Találkozási lehetőségek

MOST FESZT, Tatabánya 2015. március 26-29.

Március 26. és 29. között rendezi meg a tatabányai Jászai Mari Színház, Népház a MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivált. Ebből az alkalomból beszélgettünk Crespo Rodrigo igazgatóval és Juhász Károly produkciós vezetővel.
| 15. 03. 19.

 

– Ki találta ki a nevet, hogy MOST FESZT?

Crespo Rodrigo: Én. A monodráma és a stúdiószínház szavak összevonásából, hisz ez a két műfaj lesz jelen a fesztiválon.

– De a név azt is sugallja, hogy a „most"-ról, a jelenről szeretnének beszélni.

Crespo Rodrigo: Valóban, ez is megjelenik a „most" mozaikszóban, hisz a válogatás szempontja az volt, hogy lehetőség szerint kortárs művek szerepeljenek a fesztiválon, olyan előadások, amelyek a közelmúltban születtek, és olyan témákat vetnek fel, amelyek ma igazán érdekesek lehetnek.

– Kik válogatták a fesztivált?

Crespo Rodrigo: Többen válogattunk. A jövőben szeretnénk úgy szervezni a fesztivált, hogy az összes határon túli és vidéki színháztól, illetve a független társulatoktól is kérjünk javaslatokat, melyek azok az előadások, amelyet monodrámaként vagy stúdió előadásként 2015-ben bemutatnak, így a 2016 márciusában megrendezésre kerülő MOST FESZTiválra meghívást kaphatnak. Az első MOST FESZT-re azonban mi válogattunk.

– Abból, ami a látókörükbe került?

Crespo Rodrigo: Egyrészt abból, ami eleve a látókörünkben volt, de a határon túl is alaposabban körülnéztünk. Kifejezetten célja volt a fesztiválnak, hogy hangsúlyosan jelen legyenek a határon túli társulatok. Emellett a vidéki teátrumoknak és a független produkcióknak szeretnénk bemutatkozási lehetőséget biztosítani, ezt fogalmaztuk meg a fesztivál célkitűzéseként.

 

tatabanya-epulet 1

 

– A mostani fesztivál programjában – a vendéglátó tatabányai színház előadásán túl – két vidéki és két független produkció mellett három határon túli előadás szerepel. Miért épp ez a terület a leghangsúlyosabb?

Juhász Károly: Már negyedik éve rendszeresen vendégszerepel nálunk az Újvidéki Színház, idén a Kéjpart és a III. Richárd betiltva című előadás került szóba, hogy eljönne hozzánk. Tavaly az Opera ulitmát játszották, előtte a Fanny és Alexandert. Önkéntelenül adódott az ötlet, hogy ha a Kéjpart úgyis eljön Tatabányára, akkor érdemes ezt a fesztivál programjaként bemutatni. Ennek kapcsán – miután pályázati pénzt is kaptunk rá – körülnéztünk a határon túli színházakban, hogy milyen monodrámák és stúdió előadások születtek. Így találtunk rá az aradi kamaraszínházra, amely a Sex, drugs, gods & rock 'n' roll című produkcióját játssza el a fesztiválon. Eredetileg a kassai színház is szerepelt volna a programban a Művészet című előadással, de betegség miatt lemondták a részvételt. Így a nagyváradi Szigligeti Színházat kerestük meg, hogy tudnak-e hozni valamit. Novák Eszterrel beszéltünk, ő nagyon örült, hogy meghívjuk A hetedik lépcsőfok című előadást, mert nagyon tehetséges rendezőnek tartja a fiatal Balogh Attilát. Így alakult ki a határon túli program, és financiálisan is meg tudtuk oldani, hogy három előadás is jöjjön. De vidékről is szerettünk volna mindenképpen előadásokat hívni.

Crespo Rodrigo: Egyébként pedig jó kapcsolatunk van a független szférával, folyamatosan vannak közös bemutatóink.

Juhász Károly: Természetesen minden általunk választott produkcióról megkérdeztük a színházakat, hogy szívesen hoznák-e őket, és általában azt a választ kaptuk, hogy örülnek a meghívásnak, jó választás az adott előadás.

Crespo Rodrigo: Az mindenképpen fontos, hogy a fesztivál egyfajta megmutatkozási lehetőséget biztosít. Tatabánya viszonylag közel van Budapesthez. És reményeink szerint ezek az előadások olyanok, amelyek érdekesek lehetnek a színházi szakma és a fővárosi nézők számára is. Nem feltétlenül utazik el valaki Aradra vagy Újvidékre, hogy megnézzen egy előadást, és ezek a társulatok sem biztos, hogy Magyarországra tudnak utazni, de most Tatabánya találkozási lehetőséget jelent.

– Ezt akartam is kérdezni, hogy kinek szól a fesztivál: a tatabányai közönségnek vagy inkább a szakmának?

Crespo Rodrigo: Mindkettőnek.

 

tatabanya-kamara 2-jo

 

– A műfaj fontos előadásairól próbál országos (illetve nemzetközi) áttekintést adni? Vagy inkább a tatabányai közönséget próbálja megismertetni olyan előadásokkal, amelyeket eddig nem láthattak?

Crespo Rodrigo: Ezek a szándékok együttesen vannak jelen a fesztiválon. Repertoárválasztásunk folyamatosan igyekszik tágítani azt a kört, amelyet a tatabányai közönség befogad. Azért ez a fesztivál elég koncentrált négy nap lesz, amelyen számítunk a helyi nézők érdeklődésére is, valamint azokra, akik úgy tekintenek a fesztiválra, mint lehetőségre, hogy ezen műfajok előadásaiból országos merítést láthassanak.
Van az itteni közönségnek valamilyen speciális jellemzője, érdeklődése? Nevetni szeret vagy gondolkodni?

Crespo Rodrigo: Az emberek általában nevetni szeretnek. De mi az elmúlt három évben megkétszereztük a felnőtt bérletes nézőink számát – és nem úgy, hogy felhőtlen szórakozást ígértünk. Inkább úgy, hogy tartalmas és egyre komolyabb előadásokat hoztunk létre. Természetesen egy vidéki színháznak minden műfajban kell valamit mutatnia a nézőinek, tehát mindig játszunk zenés előadásokat és vígjátékokat is, de műsorra tűzünk drámákat és komolyabb stúdiószínházi produkciókat is. Emellett nagyon erős a gyerekszínházi programunk. Évenként 8-10 gyerekszínházi bemutatót tartunk, melyek egy része saját bemutató, más részük koprodukciós előadás, de vannak meghívott előadások is. Nálunk az összes műfaj megtalálható a tánctól a musicalen és a mesejátékon át a bábművészetig. De számomra a 25 éve fennálló színház történetének legfontosabb lépése, hogy végre sikerült egy közalkalmazotti státusszal bíró társulatot létrehoznunk, erről tavaly a színházi világnapon hozott döntést az önkormányzat.

Juhász Károly: Azóta a nézők is másfajta érdeklődéssel fordulnak a tatabányai színház felé. Az állandó társulat nagyobb vonzerőt jelent, ez lemérhető. Jobban magukénak érzik a színházat.

– Nem túl speciális az a program, amit a fesztivál kínál a tatabányai nézőknek?

Crespo Rodrigo: De igen. Ugyanakkor ez alatt a négy évad alatt, amióta Tatabányán dolgozunk, egyre speciálisabb előadásokat is be tudtunk mutatni. De valóban ehhez képest is bátor lépésnek tűnik az a program, amit a fesztiválra összeállítottunk. Én bízom abban, hogy annyi pozitív élménnyel távoztak már a nézők a színházunkból, hogy most is bizalmat adnak nekünk.

Juhász Károly: És abban bízunk, hogy maga a fesztivál is erős hívószó lesz. Azt szeretnénk, hogy a tatabányaiak is érezzék meg, milyen egy színházi fesztivál hangulata, jöjjenek el a közönségtalálkozókra, esetleg a zenei kísérő programra is. Érezzék meg, hogy milyen koncentrált művészi energiák vannak jelen egy fesztiválon.

– Miért gondolták azt, hogy zsűrire is szükség van?

Crespo Rodrigo: Minden meghívott színház örült annak, hogy zsűri is lesz. Úgy érzik, hogy így nagyobb tétje van a vendégszereplésnek. Az, hogy nem pusztán egy seregszemlén vesznek részt, hanem egy olyan fesztiválon, amely díjakat is oszt. Persze nem hatalmas pénzdíjakról van szó, hanem a dicsőségről. A Magyar Színházi Társaság Sztarenki Pált, a Magyar Teátrumi Társaság Seregi Zoltánt, a Magyar Művészeti Akadémia Pregitzer Fruzsinát delegálta, a kritikusokat pedig Kovács Bálint képviseli majd.

– Mikor lesznek elégedettek a fesztivál után?

Juhász Károly: Ha minél többen eljönnek megnézni az előadásokat. Nem terveztünk magas helyárakat, hogy minél többen jöjjenek. 1 500 Ft-ért lehet megnézni egy-egy előadást, de vannak több előadásra szóló kedvezményes bérletek is. Biztos lesz olyan, aki csak egyetlen előadásra kíváncsi, de talán lesznek olyanok is, aki végignézik a fesztivált. Nekünk csak az a fontos, hogy legyen érdeklődés, tele legyenek a nézőterek.

 

tatabanya-kamara 1

 

– És szakmailag mikor lesz sikeres a fesztivál?

Crespo Rodrigo: Ha olyan lesz a szakma és a közönség érdeklődése, hogy folyamatosan, több éven keresztül megrendezhetjük a fesztivált. Örülnék, ha minél több kolléga eljönne megnézni ezeket az előadásokat, hiszen nem feltétlenül lesz rá több lehetőségük. És természetesen várjuk a kritikusokat is.

– Ön bízik a kritikusokban?

Crespo Rodrigo: Oly ritkán látjuk őket, hogy nem tudok róluk rosszat mondani.

– Úgy érzik, hogy nem jut elég figyelem a tatabányai színháznak?

Juhász Károly: A társulattal mi egyfajta műhelymunkát próbálunk kialakítani. Miközben természetesen törekszünk a megfelelő kompromisszumokra is a repertoárban, hogy eladhatóak legyenek a bérletek, műfajilag sokszínűek legyenek az előadások. Ugyanakkor az alkotók és a színészek vágynak a színvonalas feladatokra, az erőt próbáló munkára. Amikor egy-egy produkcióból csak 8-10-12 előadást tudunk játszani, akkor fontos lenne, hogy valamifajta figyelem irányuljon ezekre a produktumra, amit közös munkával hoztunk létre. Például nagyon megszerették a színészek a Vízkeresztet, de most itt a Nemzeti Színházban játszott 11. előadás lesz az utolsó belőle, mert nem tudjuk tovább műsoron tartani, hisz véges egy vidéki város nézőinek a kapacitása.

– Ajánljanak egy-két olyan tatabányai előadást, amit ebben az évben még meg lehet nézni de úgy érzik, hogy kevesebb figyelmet kapott, mint amit érdemelt volna.

Crespo Rodrigo: Tudom ajánlani a fesztivál keretében is műsorra kerülő, A tribádok éjszakája című színjátékot. Nemcsak azért, mert ez egy elég ritkán játszott Enquist-darab (szerintem négy-öt bemutatónál nem volt több belőle Magyarországon), hanem azért is, mert úgy érzem, hogy az a munka, amit a társulat és a Guelmino Sándor rendező most már több éve végez a stúdióban, ebben az előadásban beérett. Ezért érdemes megnézni. De tudom ajánlani a friss bemutatónkat. Rába Roland rendezte a Sirály avagy 80 kiló szerelem című előadást Csehov darabjából. Azt gondolom, hogy mind Tóth Ildikó, mind Szabó Emília, mind Schruff Milán elképesztően jó benne. Ha másért nem, ezért a három alakításért mindenképen érdemes eljönni hozzánk.