Régi és új mesék

Beszélgetés Gimesi Dórával

Gimesi Dóra (1983) a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakán szerzett diplomát 2008-ban. Érdeklődése az egyetemi évek alatt fordult a bábszínházak felé. 2009-től a szombathelyi Mesebolt Bábszínház, majd 2012-től a Budapest Bábszínház munkatársa. Több nagy sikerű bábszínházi adaptáció és bábdarab szerzője. 2013-ban jelent meg a Csomótündér című mesekönyve. A címadó mese (egyik) bábszínházi változata szerepelt a kecskeméti bábfesztiválon, akárcsak a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi meséjének adaptációja. Ennek kapcsán beszélgettünk Gimesi Dórával. De nemcsak erről a két előadásáról esett szó, hanem az eddigi pályájáról, sőt a magyar bábszínházak helyzetéről is.

 

Találkozásom a bábszínházzal

 

– Már akkor is bábszínházzal akart foglalkozni, amikor a dramaturg szakra jelentkezett?

– Nem, akkor még fogalmam sem volt a bábszínházról. A színházról viszont volt fogalmam, tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Szegeden születtem, ott jártam középiskolába, és épp akkor a szegedi színház nagyszerű korszakát élte. Például Zsótér Sándor rendezett ott több remek előadást.

– Csupán három év volt, amikor Szikora János és Telihay Péter mellett Zsótér Sándor is Szegeden dolgozott.

– De nekem épp ez volt a legfogékonyabb korszakom. Zsótértól Az ügynök halálát szerettem nagyon, később pedig – mert egy-két évig még visszajárt rendezni – a Galilei életét. Ez egy legendás időszak volt Szegeden. Akkor határoztam el, hogy mindenképpen színházzal szeretnék foglalkozni. A gimnáziumban is volt egy színjátszó kör, ott is írtam, rendeztem, mindent csináltam. Volt egy nagyon erős csapat, akikkel nagyon jókat dolgoztunk, így evidens volt, hogy a színművészetire fogok felvételizni. Amikor érettségiztem, rendező szak indult, ezt is megpróbáltam, bár tisztában voltam vele, hogy ilyen fiatalon oda nem fognak felvenni. A második körig még így is eljutottam, ez jó érzés volt. A következő évben viszont már dramaturg szak indult, ahová 19 évesen be is kerültem. De komolyan készültem is a felvételire.

– Kik indították ezt az osztályt?

– Kerényi Ferenc volt az osztályfőnököm, és Osztovits Levente tanított még sokat minket. Ez csodálatos élményem, ő fantasztikus tanár egyéniség volt.

– Nem bánja, hogy nem lett rendező?

– Dehogy! Hisz közben rájöttem, hogy ha a színházon belül kell egy szakmát választani, akkor mindenképp dramaturg lennék. Ehhez van a legtöbb közöm, mindennel kell egy kicsit foglalkozni, de közben írni is lehet.

– És hogy került kapcsolatba a bábszínházzal?

– Amikor elsős voltam, akkor volt épp negyedéves az a bábszínész osztály, amelybe Ács Norbert, Teszárek Csabi, Schneider Jankó és Tengely Gábor is járt...

– Meczner János és Csizmadia Tibor első osztálya.

– Így van. Ők akkor végeztek, és januárban elkezdtek próbálni egy vizsgaelőadást. Fodor Tamás rendezte Goldoni A hazug című művéből. Ehhez kellett nekik egy dramaturg, aki egyúttal asszisztenskedik is. Ekkor teljesen véletlenül találtak meg engem. Egész pontosan az történt, hogy egy ötödéves srác lett volna a dramaturg, de épp nem ért rá, így ajánlott maga helyett valakit. Azért engem, mert épp én jöttem szembe vele a Rákóczi úton. Így kezdtem a bábszínész osztállyal próbálni. Nagyon-nagyon jó munka volt. Elképesztően jó volt Fodor Tamással dolgozni. Ő egy igazi nagy mester. Hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam emiatt. Az osztállyal is nagyon jóba lettünk. A hazug bemutatóján kérdezte meg tőlem Meczner János, az osztályfőnökük, hogy engem egyébként érdekel-e a bábszínház. Ezen addig el se gondolkoztam. Meczner úgy folytatta, hogy ha érdekel a műfaj, akkor szívesen lát gyakorlaton a Budapest Bábszínházban.

– Így lett a Túl a Maszat-hegyen asszisztense?

– Igen, Kovács Géza mellett. Aztán Valló Péter mellett asszisztenskedtem az Odüsszeuszban. Gyakorlatilag másodéves koromtól folyton a Bábszínházban voltam. A következő évben indult Bercsényi Petiék osztálya, azaz majdnem párhuzamosan jártam velük az egyetemre. Így Meczner meg Csizi fel is ajánlották, hogy bejárhatok a mesterség óráikra, ha ez engem érdekel. Nyilván szerettek volna valakit kinevelni, mert kevés a bábos dramaturg az országban, én meg erre nyitott voltam. Valahogy így történt a találkozásom a bábszínházzal.

– Amikor elvégezte a dramaturg szakot, nyilván az volt a kérdés, hogyan tovább.

– Még el sem végeztem, amikor Tengely Gábor már megkeresett, hogy dolgozzunk együtt a Kádár Kata revüben.

– Ezt 2007 májusában mutatta be a győri Vaskakas Bábszínház.

– Aztán a végzésem évében csináltuk a Csillagfiút a Budapest Bábszínházban. Azt Gerevich András írta, oda csak dramaturgnak hívott Tengely Gábor, hogy segítsek picit a szövegben. Így a Kádár Kata revü volt az első nagyobb munkám.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely tartalmazza a postaköltséget is): 495 Ft

 

19. 04. 29. | Nyomtatás |