Ellenfény Offline - Archívum - 2017 - 2017/1. - Fényváltások - A Mi Osztályunk - Nézik A Csillagok - Rusznyák Gábor, Miskolci Nemzeti Színház, Bádogdob, Hegymegi Máté

Nézik a csillagok

Slobodzianek: A mi osztályunk – Weöres Sándor Színház, Szombathely

A Weöres Sándor Színház eddigi történetének egyik legfontosabb és minden bizonnyal a legfölkavaróbb előadása született meg Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk című 20. századi sorsszimfóniájából. Lukáts Andor első szombathelyi rendezésének tónusa – összhangban a szöveggel – olyan szikár, pontos, hűvös és tárgyilagos, hogy megégeti magát, aki hozzáér. A seb sokszor nyolc napon túl gyógyul; ha egyáltalán.

Ölbei Lívia

 

A mi osztályunk magyar nyelvű története nem sokkal az ősbemutató után, 2011-ben kezdődött a budapesti Katona József Színházban. Az utóbbi években több színház is műsorára tűzte a darabot, és ez minden esetben nemcsak a lengyel kontextusnál jóval távolabbra tekintő, univerzális keretbe foglalt súlyos tematika okán fontos vállalás, hanem azért is, mert (amint azt az előadások elemzői rendre megemlítik) A mi osztályunknak voltaképpen nincsenek fő- és mellékszereplői: A mi osztályunknak tíz főszereplője van. Vagyis egy-egy társulat állapotát is fölméri a Slobodzianek-drámából készülő előadás. A szombathelyi előadásban nincs hiátus: a pontos szereposztáson túl Lukáts Andor érzékeny rendezésének köszönhetően minden egyes színész árnyalni tudta a róla óhatatlanul kialakult-rögzült alapképet.

Ha a Katona József Színház előadását tekintjük origónak, és ahhoz képest próbáljuk meghatározni a szombathelyi bemutatót, mintegy összefoglalásképpen azt mondhatjuk: Lukáts Andor – például az eszközhasználatot, pontosabban az eszközhasználat tudatos, messzemenő következményekkel járó minimalizálását tekintve – az ellenkező utat bejárva hozott létre érvényes előadást. Slobodzianek elképesztően sűrű és feszesen szerkesztett, tízszólamú – a szólamokon belül is újabb szólamokra bomló – szövege egyesíti a vallomás, a gyónás, az emlékezés, a történetmondás alapvonásait; beleértve a történetmondás többszörös – többszörösen feszültségteremtő – kétarcúságát is. A történetmondás úgy jelen idejű, hogy a múltban gyökerezik; ebből következően mindig értelmezés is. A múlt eseményeinek megidézése (vö! „riporteri jelen") elevenné, újraélhetővé teszi ezeket az eseményeket. A mi osztályunk szempontjából itt válik különösen jelentőssé az a közhely, hogy a színház természeténél fogva jelen idejű; más létmódja nincsen. A mi osztályunk szereplőinek nagyon finoman, árnyaltan kell érzékeltetniük a folyton elmozduló múlt és jelen között húzódó distanciát; ráadásul a színpad örökkévalóságába zárva. (Halott osztály – amely mindörökké eleven.)

Lukáts Andor legfontosabb – ha tetszik, legmerészebb – döntése valószínűleg az, hogy teljes egészében rábízza magát és a színészeket a szövegre. Másképpen: maximálisan bízik a szövegben és az ezerszálú, mégis kristálytiszta szöveg fölkínálta lehetőségekben. Nemcsak a kellékhasználatot minimalizálja, hanem az akciókat (a „játékot") is. Ezzel a döntéssel pedig megteremti a történetmondás legősibb, legelemibb, legpőrébb, egyszersmind leggazdagabb alaphelyzetét: az eseményeket a színészeken átszűrt szöveg kelti életre. Nem eljátsszák, nem „visszajátsszák", nem járnak ki-be múlt és jelen között: az egy-egy gesztusból, mozdulatból, rezdülésből, hanglejtésből megteremtett, árnyalt karakterekben; bennük magukban, a szemükben látjuk megszületni és tükröződni a drámát. Lényegbevágó döntés, hogy Lukáts Andor az előbbiekből következően minimalizálja a történetmondás reflektáltságát is (erre predesztinálja a szöveg): a szereplők megidéznek és vallomást tesznek; elmondják, mintegy fölkínálják, de nem magyarázzák az életüket.

Mindebből következően a néhány kellék és néhány akció jelentősége megnövekszik. Ilyen akció, amikor Zocha és Menachem eljátssza a Majakovszkij lovait, ilyen kellék homlokukon játék közben a megkülönböztető jelzés, a bélyeg. Ilyen kellék Dora karjában a kisfia: a világítóan fehér rongybaba. Ilyen akció az imént még a gyerekét ringató Dora módszeres megerőszakolása: Zygmunt, Heniek és Rysiek által. Tárgy, állat, ember. Mi a különbség?

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

18. 01. 18. | Nyomtatás |