Ellenfény Online - áttűnések - Lelkes Anyag

Lelkes anyag

Harmadik nap: Bábel - Kortárs Felnőttbáb Kavalkád, Sirály

A Bábel - Kortárs Felnőttbáb Kavalkád három jelzője közül mindenképp a kavalkád megnevezés a legtalálóbb. Hétvégére vásári hangulat kerekedett a Sirályban, a galérián egy apró cirkuszi sátrat húzott fel a Tintaló Társulás, az ingyen cirkuszra érkező nézők tömegének az est fellépői a tervezettnél több előadást játszottak.
Fehér Anna | 09. 03. 23.

A szombati nap első produkciója rögtön egy gyerekelőadás volt, ám Sisak Péter porond- és játékmester megkérte valamennyi kedves felnőtt nézőjét, a mélyen tisztelt publikumot, akik egy kislány társaságában kuporogtak a miniatűr cirkusz kutyaólnyi nézőterén, hogy nyitott, gyermeki lélekkel fogadják az előadást. Míg bent folyt a játék, a kíváncsiskodó, kint rekedt felnőttek körülállták a sátrat, és a vászonba fúrt kis lyukakon leskelődtek, tehát gyermeki lelkesedésben nem volt hiány. A Cirkusz című előadás mechanikus színház, vagyis olyan bábszínház, ahol legtöbbször nem látni, mi mozgatja a bábokat, úgy tűnik, maguktól mozognak, saját akarattal makacskodnak, lámpalázuk van, vagy éppen nagyot hallanak, mint Petit Bobo, a 103 éves cirkuszi elefánt. Ám nemcsak ő tűnik múlt századinak az apró társulat tagjai közül, hanem valamennyi fából faragott, festett figura a békeidők hangulatát árasztja. Sisak Péter kurta, Jávor Pál-szerű bajuszával (melynek méreteit ceruzával rajzolt kackiás pödrés hosszítja) és brillantinozott hajával jól idomul kollégáihoz. És hogy mégis mitől mozognak a bábok? A Bringóciából érkezett Alabárdot, a kötélen egykerekűző akrobatabábot a bringájához kötött nehezék tartja egyensúlyban, a fémporondon körbejáró elefántot, a meghajló bohócokat, illetve a kígyóbűvölő kígyóját mágnesek mozgatják, Nefelejcs kisasszony trapézszáma pedig veszélytelen, hiszen hófehér kacsója a hinta rúdjához van faragva. Ha valahol mégis hinni kell a szemünknek, akkor az a két négyzetméternyi cirkuszi sátor, ahol tizenöt felnőtt ember békésen kuporog.  

 

con-anima1

Con Anima - Lénrát András

 

Lénárt András Con Anima című előadását nagy érdeklődés övezte, kétszer is játszania kellett, hogy a kicsiny terepasztalon zajló teremtéstörténetet minden érdeklődő láthassa. A játék kezdete előtt, - míg megszokta szemünk a gyertyafényt - Lénárt András elmondta, hogy a „con anima" kifejezés egy komolyzenei utasítást takar, annyit tesz: lélekkel kell játszani. És valóban egy lélek a lélekben előadást láthattunk, a színház a színházban eljárás mintájára ezúttal a bábos életre kelti a bábot, hogy végül a bábja életre keltsen újabb két bábot, és egy barátságosabb világot rendezzen be számukra. Számomra az előadás legelgondolkodtatóbb pillanata rögtön az első mozdulatban rejlett, mikor Lénárt András a szemünk megszokta gyertyafényt egy paraván mögé emelte, a világosság eltakarásával apró árnyvilágot rajzolt elénk. A fény mozgatásával nyúltak az árnyékok, mozgott a kép, mint egy filmen, végigpásztáztuk a tájat: kopár fa, dombok és egy ágyúcsőnek tetsző árnyék. Aztán a bábos homokot pergetett tenyeréből az asztalra, majd színházzá alakult az eddig filmes jelenet, felment a függöny, és sivatagi táj tárult elénk, jókora (maximum 5 centi magas) homokbuckával a közepén. Melyből nemsokára egy apró manó ásta ki magát. Lénárt András egyedülálló technikával mozgatja a bábját, ami leginkább a marionett technikához hasonlítható, mert a bábu minden ízéhez egy zsinór vezet, ám nem felülről, hanem ollószerű rendszer segítségével oldalról irányítja két kézzel a figurát. Így a manó minden apró pepecselése, finom mozdulata, ahogy tett-vett, keresgélt játék, társ után kutatva a sivatag homokjában táncszerűen kecses lett. Végül sikerrel is járt, a homokban egy apró emberkére bukkant, felültette a dombtetőre, és a talonból gyorsan kerített mellé egy lányt is, és hogy még kerekebb legyen a történet, felakasztott egy almácskát a fára. Ezek után, úgy ahogy mozgatója neki, faragott manó markából homokot szórt a fejükre - porból lettél, porból leszel. Ekkor ismét legördült a függöny, a férfi és a nő az árnyjátékon pedig lassan mozogni kezdett, már nem a manó mozgatta őket, törődése lelket lehelt beléjük.  

 

angdrogun

Kuthy Ágnes: Androgün

 

A szombati utolsó előadás a Kavalkád főszervezőjének Kuthy Ágnesnek érzékeny és jó humorú rendezése volt. Az Androgün annyiban tért el az őt megelőző előadásoktól, hogy rendkívül egyszerű technikával készült, mindössze egy diavetítő, egy tükör, egy csomagolópapír és két színész segítségével. Műfaja nagyrészt árnyjáték, de papírból kivágott sematikus figurák mozgatása, rajzolás és valós színészi alakítás is gazdagítja az előadást. A görög mitológiából ránk maradt elképzelés kortárs vetületét vizsgálják: miszerint hajdan két ember alkotott egy testet, ezek voltak az androgűnök, csak miután az istenek ellen törtek, azok kettéfűrészelték őket. Azóta keresi az ember a párját, de csak keveseknek adatik meg, hogy rá is találjon. Egy tudományos oktatófilm és egy kezdetleges videójáték hangulatát idézik az árnyak. Egy nőfaló férfifej apró remegő női figurákat nyel el sorozatban, míg az egyik fenn nem akad a torkán. Ekkor felfénylik egy pillanatra a lehetőség, hogy megtalálták egymást, ám rövid idő múlva a férfi a csomagolópapírt átszakítva távozik a kapcsolatból. Az előadás mégis egy meseszerű képpel zárul, ahogy egy mágnes mozgatta férfi és nő figura köré felépül egy ideális világ, egybefogva őket újra egy lélekké.

 

 

 

Cirkusz

 

Előadók: Sipos Katalin és Sisak Péter

 

 

Con Anima

Mikropódium

Zene: Szemző Tibor

Író, tervező, rendező, előadó: Lénárt András

 

 

 

Androgün

 

Szöveg: Garai Judit, Kuthy Ágnes

Rendező: Kuthy Ágnes

Előadók: Csortán Erzsébet, Balázs Csongor, Törőcsik Eszter