk egy nagyobb tanulmány része, amely a Drámapedagógia Magazin 2007 nyári számában jelent meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK