Barba evolúció

Élőkép Társulat: Lepkévé válás – Konspiráció

Megálmodott evolúció, becsomagolt színház, ökotudatos mozgásprogram, így jellemezhető az Élőkép Társulat 2006-ban a Trafóban bemutatott előadása, a Lepkévé válás, amelyet most a Szkéné Színház tűzött a műsorára.
Fehér Anna Magda | 12. 01. 28.

Igen egyszerű, mégis különös és grandiózus ötleten nyugszik az előadás, Bérczi Zsófia és Terebessy Tóbiás koncepciója. Az egész színpadot rugalmas anyagba burkolták, a szöveten nyílások tátongnak, mint a halak kopoltyúi. Ebből a fehéren bevont térből buggyan ki egy-egy tetőtől talpig anyagba bújt figura, mint egyik olajcsepp a másikból. Testük körvonalait néhol szemérmetlenül kiadja a feszülő anyag formája, máskor a textil feszülése szárnyat, nyakiglábat, nagy füleket vagy ormányt képez. Olykor pedig az emberi formát is mellőzve botra, drótra feszítik az anyagot, vagy szabadjára hagyják a színes vásznat maguk után húzva a földön. A koncepció a gyermeki fantázia élő leképezése – az óriáskígyó, aki lenyelte az elefántot.

 

lepkeve-valas-elokep-2012-2

Fotó: Taskovics Dorka

 

Történet is kapcsolódik a különös látványhoz. A kiinduló gondolatot Patrice Van Eersel Az ötödik álom című, delfinekről szóló tudományos, mitologikus könyve ihlette. A Föld felszíni tárgyai, kövei, fái, állatai egymás képzeletében születő, saját magukat túlszárnyaló teremtmények. A bálnák álma teremtett minket, embereket. Az indiai zenével kísért misztikus gondolatsor után éles váltás következik és két felfújt strandlabda nagyságú fejű emberpár jelenik meg a színen. Szinte követhetetlenül hosszú elbeszélésükben az emberiséget nem az állatok, mégcsak nem is a fenséges bálnák álmaként írják le, hanem egy mikrochip méretű űrhajóból szabadult organikus vírusként, mely bolygóról bolygóra vándorolva feléli az energiatartalékokat. Az emberiség immár nem más, mint saját tudata útvesztőjében eltévedt, satnya véglények sokasága.

Később elmarad a narráció; a mozgásszínház, az anyagba csomagolt előadók játékos bemutatkozása, a színházi forma kiaknázása következik. A játszók repülő darvakat, békasereget, tücsköt-bogarat ábrázolnak; majd, mint feketébe burkolt emberforma alakok anyaggal rajzolt hosszú, fekete árnyékot húzva maguk mögött bevonulnak a színpadra, összegyűlnek az utazás előtt valamely más bolygóra. Végül újabb fordulat, levedlik fekete burkuk, ekkor színes, testhezálló anyag fedi őket, alapszínekben pompáznak. A lepkévé válás mégis elmarad, a koncepció viszont sértetlen, arcot, személyiséget nem enged át a bábruha.

 

lepkeve-valas-elokep-2012-1

Fotó: Taskovics Dorka

 

A narráció nem mesél el egy összefüggő történetet, hanem hangulatkeltő elem vagy a sötétbe burkolt átállások közti összekötő szöveg. A beállított élőképek, a színes anyagok, a vetítések rajzolják ki az est látványszínház jellegét. Csoportos, páros mozgások, egymáshoz tapadt, összekapaszkodott és anyagba húzott emberek játszanak a színpadon. A fehér anyagot megfestő – sajnos elég életlen ­­– képek hol sivatagot, hol a korallzátonyok színes világát, az óceánon áttűnő napsugarat, vagy kavicsos tengerpartot, kristályt, fát ábrázolnak az őket hűen kifejező hangkulisszával párosítva. Az előadás sokszor elveszti a ritmusát, bizonyos képek több időt kapnak, mint amennyi az ember figyelmét le tudná kötni. Volt, hogy csak ültem és merengtem két vízben ringatózó tengeri uborkát vagy medúzákat bámulva. A bájos állatok, a lassan úszó fények, a testüket bábként használó előadók minden bizonnyal a gyerekközönséget nyűgözték volna le igazán, közülük is a legkisebbeket egy fele ilyen hosszú és némi interaktivitást megengedő előadásban. Nem néztem az elefántot nyelt óriáskígyót elrajzolt kalapnak, mégis úgy hiszem, gyerekek között jobban élveztem volna az előadást.

 

 

Lepkévé válás - Konspiráció

 

 

Felhasznált és inspirációs szövegek: Patrice Van Eersel: Az ötödik álom; Terebessy Tóbiás: Lepkévé válás; A. de Saint-Exupery: Citadella; Miguel Torres: A két valóság szárnya

Vizuális és dramaturgiai tervezés, rendezés: Bérczi Zsófia

Figurák, mozdulatok, koreográfia: Bérczi Zsófia és a mindenkori társulat – kiemelten Bársony Júlia, Kántor Kata

Vizuális inspirációk, bálnák: Terebessy Tóbiás

Animációk: Molnár Márk, Szarka Fedor Guido, Terebessy Tóbiás

Hangmontázs: Bársony Júlia

Programozás: Tankó Barnabás, Tasnádi József

Videó vágás: Ernst Süss, Bérczi Zsófia

Udun játszik: Szarka Fedor Guido

Hangfelmondás: Birtalan Krisztina, Mátyás Attila, Szarka Fedor Guido, Rimóczi István

Díszlet és jelmez készítés: Bérczi Zsófia

Díszletépítés: Terebessy Tóbiás, Buczkó Bence, Tankó Barnabás

A rendező munkatársa: Tankó Barnabás

Előadók: Szabó Ildikó Ágnes, Birtalan Krisztina, Jobbágy Bernadett, Hrotkó Heléna, Csikós Nóra, Török Enikő, Kecskés György

 

Helyszín: Szkéné Színház

Idő: 2012. január 18.