Légszövőszék

Andersen-Parti Nagy: A császár új ruhája - Mesebolt Bábszínház

Andersen meséi gyakran kerülnek báb- és gyerekszínpadra. Közülük a Hókirálynő, A kis hableány, a Pöttöm Panna a legnépszerűbb, de A császár új ruhája is több feldolgozást ért már meg. (Emlékezetes előadás volt a Stúdió „K" 1998-as előadása Fodor Tamás rendezésében.) Most a szombathelyi Mesebolt Bábszínház számára Parti Nagy Lajos készített új adaptációt, amelyet Somogyi Tamás állított színpadra.
Szűcs Mónika-Sándor L. István | 18. 11. 20.

 

Andersennél a mese elsősorban az emberi gyarlóságokról szól, de mára a történet társadalomkritikus olvasata erősödött fel. Parti Nagy felfogásában is ez válik hangsúlyossá, méghozzá úgy, hogy egészen új szempontokat kínál a történet alakításához, a szereplők megítéléséhez, és ezzel nemcsak a figurákat, hanem némileg a mesét is újraértelmezi.

Parti Nagy átiratában Hacukisztánban játszódik a történet, ahol Garderób császár legfőbb időtöltése, hogy új és új ruhákban pompázzon. „Egyes egymagának / Több öltözéke van, mint az egész népnek. / De nincs nap, hogy ne varratna egy újat" – mondja róla az egyik köznépet képviselő szereplő, majd – néhány ironikus allúzióval – így jellemzi az udvartartást: „Divatbemutatókat rendez szüntelen, / Mintha minden nap a lakodalma volna, / Peckes kis lakájok nagy duma mentében, / Fölszállottapávák élik világukat, / Mind a mi pénzünkből."

Ezt a császári udvartartást négy figura képviseli Parti Nagy átiratában: a miniszteri rangot betöltő udvari főkreátor, Dr. Kelme (Kovács Bálint), a szintén magas tisztséget betöltő felesége, Dr. Kelméné (Császár Erika), Monay (ejtsd: monai), a pénzügyminiszter (Fritz Attila), valamint a Poroszló Rómeónak nevezett badigard (Janicsek Péter). (Az előadás az ő bemutatkozásukkal kezdődik, mindegyik különös, mulatságos alak, amit Árvai György és Szűcs Edit jelmezei is kihangsúlyoznak. Például a „kreaátor" házaspár férfitagja egy felnagyított gyűszűt, a felesége egy hasonlóképp groteszk tűpárnát hord a fején. A pénzügyminiszternek egy miniatűr széf a fejéke.)

 

mesebolt-a-csaszar-uj-ruhaja-2

Gyurkovics Zsófia, Fritz Attila, Gelányi Bence

 

A történet abból bontakozik ki, hogy a császár egy sosem látott ruhakölteményre ír ki pályázatot, amelyre minden évben csak egy pályázat érkezik. De most váratlanul két idegen is jelentkezik rá az utolsó pillanatban. „Szabadni szabad, de lehetni nem lehet" – méltatlankodik Kelme, hisz eddig senki nem zavart bele a pályázatosdiba, amit gátlástalanul sajátított ki a maga érvényesülésére. Bár a látszatot őrzi, még a türelmetlen császárnak sem engedi, hogy a határidő előtt felbontsa az ajánlatát („Te vagy a mi legjobb demokratánk" – dicséri meg Garderób), de amikor váratlan vetélytárs jelentkezik, azt nem pályázónak, hanem heves méltatlankodással rendbontónak nevezi. (Kelméné is próbálkozik, hogy elriassza a császárt attól, hogy meghallgassa az ismeretlen pályázókat. „Ezek nem hacukok! Ezek migrengócok!" – kiáltja, és hasra veti magát, mintha valami nagy veszélytől kellene tartani.)

Parti Nagy átiratában nem két takács, hanem két színész érkezik a császári udvarba, akiknek nincs vesztenivalójuk, hisz se pénzük, se színházuk. Ezért is jutott eszükbe a nagy ötlet: tervezhetnének egy sosem látott ruhát, veti fel a Színésznő (Gyurkovics Zsófia), hisz valójában ez a mesterségük, „a szemfényvesztés", az elhitetés, az illúziókeltés: „Egy légszövőszék kell, légcérna, légtű, / Meg elhitetni. Eljátszani". A Színész (Gelányi Bence) eleinte ódzkodik, de végül ő is belemegy a játékba.

A két színjátékos ténylegesen nem hazudik, nem ígér zsákbamacskát, hogy milyen anyagból készítik el a császárnak a sosem látott ruhát, ami igazán megfelel a korszellemnek: „Míg világ a világ, a föld, a tűz, a víz, / E három fő elem, melyikben egyesül? / Hát a negyedikben, ami a levegő" – magyarázza a Színésznő. Csak annyit ígérnek még hozzá, hogy ezt a légből szőtt öltözetet „egyes egyedül csak / Az a személy látja, aki érdemes rá". „És az se láthatja, aki alkalmatlan / A magas tisztségre, államhivatalra, / Amit éppen betölt" – teszi hozzá a Színész.

 

mesebolt-a-csaszar-uj-ruhaja-4

Janicsek Péter, Fritz Attila

 

Ezt a játékfeltételt szinte szó szerint veszi át Parti Nagy Lajos Andersentől, de később teljesen másképp használja. Az eredeti mesében a magas rangú udvaroncok megriadnak attól, hogy kiderül róluk, hogy alkalmatlanok a hivatalukra, ezért látják azt, amit valójában nem látnak, mert nem is láthatnak, hiszen nincs. Parti Nagynál viszont érdekes csavart jelent, hogy a minisztereknek eszükben sincs az alkalmatlanságuktól tartani. A császár és a nagy nyilvánosság előtt még talán színlelik, hogy mások, mint amik, hogy felelősségteljes hivatalviselők, de maguknak már egyáltalán nem szégyellik bevallani, hogy a puszta haszonvágynál több nem vezeti őket. Így amikor a császár elküldi előbb a pénzügyminisztert, aztán a főkreátort és a feleségét, hogy lessék meg, milyen sosem volt ruha készül számára, akkor eszükben sincs a takácsokat játszó színészek előtt alakoskodni, azt mutatni, hogy látják a (nem) készülő ruhát. Ehelyett inkább magukhoz veszik a ruhára összegyűjtött arany- és ezüst szálakat, illetve gyémántokat: ez a hallgatásuk ára. És biztosak benne, hogy a színészek is hallgatnak majd róla, hogy mit tudtak meg a miniszterek valódi mozgatórugóiról.

Parti Nagy Lajos markáns történetértelmezését Somogyi Tamás rendezése egy igazi bábszínházi gondolattal teljesíti ki. A Mesebolt előadásában minden szereplőt színészek játszanak, csak a császárt jeleníti meg egy (nagyjából félméternyi) bunraku típusú báb, amelyet az udvaroncok mozgatnak közösen, miközben mindig más és más kölcsönzi neki a hangját, illetve adja hozzá a figurához a mozdulatait. A bábszínház egyik alapkérdésének, teremtő és teremtmény viszonyának egy sajátos értelmezése ez a helyzet: látszólag a teremtett birtokolja a hatalmat, úr mindenki fölött, ám a valódi mozgatók azok, akik ezt elhitetik vele. A történet egy pontján (amikor az új ruhájába vetkőztetik a császárt) maguk a színészek is beszállnak a cinkos játékba, átveszik a báb mozgatását, és sipító-harsogó hangon pózolnak vele a habogó udvaroncok lesütött szemei előtt. Majd átadják nekik a pucér császárt, hogy most már kezdjenek valamit az új helyzettel.

És újraindul a hatalom komédiája, míg csak a közönség soraiból be nem kiált egy gyerek (Rajnoha Milán Norbert), hogy meztelen a király. A badigard eleinte próbálja őt csitítani, később megkergeti, de nem sikerül elcsípnie. Már mindenki kezdi érezni a változás szelét: „Nagyon zajong a nép. / Új császárt akarnak" – mondja Kelme. „Sőt, őszintén szólva / Nem akarnak császárt" – teszi hozzá Monay. Csak a császár nem ért semmit. „Én még pucéron is túl jó vagyok nekik" – mondja. „Attól, hogy mindenben / Nekem van igazam, én is tévedhetek" – teszi hozzá.

 

mesebolt-a-csaszar-uj-ruhaja-3

Fritz Attila, Janicsek Péter, Császár Erika, Kovács Bálint

 

Azonban Parti Nagy Lajos darabja és Somogyi Tamás rendezése nem áll meg a császár leleplezésénél. A szombathelyi előadás alkotói nem állítják azt, hogy csak ki kell mondani, hogy a hatalom puszta szemfényvesztés, hogy egyszerűen csak ki kell állni azok mögül, akik méltatlan szerepekben tetszelegnek, és egycsapásra maguktól összetörnek az illúziók. Az előadás végkifejlete épp az ellenkezőjét sejteti. Amikor lemeztelenedik a császárt megjelenítő báb (lekerülnek róla a díszes ruhák), kiderül, hogy a hasa valójában egy üvegballon. A levegőből szőtt díszruha pontosan azt mutatta meg belőle, ami a lényege: ő maga az üresség, a körbehatárolt levegő, az udvaroncai által testet öltött, és ezidáig féltve őrzött és gondosan animált légbuborék. De hiába a lelepleződés, a császár nem tűnik végül a semmibe: a nagy kavarodásban jönnek az udvaroncok, összecsomagolják őt, és minden mással együtt, ami csak mozdítható az országban, viszik magukkal.

Somogyi Tamás rendezésében a legtisztább hangot a hazugságokat leleplező gyerek képviseli. De hasonlóan emberi hangon beszélnek a színészek is, ami éles kontrasztban áll az udvaroncok kimódolt beszédmódjával, groteszk, sokszor a bábszerűség képzetét keltő mozgásával. Az előadás terét rugalmas fehér fonalak hálózzák be, amely egyszerre utal a szövésre, a csapdába ejtő pókhálóra, és képez akadálypályát a szereplők számára. A császár-báb számára viszont állandó biztos támasztékot, valódi életteret jelent, amikor menekülnie kell, ezzel együtt viszik magukkal az udvaroncai.

A Mesebolt Bábszínház újraalakuló társulata pontosan érzi azt a stilizált játékmódot, amelyet Somogyi Tamás rendező kér tőlük. A régebbi társulati tagok közül Császár Erika és Kovács Bálint magas színvonalon oldják meg a feladatot, de az új társulati tagnak számító Fritz Attila is könnyedén alkalmazkodik a stílushoz. Valamennyien akkor a legvirtuózabbak (akárcsak Janicsek Péter), amikor a császárt animálják. A szintén új társulati tag Gyurkovics Zsófia és a vendégként szereplő Gelányi Bence természetes egyszerűséggel játszanak, eszünkben sincs a többszörös alakoskodást színészi manírokkal érzékeltetni.

Gyerekek számára is pontosan követhető és élvezhető történetet mesél el Somogyi Tamás rendezése, miközben a felnőttek számára is van mondanivalója. Parti Nagy Lajos is gyerekbarát átiratot készített, amely nyelvileg is szellemesen hat, de más Parti Nagy szövegekhez képest mégis visszafogott. (Olyan burjánzó verbális poénok csak elvétve fordulnak elő benne, mint amit akkor mond a badigard, amikor bejelenti a császár bevonulását az ünnepségre: „Első és Utolsó Garderób méltóságos születésnapján, valamint Szent Rokolyárius ünnepén nemzetünk vér és púderáztatta körmeneti zsúrhintaja előállt, a császár kivonul.") Az igazságot kimondó gyermek kergetőzését a badigarddal hangos biztatással és cinkos örömmel figyelik a gyerek nézők, és csak az üres kézzel távozó színészek láttán kérdezik kicsit elcsendesedve: tényleg vége?

 

A császár új ruhája

Mesebolt Bábszínház, Szombathely

 

Andersen meséje nyomán írta: Parti Nagy Lajos

Tervező: Árvai György, Szűcs Edit

Zene: Sáry Bánk

Rendező: Somogyi Tamás

Szereplők: Császár Erika, Kovács Bálint, Gelányi Bence m. v., Gyurkovics Zsófia, Fritz Attila, Janicsek Péter m. v., Rajnoha Milán Norbert m. v.

 

Parti Nagy Lajos bábirata az Ellenfény egyik következő száma mellékleteként fog megjelenni.