Patchwork II.

Mini-a-Túrák II.

A Trafó 2008-ban indította útjára a Mini-a-Túrák sorozatot, mely fiatal magyar művészeket és ez alkalomból létrehozott vagy átalakított produkcióikat mutatja be. Egy este négy rövid, egyenként kb. húsz perces előadást mutat be négy alkotó(i csoport). És míg tavaly úgy tűnt, hiányzik a koncepció, mely összefogná a darabokat, idén már az is felsejlett.
Sors Vera | 09. 03. 17.

 De csak sejlik.

A Mini-a-Túrák második részét Bársony Júlia válogatta össze. Elmondása alapján a szervező elv egy esküvő esemény-jellege lett volna, ahol egyfelől magát a történést láthatjuk, másfelől a két főszereplőt, a nőt és a férfit. Mindezt egy mesés koncerttöredék zárta volna. A feltételes mód használata annyiban indokolt, hogy bár a négy rövid darab sorrendje eredetileg a koncepció szerves része, az egyes részek közötti technikai átkötés mégis felborította az eredeti tervet. Így a tematikai elgondolás korántsem tűnt már egyértelműnek. Veszélybe került az az egyébként nagyon fontos célkitűzés is, hogy a négy játék ne csak úgy kövesse egymást, hanem szoros kapcsolat legyen köztük. Azonban jól érvényesült az alapkoncepció másik eleme, miszerint határátlépő, némiképp bizonytalan köztes műfajok jelenjenek meg egymás után egy térben: performansz, vizuális performansz, oratórium minor, vizuális színház.

A Mini-a-Túrák II. első előadása Perovics Zoltán és a Metanoia Színház Kispendrajv című darabja. Keménykalapok, szaxofon és hat alak - köztük a férj és a feleség -, akik egy nagy, kifeszített fehér anyag körül állnak, mely egyszerre jelzi a menyasszonyi ruhát és a lakodalmi asztal terítőjét. Minden szereplő más nyelven, más hangon szólal meg, a szöveg épp ezért - direkt vagy kényszerből, nehéz eldönteni - háttérbe szorul. Az eseményen kívül olyan nonverbális hangok kötik össze őket, melyek ritmusosan egymásra felelnek, fogak csattognak, ajkak cuppannak. Eközben a Metanoia Színház állandó jeleként működő, és térben központi helyet elfoglaló pólya lassan le- és felfelé mozog.

Téri Gáspár soron következő Relációanalízis című performansza kihasználja az interaktív vizuális felület kínálta lehetőségeket. Téri, azaz az ember jelenti a természetes struktúrát, rendszert, mely belekerül egy mesterséges, vizualitásból táplálkozó és általa létező világba. Odaszögelik egy falra, mely egyben ennek a virtuális-vizuális világnak is megjelenési felülete. Kiszabadul innen, de elszakadni már nem tud teljesen. Az emberi test és a vizuális nyelv jelei egymásra reagálnak.

Csak a következő etap elején, a kissé nehézkes váltáskor, amikor Rutkai Bori és Bujdosó János jelenik meg, akkor érződik, hogy jelenlétük milyen felszabadítólag is hat. Felmennek a színpadra, ahol az asztal - ami köré leülnek - zsúfolt szentélyként van feldíszítve. (Ennek a „darabnak" szerves része a képzőművészet és az installáció is). Három dal hangzik el, az első után a Szabadság Miatt Nyitva Kórus is csatlakozik pódiumon lévőkhöz. A háttérben az éneket animáció illusztrálja, és a dalszövegeket is olvasni lehet, melyek így fontos hangsúlyhoz jutnak. Rutkai Bori igazi háziasszonyként mutatja be társait, mesél a dalokról és a kórusról egyaránt. Jelenlétüket, azt a húsz percet, amíg a figyelem rájuk irányul, nem értékelik túl, nem mennek bele egy komoly(kodó) művész-játékba.

A Mini-a-Túrák II. befejező darabja a tavaly két előadással is jelentkező Élőkép Társulat, illetve Bérczi Zsófia Az emlékezés rózsakertje című vizuális színháza, mely a Saint-Exupéry-hangulat és az emlékezés mentális aktusának találkozása: Bársony Júlia alászáll az emlékezés kertjébe, majd elhagyja azt. Az előadás a címben megbújó metafora köré szerveződik. Az emlékező sűrűn és magasra nőtt rózsák között áll (az izzók kertje), megszólaltatja ezeket, azaz az emlékeket (felgyúlnak és elalszanak), melyek sokszor párhuzamosan élednek fel, küzdenek egymással. Bizonyos hangok a többinél élesebben, kizárólagos figyelmet követelően tűnnek fel - az előadás ezeknek már arcot is ad, elillanó füstre festi e képeket.

Kétségtelenül Rutkai Boriék Hormon Omnipotent (Mindenható Hormon) minor koncertje az a produkció, mely érdemben ki tud emelkedni a többi közül az este folyamán. Mégis bizonytalan érzést vált ki: nem sugallja, hogy a néző lemarad valamiről, ha nem érti a túlzott komolyság okát. És talán ez a Mini-a-Túrák egyetlen, azonban jelentős hibája, nevezetesen: nem biztos, hogy a művészek számára rendelkezésére álló rövid idő a nézőknek elegendő ahhoz, hogy belehelyezkedjen a mini előadások világába.

 

 

 

 

Mini-a-Túrák II.

 

 

Perovics Zoltán: Kispendrajv

Metanoia Színház

 

Ruhák: Bánki Róza

Rendező: Perovics Zoltán

Közreműködők: Erlauer Balázs, Manga Dániel, Nagy Zoltán, Petro Annamari, Rajnai Eszter, Rátky László

Szaxofonon közreműködik: Hegedűs Márton

 

 

Téri Gáspár: Relációanalízis

Résztvevők és alkotók: Téri Gáspár, Papp Gábor, Nagy Ágoston, Samu Bence

 

 

Rutkai Bori: Hormon Omnipotent (Mindenható Hormon)

 

Zene: Bujdosó János

Szövegek: Rutkai Bori

Animációk: Morvai József

Vetítés: Kiégő Izzók

Előadók: a Szabadság Miatt Nyitva Kórus

 

 

Bérczi Zsófia: Az emlékezés rózsakertje

Élőkép Társulat

 

Felhasznált szövegek: Antoine de Saint-Exupéry, Tankó Barnabás, Al-'Arabí

Alkotótárs, előadó, hang: Bársony Júlia

Rózsakert: Terebessy Tóbiás

Vetítés: Taskovics Éva

Technikai munkatársak: Martincsák István, Tesfay Áron

Látvány, rendezés: Bérczi Zsófia

 

Helyszín: Trafó

 

További kritikák az interneten:


Határhelyeztek labirintusában

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK