A játékosság formái

A IV. Gyermekszínházi Szemle előadásairól

Miközben a Marczibányi téri találkozó kimondott-kimondatlan célja, hogy a gyerekszínházak legnyitottabb, legrugalmasabb, legmozgékonyabb (épp ezért legkreatívabb) társulataira hívja fel a figyelmet, ezt a működésmódot tekintve a legtágabb körben tette: budapesti hivatásos társulatokat és vidéki (sőt határon túli) bábszínházakat éppúgy láthattunk a programban, mint alternatív együtteseket, illetve független (egy-két személyes) társulatokat. Ugyanakkor ebben a széles választékban is jól kirajzolódtak bizonyos tendenciák. Példákat láthattunk többek között a játékosság színházi formáira.
Sándor L. István | 07. 11. 21.

 

A Stúdió „K” Fodor Tamás rendezte gyerekdarabjai mindig is a játékosságnak azt az érzékeny formáját képviselték, amelyben a figurákat mozgató színészek és a megmozdított bábok közötti élénk, közvetlen kapcsolat az intimitásnak rendkívül erős közegét teremti meg, amelyben a nézők sem maradhatnak érintetlen kívülállók. A nagy múltú alternatív társulat legújabb gyerekbemutatója a Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború című mese, amelyet Mosonyi Aliz Hoffmann művének motívumaiból írt. Az önálló karakterekkel rendelkező bábokat Németh Ilona tervező irányításával (diplomamunkaként) André Gabi, Bodor Kata és Schukert Gréta készítette. Fodor Tamás rendezése ezúttal is új nézőpontból mutatott meg egy közismert történetet, elsősorban a gyermeki fantázia és játékkedv megnyitására törekedve. Ebben nagy segítségére voltak a társulat régi-új színészei (Tamás Zoltán, Hannus Zoltán, Nyakó Júlia, Kakassy Dóra, illetve Lovas Dániel, Rusznák Adrienn, Téglás Márton, Büki Marcell), akik nagyon pontosan beszélik a Stúdió „K” összetéveszthetetlen gyermekszínházi nyelvét.

 

Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború (Stúdió "K")

 

Természetesen a játékosságnak harsányabb formái is megjelentek a többszemélyes produkciókban. A győri Vaskakas Bábszínház egy kortárs lengyel író, Marta Gusniowska gyerekdarabját mutatta be. (Lengyelországban vannak írók, akik kifejezetten gyerekszínházak számára írnak, nálunk eredeti darabok nem is igen születnek, nevesebb alkotók legfeljebb csak adaptációkra vállalkoznak.) A ló nélküli lovag ismerős elemekből felépített új mese egy lovagról, akinek nem volt lova és egy lóról, akinek nincsen lovagja. A mássággal való szembenézés, illetve az önazonosság keresésének története természetesen teljes egészében a gyerek nyelvén fogalmazódott meg: mesei figurákkal és kalandokkal találkozott a ló és lovag, hogy a két szálon futó párhuzamos megpróbáltatások után végül egymásra (és életük értelmére) találjanak. A Krzysztof Rau rendezte előadás egyik legfontosabb alkotórésze Martyna Dworakowska szeretnivalóan izgalmas bábjai voltak, amelyek egy szobaszínháznyi térben érvényesülnek igazán. A Vaskakas otthoni környezete ilyen, a Marczibányi tér nagyterme egy kicsit tágas volt ehhez a produkcióhoz. Talán ezért játszott itt a megszokottnál kicsit harsányabban a Vaskakas társulata (Kocsi Rozi, Mákszem Lenke, Pethő Gergő, Rab Viki, Ragán Edit, Szúkenyik Tamás), akikről egyértelműen kiderül, hogy nagy játékkedvvel, kedves humorral közvetítik a pontosan (de kicsit kiismerhetően) szerkesztett új mesét.

 

A ló nélküli lovag (Vaskakas Bábszínház) Már-már vásári hangulatot teremtett a miskolci Csodamalom Bábszínház vonzóan életteli, harsányan játékos előadása (amely ezúttal a szükségesnél egy árnyalattal harsányabbra sikerült, elsősorban a rosszul kiszámított hangosítás miatt). De a Jóka ördöge így is megmutatta erényeit. Arany János klasszikus művének színrevitele – annak ellenére, hogy a verses mese teljes egészében elhangzik benne – mégsem tekinthető szövegközpontú produkciónak. Ugyanis Sramó Gábor rendezése (amely Szász Ilona dramaturgiai közreműködésével készült) nem a szöveget illusztrálta a játékkal, hanem – az arányokat megfordítva – az utóbbival „hozta helyzetbe” a szöveget. Azaz az előadásban a pajkos játékötletek, a mulatságos bábszínházi megoldások váltak elsődlegessé, elsősorban ezek közvetítették a több változatban is ismert mesét (amelyben még az ördögöt is rettegésben tartja egy házsártos feleség), így Arany archaikus sorai akkor hangoztak el, amikor a képekből, helyzetekből, játékötletekből már minden világos volt a gyerekek számára. Nagyban segítette a produkcióval való azonosulást a színészek (Hajdú Gáspár Zsolt, Klim Zsolt, Tari Edit, Tulipán Gábor) elszánt játékkedve is. Ugyanakkor az előadás sikerében oroszlánrészt vállaltak Matyi Ágota tervei is, nemcsak a szimpatikus, jól kezelhető bábok, hanem az ötletgazdag vizuális hatások is.

 

A cikk egy nagyobb tanulmány része, amely a Drámapedagógia Magazin 2007 nyári számában jelent meg.