Macska-egér harc

Jom & Terry variációk - Természetes Vészek Kollektíva

A Természetes Vészek Kollektíva Jom & Terry variációk című előadása zárja a sort a Trafó idei Képek Ideje - Temps d'Images Fesztiváljának programjában. Ez egyben az egyedüli magyar produkció is.
Sors Vera | 10. 03. 2.

Amikor belépünk a Trafó nagytermébe, elénk tárul a teljesen szimmetrikus színpadkép. Közepén egy zenekar, mögöttük és felettük két nagyméretű vetítővászon, előttük egy magas öltönyös figura a nézőtérnek háttal billegeti magát az (egyelőre nem élő) zenére. Utóbbi a Mester, egy boldogság animátor, aki kizárólag a véletlennek köszönhetően hasonlít megdöbbentő módon Katona Lászlóra. Maga ez a megnevezés félrevezető lehet, hiszen az animátor egyfelől olyan alkotót, mozdulattervezőt jelent, aki az animációs filmben mozgás által mindent élővé varázsol, másfelől pedig egy olyan szakembert, aki a szabadidősportokat, a szellemi és társasági játékokat ötvözve foglalkozásokat tart szállodákban és vállalatoknál. A színpadon álló Mester mindkettőt ötvözi, lelkesen kezd el beszélni a közönségnek a kitartó munkával és gyakorlással elérhető boldogságról, mint abszolút célról. Ahogyan öltönyben és lehetetlenül dús, szőkésbarna parókájában fel-alá mászkál, átszellemülten gesztikulál és magyaráz, leginkább egy populista politikus gesztusaira játszik rá. Ebben pedig az előadás nagyon hasonlít a Természetes Vészek Kollektíva egy másik produkciójára, a Fixa Idea Párt (FIP) akcióira. Ott is Katona László a szónok, de ezek az akciók hangsúlyosan és egyértelműen kimondva használják a politikai populizmus kliséit mind a forma, mind a tartalom esetében. A FIP-gyűléseken is mindig emlegetett „boldogságot" a mostani előadás Mestere központi kérdéssé teszi.

 

 

jom-es-terry-tvk1

Fotó: Dusa Gábor

 

Az előadás címében szereplő Jom & Terry egyértelműen a Tom & Jerry című rajzfilmsorozatot hívja elő a nézőben - ahogyan a ‚gyors' helyett is sokszor ‚gyros'-t olvasunk az utcán. (A hivatalos verzió szerint Jom és Terry Tom és Jerry unokatestvérei). A két rajzfilmfigura által modellált állandó, csupán egy-egy pillanatra megszakított, egyszerre ölre menő és éltető harcot, az örök konfliktus állandó és szükségszerű jelenlétét nevezték el az alkotók Jom & Terry szindrómának. Hamarosan világossá válik, hogy erre a szindrómára élő példát maga a Mester szolgáltat: Jom és Terry a benne - és egyébként minden élő emberben - megbújó kettőséget, binaritást fejezik ki, a közöttük lévő folyamatos parola a Mester belső harcait, vitáit, őrlődéseit testesíti meg. A két alak időnként megjelenik a színpadon, rajzfilmbéli társaiktól eltérően végig egyhelyben állnak a két vászon közepén eltűnő egy-egy függőleges csík mögött. Ugyanolyan jelmezt, sminket és parókát viselnek, így egyszerre hasonlítanak a rajzfilmbéli Tomra és Jerryre is, lényegében az ő hibrid megfelelőjüket kettőzik le. Összetartoznak, erről árulkodik, hogy a vásznakra vetített kép tulajdonképpen egy, csak két részre van szakítva. (A zárókép is erre játszik rá, amikor - mint a Tom és Jerry részek végekor is - egyre jobban szűkülő körben egyszercsak eltűnik a kép.) És bár állandó ellenfelekként működnek, ez létük alapfeltétele is, egymás nélkül, önmagukban nem létezhetnek.

Jom és Terry különböző módokon szólalnak meg az előadásban. Amikor nem ők jelennek meg konkrét alakjukban, olyankor a helyükön álló vászon beszél álló és mozgó képek által. Ekkor megtörténik a szindróma hitelesítése is, valós, a tudományhoz és a populáris kultúrához közel álló személyek valódi és kreált idézetei futnak a kivetítőkön, egyre sűrűbben, míg egy idő után lehetetlenség elolvasni mindegyiket. A kezdő idézet (és videó) talán a legismertebb a Tom és Jerry színes értelmezéstörténetéből: Hasan Bolkhari iráni egyetemi professzor a rajzfilmet zsidó konspirációnak nevezi. Az erőteljes felütést lágyabb, kevésbé vagy egyáltalán nem politikus értelmezések követik. Amikor Jom és Terry megszólal a színpadon, azt operaként stilizált módon teszik. Ilyenkor néha a fejük mellé - a képregény világát idéző - vetített szövegbuborékokkal reagálnak a másik (elénekelt) gondolataira. Ha pedig nem az opera eszközeivel szólalnak meg, akkor nem is őket látjuk, hanem a helyükön összezáruló két vásznat. Ilyenkor dialógusokat hallunk, amelyeket kortárs (dráma)írók, például Filó Vera, Erdős Virág, Tasnádi István, Schein Gábor és mások szövegei által Imre Zoltán, az előadás dramaturgja írt. Ezek a szövegek mind a Tom és Jerry-témára asszociálnak. Együtt megöregedett szerelmespárként, a halálig rivalizáló örök ellenségekként vagy éppen régi barátokként szólalnak meg, a kivetítőkön pedig az elhangzottakkal tematikus összhangban mozgó és álló képeket látni. Érdekes módon a szövegek bár a szerzőktől megszokott módon rendkívül erőteljesek, mégsem tudnak abban a kontextusban működni, amelybe az előadás belehelyezi őket. Ennek egyszerű az oka. Felvételről halljuk a textusokat, nem élők tehát, és nem is élnek, sokszor nagyon manírosak. Nem úgy, mint Katona László, élőben a színpadon. Végig remekül játssza a boldogság animátort, pont annyira ripacs, amennyire szerepe megkívánja azt, ráadásul végig hű marad karakteréhez, játéka nem válik igazi ripacskodássá.

A Mester megszólalásai és a szövegrészek végig váltogatják egymást az előadásban. Előbbi kezdetben lent térít, pár epizóddal később azonban már fent, a két vászon között áll, jobb és bal oldalán jelenik meg Jom és Terry. Az előadás vége felé a Mester hozzájuk hasonlóan már alig mozdul, az egész kép statikusan mered előre a semmire, a nézőre. Velük kontrasztban a zenekar (az Accord Quartet) végig élő marad: élő zenét játszanak, élőben improvizálnak. Élet-szerűségük még jobban kiemeli a Mester karakterének részletekbe menő kitaláltságát, minden mozdulata, gesztusa, mondata, még bakijai is előre le vannak fektetve. A Tom és Jerry-re jellemző vizuális dinamikát jórészt a verbális és énekbeli replikák képezik le, a képek inkább egyfajta - legtöbbször nem a mozgás általi - zaklatottságról árulkodnak.

 

 

 

Jom & Terry variációk

 

Szöveg: Erdős Virág, Filó Vera, Schein Gábor, Tasnádi István és mások írásai alapján írta Imre Zoltán

Videó: Lenz Tünde, Korai Zsolt, Taskovics Éva, VJ Scaffland

Technika: Szirtes Attila, Belényesi Zoltán

Jelmez: Szűcs Edit

Zene: Márkos Albert

Hang designer: Parabryo

Rendező: Árvai György

Szereplők: Ágens, Laborfalvy Soós Béla, Katona László, Accord Quartet, G. Szabó Hunor és mások

Időpont: 2010. február 25-26.

Helyszín: Trafó

 

 

További írások az előaádsról az interneten:

Tompa Andrea: Fröccsentett megváltás

 

Videóajánló:

youtube