Ellenfény Online - áttűnések - Zebra-akciók

Zebra-akciók

Zebraszínház - KoMa, TÁP Színház, Tünet Együttes, SZFE

A Zebraszínház minden elemében szimpatikus vállalakozásnak tekinthető. Három fiatal(os), nyitott társulat - KoMa, TÁP Színház, Tünet Együttes -, valamint a Színművészeti Egyetem II. és III. éves osztályának hallgatói ellepték az Andrássy út gyalogátkelőhelyeit, és ott egy órán keresztül rövid akciókat hajtottak végre. Bár mindezt nem nevezném színháznak, attól még semmivel sem volt kevésbé szerethető az esemény.
Nánay Fanni | 09. 10. 17.

A forma rendkívül egyszerű: csak egyetlen szabály van, de azt óramű pontossággal be kell tartani. A társulatok kaptak egy-egy zebrát a Nagymező utcától a Bajcsy-Zsilinszky útig, ahol akcióikat csakis a szabad jelzés ideje alatt hajthatták végre az úttesten, majd a zöld végét jelző füttyszóra gyorsan kiszaladtak a járdára. A merőben nem színházi, hanem nagyon is hétköznapi ritmus tehát kb. félperces játékidőt és egyperces felkészülési időt adott a szereplőknek az egyes „jelenetek" között. Így az esemény erényének semmiképpen sem a kidolgozottság, hanem sokkal inkább a váratlanság, a meglepetés számított.

Az akciók elsősorban a piros lámpánál várakozó autósoknak „szóltak", a szereplők „feléjük" játszottak, bár nyilván a járókelők is ugyanúgy részesültek az élményből. Ily módon a „célközönség" csak egy-egy jelenetet láthatott. Az eseményt nehezen nevezhetnénk utcaszínháznak, hiszen az egyes töredékek nem álltak össze még laza egésszé sem, a Zebraszínház műfaja sokkal inkább az utcai performanszhoz áll közel, ahol véletlenszerű nézők városi közterekbe ültetett véletlenszerű jeleneteket kaphatnak el. Az Andrássy úti akció ugyanakkor - csakis formai szempontból! - magába épített pár „klasszikus" flash mob-elemet is (a villámcsődületek zsargonjában létezik is a crosswalk flash mob kifejezés): a hétköznapi forgatagból adott jelre kibontakozott egy előre megrendezett, teatralizált jelenet, majd rövid idő múlva váratlanul fel is oszlott. A flash mobbal vont párhuzam természetesen csak azzal a kikötéssel működik, hogy itt nem informális csatornákon keresztül toborzott, egymás számára idegen emberek, hanem színházi társulatok vettek részt az akciókban.

 

 

zebraszinhaz3

 

A négy közreműködő csoport villámjelenetei között nyilván akadtak szellemesebbek és kevésbé ötletesek. Voltak momentumok, amelyek visszaköszöntek több zebránál is (pl. az ajándékot osztogató mikulások). Az akciók egyes esetekben reflektáltak a társulatok „normál" előadásaiból ismert formarendszerre vagy esztétikára - ez valójában leginkább attól függött, hogy az adott csoportnak milyen mértékben számított új és felfedezendő területnek az utcai performansz műfaja.

Talán a Tünet Együttes számára volt leginkább otthonos a Zebraszínház kerete, akik Te szemét! című „zenés-táncos, pantomim elemekkel is operáló szabadtéri performanszunkat" szintén köztéren valósították meg, s az ott használt esztrád-forma sem áll távol a mostani akció esetében megkövetelt fragmentaritástól. A Zebraszínházban felvillanó jeleneteik is leginkább a mozgásra épültek: láthattunk a gyalogátkelő közepén bemutatott akrobatikus tánc-szösszeneteket, egymás nyakában ülő rendőrök forgalomirányításának összehangolatlan, kvázi-táncos mozdulatait vagy az áthaladó gyalogos előtt az úttestet tisztára söprő előadók pantomimes jelenetét.

A TÁP Színház számára más szempontból lehetett ismerős a műfaj: a csoportosulás produkciói eleve rövid, nagyrészt maguk az előadók által kidolgozott, gyakran öncélú jelenetekből állnak, ugyanakkor a Teliholdkor az emberek olyan bolondosok című előadással a TÁP is kísérletezett már a köztérbe való kilépéssel. A többi társulathoz képest bátrabban használták fel a „forgalmat", pl. „Forma-1-es" kerékcserét hajtottak végre egy várakozó autón, ugyanakkor jeleneteikből gyakran nem hiányzott egyfajta morbiditás se: amikor egy halál-figura notesszel a kezében pásztázta a piros lámpánál álló autókat, majd feljegyezte az egyik rendszámot, vagy amikor egy játékmackót, bekötött szemmel az úttest közepére ültettek, amit ezután az autósok döbbent óvatossággal kerülgettek.

 

 

zebraszinhaz2

 

Nem meglepő, hogy az előadásaiban a nyelvet hangsúlyos kiindulópontként kezelő KoMa zebra-jeleneteiben a szöveg sokkal nagyobb szerepet kapott, mint a többi csoport esetében: a gyalogátkelőn keresztül haladó versenyfutást vagy katonai támadást megafonon keresztül kommentálták, máskor pedig az autókkal szemben állva skandálták, hogy „Takarodjunk".

A két színművészetis évfolyam közül a III. éveseknek sikerült sorozatban szellemes jelenetekkel bombázniuk az autósokat és a járókelőket - túszcsere vízipisztolyokkal felszerelt terroristák között, a zebracsíkok között villámgyorsan behúzott mini-zebrán egy kertitörpe átvonulása, csokoládéevő sorverseny stb. A II. évesek akciói viszont kimerültek a úttest közepén előadott kórusműben vagy a zebrán való röhögve átvonulásban - legalábbis azalatt, mialatt én láttam, hiszen a formából adódóan az egyes csoportok akcióinak csupán töredékrészét láthatta egy-egy „néző".

Az „előadás" végül egy „flash mobos" tömegakcióval zárult: az egyórányi akciósorozat végén az összes szereplő a Bajcsy-Zsilinszky úti zebránál gyűlt össze, ahol mind a magasba emelték a cipőjüket. A Dömötör András rendezte ötlet-folyam legnagyobb érdemét mindenképpen a színessége jelentette: egyrészt az egyes társulatok által képviselt sokszínűség, másrészt pedig az a szín, amit a Zebraszínház a délutáni csúcsforgalomba csempészett.

 

 

Zebraszínház

 

Rendező: Dömötör András

Közreműködők: KoMa, TÁP Színház, Tünet Együttes, Színház- és Filmművészeti Egyetem II. és III. éves osztályának hallgatói

 

Helyszín: Andrássy út

 

 

További írások az interneten:

Kováts Bálint: Sípszószínház

Szemere Katalin: Zebra megy a játék

Valuska László: Fetrengenek a földön, ez színház?


 

Képgaléria:

index.hu

 

 

Videók:

NOL videó

Videa - HAKKA tánc

Videa - Free Polanski