Vége a haladásnak?

Schnitzler és a bécsi századvég

Száz éve sokat olvasott és frissen játszott író volt Arthur Schnitzler , akit mára szinte teljesen elfelejtettünk. Ezért számít felfedezésnek az Örkény Színház Bernhardi-ügy című előadása. Pedig nemcsak Schnitzler alkotói pályája izgalmas, hanem az a kor is, amelyben élt, és amely nagyon sok hasonlóságot mutatat a jelennel.
Sándor L. István | 15. 11. 5.

[...]

 

„Aligha találunk 1900 körül még egy szerzőt, akinek az életműve ilyen szorosan és elválaszthatatlanul, minden lélegzetével kora Bécsének mindennapjaihoz kapcsolódna" – írja Szakács Emese Schnitzlerről. Az író személyében, életútjában is képviseli a kor gondolkodásának átalakulását: az apai mesterséget folytatva az orvosegyetemen tanult, majd körzeti és kórházi orvosként praxist is kezdett. Később idegorvossá képezte át magát. 1889-ben a hipnózisról szóló tanulmánya nemzetközi figyelmet keltett. A következő évben jelent meg Freud Álomfejtésről szóló könyve, amely a személyiséget mozgató tudattalanra irányította a figyelmet. Schnitzler is érdeklődött a kibontakozó pszichoanalízis iránt, bár erős fenntartásai is voltak. De Freud „tanításait – anélkül, hogy közvetlen és egyszerű hatásmechanizmusról szó lehetne – írásaival mintegy alátámasztotta" Schnitzler.

Mindez egy újfajta emberszemlélet kialakulásához vezetett. Erről így ír a Bécsi századvégről szóló könyvében Schorske: „A hagyományos liberális világkép középpontjában a racionális ember állt, a boldog társadalom megteremtését pedig attól várta, hogy az ember tudása révén úrrá lesz a természeten, ahogy erkölcsiségével önmagán." A huszadik században viszont „a ráció embere át kellett hogy adja helyét annak a sokrétűbb, ámde veszedelmesebb és ingatagabb lénynek, akit homo psychologicusnak nevezhetnénk. Ez az új ember már nemcsak racionális, hanem érző és ösztönök vezérelte lény is. Kultúránk minden jelenségét egyre inkább hozzá mérjük. Őt ábrázolják befelé forduló művészeink, őt ruházzák fel jelentéssel egzisztencialista filozófusaink, és őt manipulálják társadalomtudósaink, politikusaink és reklámszakembereink... A politikai és gazdasági elnyomás mértékét is a lelki „frusztráció" fogalmával mérjük."

„Bécsi lévén, az ösztönök világát Schnitzler mindjárt azok felől a társadalmi típusok felől közelítette meg, amelyek a természettudós írónak felkínálkoztak. Bécs csábítói és „édes kislányai", a kor kedélyes érzéki figurái szolgáltatták korai művei szereplőit."

[...]

 

A Schnitzler életművét uraló tematikától látszólag távol áll az 1912-ben írt Bernhardi-ügy (eredeti címén a Professor Bernhardi). (Annyiban azonban közel áll az életrajzhoz, hogy orvos környezetben játszódik, és pl. Schnitzler ugyanúgy asszisztált az apja klinikáján, mint ahogy Bernhardi fia is a darabban.) De ha eltekintünk attól, hogy ez a darab nem a magánéletet, a férfi-nő kapcsolatot, hanem a közéleti viszonyokat állítja a középpontba, akkor itt is ugyanazokat az irracionális erőket tárja fel Schnitzler, mint az ismertebb darabjaiban, amelyek a békésnek tűnő felszín alatt szunnyadnak, de váratlanul kiszámíthatatlan működésbe kezdenek, s végeredményben pusztító folyamatokat indítanak el.

 

scnitzler-1912-nagylead

Schnitzler 1912-ben, a Bernhardi-ügy írásának évében

 

Mindez természetesen a bécsi századvég társadalmi-politikai folyamataival is összefügg. Az 1860-as években „a megzabolázott liberálisok létesítettek alkotmányos kormányzatot", de „kezdettől fogva meg kellett osztaniuk a hatalmat a nemességgel és a császári bürokráciával". „Nem saját belső erejük emelte őket az állam csúcsára, hanem azok a csapások, amelyek kívülről érték a régi rendet." „A liberálisok társadalmi bázisa még uralkodásuk két évtizede alatt is gyönge maradt, csak városi központok német nemzetiségű középosztályára és zsidóságára korlátozódott." De a 80-as évektől újabb társadalmi csoportok akartak részesülni a hatalomban, „a parasztok, városi munkások és kézművesek és a szláv népek". Ennek jeleként „antiszemita keresztény-szociális és össznémet, szocialista és szláv nacionalista" tömegpártok jöttek létre. „Gyors sikert is arattak. 1895-ben már Bécset, a liberálisok bástyáját is elöntötte a keresztény-szociális árhullám." Ferenc József előbb nem volt hajlandó szentesíteni Karl Lueger antiszemita katolikus polgármester megválasztását, de két évvel később mégis engedett a választói akaratnak. „A keresztény-szociális demagógok uralkodásának évtizede kezdődött Bécsben, amely mindazt egyesítette, ami a klasszikus liberalizmus szemében gyűlöletes volt: antiszemitizmust, klerikalizmust, municipális szocializmust. Nemzeti téren 1900-ban szintén vereséget szenvedett a liberálisok parlamenti politikai hatalma, hogy ne is éledjék fel soha többé. Elsöprték a modern tömegmozgalmak, keresztények, antiszemiták, szocialisták és nacionalisták."
„Az osztrák liberalizmus századelői sorsát , lehetőségeinek szűkülő terepét állítja reflektorfénybe az író" – mondja a Bernhardi-ügyről Pók Lajos. – „Már csak polgári középrétegekből induló művészekben, tudósokban élnek a liberális eszmék, amelyek egy nemzedékkel korábban, a katonai vereségek árnyékában a megújulás, a korszerűsödés ábrándjai táplálták a Monarhiában."

„Úgy tűnt, vége a haladásnak." Voltak, akik úgy látták, hogy „erőszakosan megváltoztatták a történelem menetét. Győzött a „kultúra ellenes" tömeg, még mielőtt létrejöttek volna a politikai kultúra feltételei." „Félelem, tehetetlenség, a társadalmi lét brutalitásának fokozott érzékelése" töltötte el a lelkeket.

„A mi dolgunk, hogy megőrizzük a jelent, megidézzük, ami elsüllyedt; ami pedig a jövendőt – de nem akarok a mondatritmus kedvéért közhelyeket mondani" – írja Schnitzler egy levelében, amelyben saját és nemzedéke teljesítményét így ítéli meg: „Nem történt semmi, legfeljebb az, hogy néhány gátlást elsöpörtünk, és hogy minden gazságot, pimaszságot viszonylag csekélyebb kockázattal lehet megtenni, mint korábban."

 

Részlet egy hosszabb írásból. A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/6. számában.

(A cikket további információkat tartalmazó lájegyzetek nélkül közöljük.)

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft