Megtérülő befektetések

Beszélgetés Kovács Gézával, a Mesebolt Bábszínház igazgatójával

A Mesebolt Bábszínház előadásai egy rendkívül tehetséges, felkészült társulatot mutatnak, ugyanakkor egy sok műfajú, gazdag formanyelvet beszélő színházat, amely – miközben a kicsiknek is értően játszik – messze túllépett a gyerekszínházak keretein.
| 15. 12. 17.

 

(Az interjú 2013-ban ksézült)

 

– A Kecskeméten látott két előadásból az derült ki számomra, hogy szép fokozatosan egy nagyon izgalmas társulat alakult ki a Mesebolt Bábszínházban. Olyan színészekből áll a csapat, akik nemcsak játszanak, báboznak, hanem bármikor dalra is fakadnak, és ha hangszert vesznek a kezükbe, akkor abból zene születik. Nagyon sokféle színházi formát tudnak megjeleníteni. Hogy alakult ki ez a társulat?

– Amikor négy éve a Mesebolt igazgatója lettem, még teljesen más társulat dolgozott a színházban. De már a pályázatomban is arról írtam, hogy szükség van egyfajta megújulásra, fiatalításra. Ennek tudatában fogadták el a pályázatomat, így senkit sem ért meglepetésként, hogy egyeseket nem szerződtettem le, illetve voltak olyanok is, akik – látva a feladatok nagyságát – maguk döntöttek úgy, hogy nem maradnak tovább. Azaz három-négy embert valóban lecseréltem.

– Milyen ambíciók mozgattak, amikor megfogalmaztad a Mesebolt igazgatására beadott pályázatodat?

– A pályázat mottója a hagyomány és korszerűség volt, és többek között arról írtam benne, hogy miképp képzelem a hagyományokat, a hagyományos formákat és tartalmakat teljesen másfajta formavilággal megközelíteni. Ennek több rétege jelent meg a pályázatomban. Egyrészt kifejtettem, hogy miképp jelenik ez meg a műsorpolitikában, a bemutatók átstrukturálásában, másrészt hogyan következik ebből a színészi állomány megfiatalításának szükségessége. Mert tisztában voltam vele, hogy azokat a célokat, illetve előadástípusokat, amelyeket megjelöltem – minden tiszteletem ellenére kimondhatom –, a régi társulattal nem lehetett volna megvalósítani.

– Hogyan találtad meg azokat a fiatalokat, akikkel el tudtad kezdeni a közös építkezést?

– Hirdettünk egy workshopot, amelyre nagyon sokan eljöttek, és ami alapján három fiatal kolozsvári színészt tudtam szerződtetni. Kovács Bálint Egerből érkezett, és átjött hozzánk Takács Dani is, aki a Weöres Sándor Színháznál dolgozott, az ottani stúdióban tanult, és közben karvezetés szakon tanul a főiskolán (idén fog végezni). Gyakorlatilag ő lett a zenei vezetőnk. Belőlük alakult ki az a mag, amelyet ma láttál.

– Hány tagból áll a Mesebolt társulata?

– Hét színészünk van.

– Nagyjából ennyi tagja van minden vidéki bábszínháznak.

– Igen. A Meseboltnak 16 tagja van, ebből 7 bábszínész. De a bábszínház működtetésében a háttérben dolgozóknak is nagyon jelentős szerepük van. Évi 280-310 előadást biztosítanak, gyártanak, szerveznek, koordinálnak, nélkülük nem működne a színház.

– Bemutatnád röviden a társulat tagjait?

– Kolozsvárról érkezett Lehőcz Zsuzsi, aki a Madarak voltunkban a csúnya lányt és az angyalt játszotta. Ő egy fantasztikus energiákkal bíró, nagyon nyitott, csoda tehetséges, képességes lány. Azt gondolom, hogy minden karaktert el tud játszani. Dénes Emőke később csatlakozott hozzánk. Ő nagyon finom, érzékeny, jó humorral, nagyon erős zenei érzékkel megáldott tehetség. Gyakorlatilag másfél év alatt tanult meg azon a szinten tangóharmonikázni, amilyen szinten most játszik. Ebbe is nagy energiákat fektetett be. Gyergyóból, a Figura Stúdiószínháztól jött Kőmíves Csongor, aki nagyon erős karakterszínész, de tanulnia kell a bábos szakma alapjait. De nagyon nagy erőssége a társulatnak emberileg is, művészileg is. Kovács Bálint, aki Egerből jött, nemcsak jól játszik, bábozik, hanem hegedül és táncol is. Takács Daniról már beszéltem, ő a zenei élet központja nálunk. A régiek közül itt maradt Császár Erika, akinek nagy megújulást jelent és nagy energiatöbbletet, hogy majdnem húsz év után egyszerűen megszűnt körülötte minden, amit megszokott, és egyszer csak ott volt körülötte a rengeteg fiatal. És bizony ezek a fiatalok „kegyetlenül" hajtanak, nyomják és kikényszerítik azt, hogy a többiek is a topon legyenek. És itt van Kovács Zsú, aki öt éve van nálunk, és nagyon céltudatosan fejleszti sok mindenben magát, nagy erőssége a csapatnak. Nincs azonban a társulatban idősebb férfi színész, ezért folyamatosan be-beemelünk az előadásokba olyan karaktereket, olyan típusú színészeket, akikre éppen szükség van. Hannus Zoli már két éve állandó vendég nálunk. De a társulat különböző karakterű színészekből áll, bátran mondhatom róluk, hogy elementáris erővel mindenféle karaktert meg tudnak jeleníteni. Emellett most tanulják a bábozást...

