A számvetés lehetősége

Tendenciák a mai magyar bábművészetben

A Magyarországi Bábszínházak Találkozójának programja a részt vevő társulatok döntése alapján alakul ki: maguk választják ki, hogy az utóbbi egy-két év terméséből melyik előadásukat tartják alkalmasnak arra, hogy Kecskeméten a bábosok közösségének is megmutassák. Így kétévente a valódi számvetés lehetőségét teremti meg a bábos találkozó. Szűcs Mónika és Sándor L. István írása az idei fesztiválon felismerhető tendenciák közül emel ki néhányat a teljesség igénye nélkül.

 

Hatodik alkalommal vettünk részt a kecskeméti bábtalálkozón. Volt, hogy a fesztivál teljes programját láttuk, volt, hogy csak egy-két napot töltöttünk a városban. De a 11 év tapasztalatai alapján bátran kijelenthetjük, hogy a kecskeméti rendezvény az egyetlen olyan magyar színházi fesztivál, amely valóban szakmai találkozónak tekinthető.2 A bábos szcéna meghatározó szereplői: igazgatók, rendezők, tervezők és (sokan) a színészek (közül) szinte végig ott vannak a fesztiválon, nézik egymás előadásait, beszélgetnek róluk. (A magyar színházművészet más ágazatairól sajnos nem igen mondható el, hogy meghatározó szereplői valóban az előadások ismeretében, az alkotói és előadói teljesítmények alapján formálnának véleményt szakmájuk állapotáról.)

 

Alapanyagok

 

A fesztivál programjában klasszikus mesék alapján készült előadások éppúgy helyet kaptak, mint újabb történetek. De mintha az arányok a korábbiakhoz képest eltolódtak volna az újabb mesék felé. Ezt azt is jelenti, hogy a kortárs gyerekirodalom számos műve találja meg a helyét a bábszínpadon. A finn Timo Parvela meséi alapján készült a Kabóca Bábszínház előadása (Miú és Vau), az angol Michael Morpurgo története nyomán született a Ciróka Bábszínház produkciója (A lepkeoroszlán), a német Torben Kuhlmann izgalmas mesekönyve alapján készül a Ziránó Színház bemutatója (Ágoston avagy egér a felhő között). De jelen volt a magyar gyerekirodalom is a kecskeméti fesztiválon. Lázár Ervin A manógyár című könyvének két története alapján készült a Csodamalom Bábszínház előadása (Mindenkinek vannak manói, avagy A manógyár), a Budapest Bábszínház pedig Gimesi Dóra Csomótündérének újabb adaptációját mutatta be.

De ha klasszikus mesék adják az alapanyagot, azok is mai szemlélettel (ha úgy tetszik, kortárs átiratban) kerülnek színpadra. Szálinger Balázs két átirattal is jelen volt a fesztiválon. (Magyar népmesék alapján készült A halhatatlanságra vágyó királyfi – Vaskakas Bábszínház, Fazekas Mihály klasszikusa nyomán pedig a Lúdas Matyi – Bóbita Bábszínház). Parti Nagy Lajos egy Andersen-mese kortárs átiratát készítette el (A császár új ruhája – Mesebolt Bábszínház). Az is gyakori, hogy a szövegnek nincsenek önálló irodalmi ambíciói, egyszerűen csak egy előadás alapanyagát teremtik meg. Ebben az esetben az átdolgozók nem „irodalmi írók", hanem olyan bábszínházi alkotók, akik akár több szerepben is részt vesznek egy-egy előadás létrehozásában. Kolozsi Angéla egyszerre volt jelen rendezőként és íróként a fesztiválon (de bábjátékosként sajnos nem). Ő készítette el A só című népmese adaptációját a Vojtina Bábszínház számára, és rendezte a Timo Parvela-mesékből készült Miú és Vaút. Ez utóbbi előadás szövegét Markó Róbert készítette el, aki két fesztiválelőadást is rendezett (Lúdas Matyi, A halhatatlanságra vágyó királyfi). Veres Andrásnak is kettős szerep jutott: ő írt történetet Torben Kuhlmann könyvéből a Ziránó Színház előadásához, és távol-keleti mesék motívumai alapján ő készítette el a Griff Bábszínház előadásának szövegkönyvét (A varázskert). Emellett ő rendezte Gimesi Dóra Árgyélus-adaptációját a Harlekin Bábszínházban.

De olyan előadásokat is láttunk a kecskeméti fesztiválon, amelyekről az volt a benyomásunk, hogy adaptáció és színpadi játék szétválaszthatatlanok egymástól, mert a szövegkönyv azokat a játékokat (és játékosokat is) feltételezi, akik előadják a produkciót. Ilyen volt a Hepp Trupp előadása (Jancsi és Juliska édes álma), még inkább a MárkusZínház Toldi-előadása (Hős Miklós), illetve Fabók Mancsi magyar népmese alapján készült produkciója (A háromágú tölgyfa tündére). Ezek az előadások épp azért annyira különlegesek, mert egy teljes előadás minden színházi összetevőjét figyelembe véve készülnek úgy, hogy az alkotók maguk az előadók is, így valóban határtalanul használhatják a kreativitásukat.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely tartalmazza a postaköltséget is): 495 Ft

 

19. 04. 29. | Nyomtatás |