Szerencsés együttállás

Beszélgetés Dányi Viktóriával, Vadas Zsófia Tamarával és Molnár Csabával

A Dányi–Molnár–Vadas trió Nyúzzatok meg! című darabját 2013 áprilisában mutatta be a Trafóban.
Pilári Darinka | 15. 01. 8.

A darabot az európai kortárs tánc hálózat, az Aerowaves 419 jelentkező közül a 2014. év húsz kiemelt előadása közé választotta. Sok meghívást kap ennek köszönhetően a produkció, amit a londoni Currency Fesztiválon, a The Place táncszínházban is bemutattak. Az alkotókkal a fesztivál alkalmából Pilári Darinka készített interjút.

– Sok meghívást kaptatok ebben az évben, most épp a 18. Lublini Nemzetközi Táncszínházak Fesztiváljáról érkeztetek Londonba. Miért tetszik ez a darab az embereknek?

Vadas Zsófia Tamara (VZsT): Otthon furcsán nagy sikere volt. Számunkra vízválasztó a Nyúzzatok meg!, mert előtte általában a szakma, ismerősök, barátok jöttek el megnézni bennünket, de most a bemutató utáni második nap már egy teljesen új réteg ült a nézőtéren. Biztosan az élőzene, a zenészek szerepe is fontos, akik egy más közönséget vonzanak be.

– Segíti az élőzene a kortárs tánc befogadását? Egyfajta fizikai empátia kialakulását?

Molnár Csaba (MCs): Biztos van benne valami. Ráadásul nem hegedű szól, hanem dob és gitár. Ugyanakkor ez egy korosztályos jelenség is, mert akikkel többségében beszélgetek, hozzám hasonló korúak, és ez segít abban, hogy aktualizálódjon a táncos szféra. Azt érzem, hogy a kortárs nem a színházakban történik, hanem a kocsmákban, az utcán.

 

molnar-csaba

 

– A The Place volt igazgatója és az Aerowaves megalapítója, John Ashford említette a minap egy folyosói beszélgetés során, hogy szerinte a magyar tánc most nagyon jó. Beért egy új táncos generáció?

MCs: Igen, illetve benne van a külföldre való kilépés is az elmúlt 4-5 évben. És ott van az Aerowaves, ami sokat segít.

– Mennyiben változott az előadásotok a tavalyi bemutató óta?

MCs: Amikor jelentkeztünk az Aerowaves-re, akkor szembesültünk az általuk előírt 40 perces időlimittel. A Trafóban is bemutatott eredeti előadás 56 perc volt. Plusz volt egy díszletelem, amit az utaztatás miatt ki kellett venni.

VZsT: Így most játszunk egy rövidebb és egy hosszabb verziót is. De az eltelt idő óta a játszásnak is kialakult egy más ritmusa az eredetihez képest. Jobban összeállt, ezért kell egy darabnak, hogy sokat játsszák. Hogy megérezzük az arányokat, a zenészekkel való játékot és a lehetőségeket.

– Dolgoztatok együtt dramaturggal? Volt külső szeme az előadásnak?

VZsT: Eredetileg nem. Hárman, illetve a végén már öten alkottunk, kialakult, ki miben érdekeltebb, és bíztunk egymás szavaiban. Mostanra meg kifejlesztettünk egy rendszert magunk között, minden turnénak van egy felelőse hármunk közül, aki mindenben, művészeti kérdésekben is dönt.

– Meddig tud életben maradni a darab?

VZsT: Attól függ, mennyire játsszuk ki a helyeket. Szerintem még egy év van benne, mert úgy látom, kortárs táncként ez most sikeres, érdekes.

Dányi Viktória (DV): Azon is múlhat még, hogy mennyire állunk rá arra, hogy „eladjuk" a darabot. Jelenleg a Sín Kulturális Központtal vagyunk együttműködésben, akik produkciós irodaházként is működnek, és a saját csatornáikon is próbálják terjeszteni a darabot. Az elmúlt félév külföldi turnéi nagyrészt az Aerowaves fesztiválon való megjelenésünkből adódtak, és a legközelebbi hullámot a Budapesten tartott dunaPart showcase-től várjuk.

 

danyi-viktoria

 

– És társulattá formálódtok, vagy maradtok alkalmi formáció?

VZsT: Inkább szabadon kezeljük.

MCs: Régi tapasztalat alapján úgy látjuk, hogy attól, mert éppen működik valami, nem kell feltétlenül ráülni. Most egy szerencsés együttállást éltünk meg, de ez nem biztos, hogy újra bekövetkezik. Nem az a fontos a kollaborációnál, hogy meglovagoljuk a sikert, sem az, hogy termékké váljunk, hanem, hogy együtt csináljuk.

VZsT: Bennünk van az is, hogy egy új közös előadás esetén biztos felül akarnánk múlni a jelenlegit. A közönséggel pedig még nehezebb lenne. Valószínűleg úgy lehetne fenntartani egy tartós viszonyt a nézőkkel, ha mindig valami egészen újat dobunk ki magunkból. De a Nyúzzatok meg! ritkaságszámba megy az erős együttműködés miatt. Most töltődni kell, időre van szükség.

– Igaz lehet az, hogy egy előadás valójában senkihez sem tartozik? Arra gondolok, hogy a színpadon mozgó testek által létrehozott szimbólumok és jelek, valamint a nézőben többféle csatornán keresztül megszülető személyes asszociáció is létrehozza a maga „előadását".

MCs: Klisé, de a munkafolyamat során kialakul egy rendszer, amiben persze szelektálunk, mégis egy idő után úgy tűnik, a darab önmagát írja.

VZsT: És amint ez a folyamat elindul, bizonyos dolgokat még igen, de sok mindent már nem lehet belepréselni. A Nyúzzatok meg! esetében mindannyiunknak voltak nagyon erős víziói. Vizuális, hangulati, jelenetbeli. Még nem tudtuk, mi lesz a vége, de azt igen, hogy mi nem fog beleférni.

– Mik voltak ezek a víziók?

VZsT: Például az élőzene az egy erős vízió volt. De az volt a tér és a díszlet is, ami egy fekete guruló sarok, és teljesen be tud illeszkedni a színházi fekete dobozba. Ezt kimozdítva a térben ráközelíthetünk a problémákra.

 

nyuzzatok-meg

 

– Hatással van az előadáshoz kapcsolható beszédmódra, hogy a művészeknek az állandó pályázatírások során meg kell fogalmazni a koncepciót? Vagy van egy szigorúbb jelentésközvetítés?

MCS: Az alkotás egészen máshonnan történik, mint ami a kulturális ipar célja. Amikor kikerül például három szó az előadásról, hiába kapcsolódik a darabhoz, mégis egyfajta távolságot kreál a darab és a szöveg között. Ez egy más nyelvi rendszer, ami általában termékké teszi az előadást.

– Nyilvánvalóan terhes, ha egy erős elméleti diskurzus túlságosan ránehezedik az alkotókra.

MCs: Van egy megfoghatatlanság, amiről nehéz beszélni, és amiért vannak, akik azt gondolják, hogy amit csinálunk, az kamu. Pedig létezik másféle kapcsolódás is, mint az ok-okozati dramaturgia.