– Tartasz nekik bábos órákat? Hívsz erre embereket? Egyáltalán milyen belső képzés zajlik nálatok?

– A mozgásból és az énekből van belső képzés, azaz dolgozik nálunk egy korrepetitor, és rendszeresek voltak a mozgás órák is, bár ez egy picit elmaradt az utóbbi időben, de majd újra indítjuk. De színészmesterség vagy bábmozgatás órákat nem tartunk, ez nincs benne az időbeosztásban.

– Akkor hogy tanulnak a színészek bábozni?

– Az előadások készítésének folyamatában. Amikor az derül ki, hogy szükség van arra, hogy bizonyos technikákra, készségekre ráerősítsünk, akkor megállunk, és foglalkozunk vele. Például most az egyik előadásban, a Miden egér szereti a sajtot címűben kesztyűs bábok szerepeltek, akkor ott több órán keresztül ennek a technikának a fogásaival foglalkoztunk. Tehát maguk az előadások jelentik a műhelymunkát. Most például Ondrej Spišákkal, a nyitrai bábszínház vezetőjével készül a passió. Ez iszonyatos töménységű stúdiumot és műhelymunkát jelent. Az előadás szlovák zeneszerzője, Andrej Kalinka eszméletlen összetett zenei anyagok megszólaltatását kívánja meg a társulattól, akik énekelnek, zenélnek, játszanak a darabban. Van egy különös animációs gondolkodás az előadásban, ami szintén egy iskola jellemzője: mondjuk hogy a tengert, a víz áradását hogyan tudom fúvós hangszerekkel megteremteni, és közben tárgyakat animálni ebben a hangkulisszában. Tehát a passió készítése nagy iskola a társulat számára. Jó lenne erre egy kicsit nyugodtabban készülni, s nem ilyen zaklatottan dolgozni az évad végén. Aztán majd a nyár végén jön Méhes Csabi egy kis mozgás kurzusra, és még beállítunk egy-két pár napos workshopot.

– Tehát maguk az előadások fejlesztik a társulatot?

– Igen. Olyan rendezőket hívok hozzánk, akikkel a munka egyfajta stúdiumot is jelent. Ez egy út, amin járunk, és aki figyel bennünket, láthatja, hogy két és fél, három év alatt mennyit léptünk előre. De ez csak azért működik, mert a társulat tagjai is nagyon ambiciózusak, céltudatosak. Kegyetlen volt például az utóbbi fél évük, mert sokszor előfordult, hogy egy nap három előadás és egy próba is volt – kimondani is rossz. Törvénytelenül sokat foglalkoztatom őket, de hát a bérletes előadásokat is meg kell csinálnunk, és mellette létre kell hozni az új produkciókat, ez az évad most így alakult. De ők még megteszik azt is, hogy ennyi elfoglaltság mellett, után, közben még zenei próbát tartanak, zenei képzést is szerveznek saját maguknak. Rengeteg olyan dologgal foglalkoznak, ami fejleszti őket. Nem én rugdosom őket ebbe az irányba, hanem nekik van erre belső késztetésük. Más a szerkezete ennek a mostani társulatnak, mint annak, ami néhány éve a Griff Bábszínházban alakult ki. Tengely Gáborék, Kolozsi Angéláék más típusú alkotó társaság voltak, ők előadások létrehozására is képes alkotók voltak. Itt viszont egy nagyon komplex színházi kifejezésre alkalmas, teljesen egységes kollektíva jött létre.

– A véletlen hozta így, vagy eleve ez volt a vágyad, hogy ilyen társasággá alakuljon a szombathelyi Mesebolt társulata?

– A véletlen és a tudatosság nagyon sokszor egybecsúszik. És szerencse is kellett hozzá, hogy ezek a gyerekek ide jöjjenek. Rumi Laci értesítette ezt az osztályt még a kolozsvári főiskolán. Az már nyilván tudatos volt, hogy kiket választottam ki Harangi Marcsi, Rumi Laci és Gimesi Dóri segítségével, ők is ott voltak az említett workshopon. És ott volt Boráros Szilárd is, aki hosszú évek óta állandó munkatársan, s itt Szombathelyen is fontos szerepet tölt be. Ezután tudatosan olyan feladatokat kerestem, amelyekkel őket is fejlesztem. Például a következő évben több szóló játékot tervezünk, mert olyan irányokba akarom az egyéni képességeket fejleszteni, amelyek most még hiányoznak. Megvannak ennek a csírái belül, de ezeket fel kell építeni. Azt gondolom, hogy ez a színházigazgató feladata. Hogy gondolkodjon a színész életpályájáról, és segítsen ennek felépítésében.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2013/2. számában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális és az egy éven belüli számok: 495 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 395 Ft