Bábszínházak a Gyerekszínházi Szemlén

Furcsa következtetésre jut az ember, ha végignézi a Marczibányi téri Művelődési Központban rendezett Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle 14 éven aluli gyerekeknek szóló előadásait. Úgy tűnik, hogy ma Magyarországon ezt a műfajt a bábszínházak képviselik.
Sándor L. István | 16. 03. 21.

 

Mondhatnánk, hogy mindez a véletlen műve. De ha végigböngésszük a Szemle válogatói által ajánlott (de a programba be nem került további) 36 előadás listáját, itt is csak néhány nem bábszínházi produkciót találunk (például a dunaújvárosi színház Hepp! című előadását, amit egy bábszínész-rendező jegyez vagy a budaörsi Kököjszi és Bobojszát, amit egy bábrendező készített bábszínészek közreműködésével. De a Stúdió K előadása, a Maya hajója is valódi bábszínház)

Mondhatnánk, hogy mindez inkább csak a válogatók ízlését tükrözi. De az egymást követő Szemléken jó néhány éve ugyanez a tendencia érvényesül: sok jó színvonalú előadás képviseli a bábszínházi műhelyeket, és alig szerepelnek a programban kőszínházak vagy független társulatok. (Ebben az évben az egyetlen kivételt az azóta megszűnt Bárka Színház előadása, az Odüsszeusz szemeteslapáton jelentette. Pontosabban az Auguszta kisasszony különös tavasza is a tatabányai Jászai Mari produkciójaként szerepelt a programba, de ezt bábszínház alkotók készítették és mutatták be.)

A jelenségnek kettős (hármas) magyarázata van: egyrészt ma is jól működik a 90-es években kiépült vidéki bábszínházak hálózata, (többségükben) jó művészi erőket gyűjtöttek maguk köré, ugyanakkor magának a műfajnak a változásával nemcsak kifejezésmódjukban lettek gazdagabbak (ma már a bábszínház valójában komplex művészi formát jelent), hanem tevékenységüket is folyamatosan bővítették (az idei szemlére már több bábszínház jelentkezett színházpedagógiai programmal is).
Miközben a bábszínházak többsége gyerekszínházi műhelyként működik, a kőszínházak viszonya továbbra sem változott a műfajhoz. Sokan játszanak gyerekeknek, de művészi erőiket igazán nem erre a területre koncentrálják, és elkészült előadásaik sokszor nem is a legjobb (legkorszerűbb) ízlést tükrözik – ha a sokfelé szerzett benyomások alapján lehet ilyen általánosságot mondani. Persze ez igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Gyerekszínházi Szemle elsősorban kamaraprodukciók fesztiválja, a kőszínházak viszont jobbára nagyszínpadi gyerekelőadásokat mutatnak be, mert a stúdiót szűkebb közönségnek szóló produkciók bemutatására tartogatják. Stúdió- és kamara térben játszódó gyerekelőadásokat igazán csak a független társulatok tudnának bemutatni. De ők csak elvétve foglakoznak ezzel a műfajjal. Vagy nem tartják ambíciójuknak, hogy gyerekeknek is játsszanak, vagy az utóbbi évek megszorításai közepette erre sem energiájuk, sem pénzük nem maradt.

A kőszínházak között ritka kivételnek számít a tatabányai színház, amely gyerekelőadásainak többségét stúdió térben tartja (hisz a gyerekek számára igazi színházi élményt csak az jelenthet, ahol a személyességet maguk is megtapasztalhatják). A tatabányaiak a gyerekbérleteikbe is gyakran illesztenek vendégelőadásokat, de amikor saját produkciót készítenek, akkor is vendégalkotókat szoktak hívnak. Így történt ez az Auguszta kisasszony különös tavasza című előadás esetében is.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/10. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft