Ellenfény Online - Gyerekszínház - Bábszínház - Reflektorfényben - A Katona - Keserű Könnyek Nélkül

Keserű könnyek nélkül

Fassbinder: Petra von Kant – Katona József Színház

A Katona József Színház 2014/2015-ös évadbeli bemutatóinak sorát Székely Kriszta rendezése a Petra von Kant nyitotta. A darabot jól ismerheti a közönség, hiszen Rainer Werner Fassbinder 1972-ben filmet is forgatott az egy évvel korábban bemutatott drámájából. (A film azóta is meghatározó eleme a játéktörténetnek, amint arra a mostani előadás színlapja is felhívja a figyelmet.)
Jenei Péter | 15. 03. 11.

A darab elsősorban a nemi szerepek illetve a szexualitás témakörét járja körül, témája annak idején megütközést kelthetett, vagy polgárpukkasztásnak tűnhetett, ma már azonban, szerencsére, nincs botrányszaga egy leszbikus viszonyt ábrázoló előadásnak. 

A Katonában az eredeti címből csupán a nevet hagyták meg, s ez a gesztus arra utal, hogy a rendezés elsősorban Petrával fog foglalkozni, az ő alakjára koncentrál, kiemelve azokat a szerepeket, amelyekben helyt kell állnia. Petra egyrészt sikeres üzletasszony, self-made woman, másrészt a lányának és az anyjának megélhetést biztosító anya és lány, harmadrészt a szerelemben csalódott, de szerelemre éhes nő. Életét a munka és a magánélet kettősségében éli, tudatában annak, hogy minden egyes lopott percét e két terület valamelyike fogja megsínyleni. Megfelelési kényszeréből fakadóan lányát bentlakásos iskolába, anyját pedig különféle utazásokra küldi, ha már nem tud velük úgy törődni, mint ahogy azt saját magától egyébként elvárná.

Székely Kriszta gyors, pörgős jelenetek sorára bontja a szöveget. A jelenetekben sorra egymás után kerülnek elő a már említett klasszikus női szerepkörök. A rendezés nem súlyoz az ezekkel járó problémák között, hanem sorra halmozza őket főszereplőjére, aki mellesleg alig kerül ki a nézők látómezejéből, míg a többi szereplő alkalmanként a játéktéren kívülről kommunikál a főszereplővel. Petra reakcióit így azonnal és első kézből ismerheti meg a néző. A majdani összeomlás ennyi teher alatt még elkerülhetetlenebbnek látszik.

A rendezés azonban nem csak Petra tragédiájának mentől súlyosabb kibontására törekszik. Az előadásban jól megférnek egymás mellett a komolyabb és komikusabb jelenetek is. Marlene (az alkalmazott) és Sidonie (Petra barátnője) alakjával a karakterkomikumot, míg Karinnal (Petra szerelme) és Gabrielével (Petra lánya) egy kis helyzetkomikumot sikerül az előadásba csempészni, amitől az egész előadás még hitelesebb lesz, és annál inkább hatásossá válik Petra összeomlása.
Nyilván a dolgozó, saját magát eltartó, férfi támogatására nem szoruló nő problematikája a '70-es években ugyanúgy fennállt, mint ma. Ettől függetlenül azonban a rendezés aktualizálja a darabot, modern, minimalista környezetbe helyezve azt. Ezáltal pedig sokkal jobban átélhetővé teszi Petra drámáját. Természetesen segít ebben a rendező és a dramaturg Szabó-Székely Ármin új fordítása, mely mai fordulatok használatával egy 21. századi miliőt tár a nézők elé.

Korunk mindent felülíró mottója, hogy „az idő pénz", ennek jegyében az előadás sem vesztegeti senkinek az idejét. Röpke egy óra alatt már vége is, s úgy robog át Petra életének eddigi legfontosabb szakaszán, hogy nézőként alig ocsúdunk fel a látottakból. Annál is inkább, mivel a dráma jelenetei egymásra montírozódnak, így Fassbinder szövegének linearitását izgalmas polifónia váltja fel.

Dramaturgiai szempontból azonban vitatható, hogy az eredeti dráma majdnem felét kihúzták. Ennek következtében az előadás rövid, gyors tempójú epizódok halmazává alakul át, ám ebben a formában a rendezés nem tudja kellő mértékben megalapozni a drámai csúcsponthoz, Petra idegösszeomlásához vezető okokat. Ugyan hozzászokhattunk már ahhoz, hogy egy előadás vagy film a passzív befogadásnál többet vár el nézőjétől, illetve ahhoz, hogy a történetmesélés ritmusa általában felgyorsult, s a cselekmény üres helyeit a nézőnek kell kitöltenie, azonban ha az előadás nem teremti meg annak a lehetőségét, hogy a szereplő, esetünkben Petra szerelmi csalódása átérezhetővé váljon, akkor csak a szimpátiára apellálva nem tudja érzelmileg bevonni a nézőt a drámába. És, ha jól sejtem, Petra von Kant ki nem állhatná, ha sajnálnák, azt pedig végképp nem, ha részvéttel viseltetnének iránta, vagy éppen szánnák. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a húzások többnyire csak azokat a jeleneteket érintik, melyektől csak körülményesebb lenne maga a szöveg, illetve az előadás. Ezek, ha bővebben ki is fejtenek egy-egy lelkiállapotot, csak az érzés elmélyítésére szolgálnak, és nem annak megalapozásához, vagy egyedüli megmutatásához.

Szerencsére a didaktikus történetmesélésre azért sincs szükség, mert amit a dramaturgia miatt a drámából elveszítünk, azért bőven kárpótol Pelsőczy Réka (Petra) játéka. Minden kimondatlanul maradt részlet ott rezonál arcának rezzenéseiben, egy-egy mozdulatában. Először elfoglalt üzletasszonynak látjuk, majd a szerelemért minden áldozatra kész nőként, végül pedig a szerelemben csalódottan. Valamennyi méltóságot még akkor is sikerül megőriznie Petra számára, amikor őrjöngve, korábbi kimért énjéből teljesen kifordulva hordja le a sárga földig a születésnapját ünneplő családját és barátnőjét. Szerepformálása Margit Carstensen díjnyertes alakításával mérhető.

Petra szerelme, Karin Thimm Pálmai Anna megformálásában egy szeleburdi fruska, de az, hogy nem véletlenül kerül Petra szalonjába, végig ott motoszkálhat a nézőben. Könnyű sikerre éhes, és nem riad vissza semmilyen eszköztől ennek érdekében. Marlene felé küldött szúrós pillantásaiból jól kiolvasható, hogy kitől tart a legjobban. Hedonizmusával és közvetlenségével könnyedén az ujja köré csavarja Petrát. Vele szemben a Marlenét alakító Kiss Eszter az alázat mintapéldája. Úrnője minden kívánságát, szavát lesi, és gondolkodás nélkül teljesíti a parancsokat. Ragaszkodik Petrához, és csodálja őt, de részéről nincs szó szerelemről (még akkor sem, ha Petra ezt így gondolja). Számára kiváltság, hogy ebben a környezetben élhet. Ő emiatt még tud értékelni egy pohár ünnepi pezsgőt, de sokkal otthonosabb neki a tv előtt virslit majszolni. Mészáros Blanka Gabriele szerepében remek karaktertanulmány. Önjelölt rappersztárból, szerelmes, életvidám teenagerből mindenfajta törés nélkül vált át az anyjáért aggódó kislány szerepébe.

Az előadás a világos ruhatárban kezdődik. Pallós Nelli és Glaser Mária itt rendezte be a tervező- és varróműhelyt. A ruhatár szekrényein szabásminták, ruhatervek láthatóak, több helyen anyagminták vannak felhalmozva. Innen kell átsétálni a Sufni sötét terébe, mely egy fotóstúdiónak van berendezve. Hátul fehér vászon, rajta a Petra Kant logó, jobbra egy kandalló, illetve a kandallópárkányon berendezett minibár, balra egy munkaállomás, középen pedig egy többfunkciós ülőalkalmatosság alkotja a berendezést. Munkahelynek túlságosan otthonos, otthonnak túlságosan sok benne a munkaeszköz, de mindkettőnek steril tér. Akár Petra bensőjét is szimbolizálhatná, amely a lakásban valahol a valódi műhely és a hálószoba között helyezkedik el.

A címből hiányoznak a keserű könnyek. De nem azért nincsenek ott, mert Petra ebben az előadásban nem hullajt könnycseppeket boldogsága romjai felett, hanem azért, mert ebben az előadásban Petra könnyei nem a közönségnek szólnak. Sem pedig a többi szereplőnek. Egyedül saját magának. Azért, mert kockáztatott, és elbukott, de neki kell felállnia is. A többi pedig már a jövő zenéje, és az a sláger még nem ért a végére.

 

Rainer Werner Fassbinder: Petra von Kant

Katona József Színház, Sufni

 

Fordította: Szabó-Székely Ármin, Székely Kriszta

Díszlet, jelmez: Pallós Nelli, Glaser Mária

Dramaturg: Szabó-Székely Ármin

Asszisztens: Budavári Réka

Rendező: Székely Kriszta eh.

Szereplők: Pelsőczy Réka, Pálmai Anna, Kiss Eszter, Tóth Anita, Andai Györgyi m. v., Mészáros Blanka eh.

 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK