Névrokonok. Sorsrokonok?

Salamon Eszter: And then/ És akkor – Trafó

Az identitás régóta közkedvelt témája a kortárs táncelőadásoknak, 2007-ben készített koreográfiájában, az And then-ben Salamon Eszter is ezt a kérdést tematizálja. Sok más alkotóhoz hasonlóan az identitással ő is az emlékezésen keresztül foglalkozik, darabja mégis rendhagyó alkotás. Egyrészt, mert a „ki vagyok én” kérdését nem a témából hagyományosan következő, kötelező lírai tónussal közelíti meg, másrészt, mert az And then hiába koreográfia, mégsem táncelőadás.
Barta Edit | 11. 02. 9.

Salamon Eszter narratív identitásképző előadása, az And then a következő önreflexív kérdés köré szerveződik: Kicsoda Eszter Salamon? Ha emlékezetem nem csal, két évvel ezelőtt a Trafó is ugyanezzel a figyelemfelhívó kérdéssel hirdette a művész bemutatkozó estjét, mivel a ’91-ben Párizsba, majd 2000-ben Berlinbe költöző koreográfus munkásságát az itthoni közönség nem ismerte. Aki két évvel ezelőtt látta Salamon Eszter absztrakt táncelőadását, a Dance N° 1 / Driftworks-öt, az valószínűleg nagyon meglepődött, hogy mostani munkájában a mozgás helyett a szöveg irányítja a színpadi történéseket.

Az And then egy többszereplős színpadi mű, melynek szereplői különböző életkorú nők: fiatal kamaszlányok, pályájuk kezdetén járó nők, és érett asszonyok, az ő élettörténetükből épül fel az előadás dramaturgiája. A megszólaltatott nők kora, nemzetisége, foglalkozása eltér egymástól, akad közöttük gimnazista tanuló, multicégnél robotoló HR-asszisztens, szabadúszó producer, táncosnő, de zeneszerző is. Az egyetlen közös pont az életükben, hogy valamennyiüket Salamon Eszternek / Eszter Salamonnak hívják – de mindez csak az előadás végén látható filmből derül ki. Addig csak a különböző monológokat és párbeszédeket halljuk, s próbáljuk összeilleszteni az egyes részleteket, megtalálni az egyes szereplők közti összekötő kapcsot.

 

salamon-eszter-es-akkor4

 

De a film nemcsak emiatt kulcsfontosságú médiuma az önmagát filmkoreográfiának nevező előadásnak, hanem azért is, mert a színpadi térben feltűnő hús-vér szereplők mögött, a színpad hátsó falán egy filmvászon látható, melyen virtuális alakok is megjelennek. (Ráadásul a Trafó színpadát négy oldalról fekete keret szegélyezi, így olyan, mintha egy óriási televízión keresztül néznénk az előadást.) E karakterek olykor a színpadi alakok arányához vannak méretezve, mint abban a jelenetben, amikor a Ceausescu-házaspár kivégzését nézik a tévében, máskor felnagyítva jelennek meg. Ettől a duplikációtól gyakran úgy tűnik, mintha egy térnélküli közegben s egy köztes időben lebegnének a karakterek.

A reális szereplők alakja, hangja többnyire a sötétből bukkan elő, apró pontfénnyel megvilágítva, mintha a semmiből születnének meg, a virtuális alakok jelenetei pedig – a Dogville című filmhez hasonlóan – színházi térben kerülnek felvételre. Van, hogy a reális és a virtuális szereplők párbeszédbe kerülnek egymással, de olyan jeleneteket is láthatunk, amikor a reális szereplő a virtuális és reális térben is megjelenik.

 

salamon-eszter-es-akkor3

 

A valóság és fikció közötti játék feszültségét növeli, hogy a megszólaltatott alakok valóban létező személyek – akiknek neve tényleg megegyezik a koreográfuséval –, így történeteik is valódiak. Az előadást követő beszélgetésből kiderül, hogy a darab létrejöttét hosszas kutatómunka előzte meg, melynek során a koreográfus és dramaturgja, Bojana Cvejic felkeresték és interjút készítettek a koreográfus névrokonaival, s ezekből a beszélgetésekből születtek meg az előadás párbeszédei, monológjai, illetve a színpadi térben felvett filmjelenetek – melyekben a szereplők önmagukat játsszák el. Ezért is nevezi egy vele készült interjúban dokumentarista fikciónak a darabot Salamon Eszter, mivel az előadásban egyetlen olyan alakot sem találunk, akit az alkotók gyúrtak volna össze.

A szereplők történetei egyrészről rendkívül személyesek, hiszen a saját történeteik – pl. az idősödő nő vallomása a változó kor nehézségeiről, vagy a külföldre költöző táncosnő monológja a balettintézet rigorózusságáról –, másrészt a mi történeteink, mert a főként a kelet-európai blokkból származó szereplők sorsát sok esetben a történelem alakítja. A közös történelmi tapasztalattal és emlékezettel a tudatunkban nézzük végig a szereplőkkel a Ceausescu-házaspár kivégzését a tévében, vagy hallgatjuk az Auschwitzban elhunyt Eszter Salamon történetét.

Milyen közös történetek rejlenek egyetlen név mögött? Lehetséges-e a közös sors azonos nevű személyek számára? A XX. századi történelemből jól tudjuk, volt időszak, amikor a név sorsokat determinált. De az And then-ben nemcsak erről beszélnek a szereplők történetei, szó esik a munkavállalás, a házasság, az öregedés nehézségeiről, méghozzá egy nagyon személyes és közvetlen megnyilatkozási formán keresztül. Az előadás frappáns szerkezetéből következik, hogy az And then egy intelligens, koncepciózus alkotás, mely alkotóiról nagyfokú érzékenységet feltételez, nézőitől pedig komoly figyelmet követel.

 

 

 

And then / És akkor

 

Koncepció és dramaturg: Eszter Salamon, Bojana Cvejic

Fény: Sylvie Garot

Operatőr, vágó: Minze Tummescheit

Vágóasszisztens: Arne Hector

Hang: Peter Lenaerts, Peter Conelly

Zene: Peter Lenaerts/ ‘aisikl

Koreográfus: Eszter Salamon

Előadók: Aude Lachaise, Salamon Eszter, Bojana Cvejic

 

Helyszín: Trafó

 

 

Más is látta:

Szoboszlai Annamária: Eszter meg a rendszer

 

 

 

Interjú Salamon Eszterrel

Markó Róbert

Péter Márta

 

 

Videó

youtube

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK