Számvetés a történelemmel

Günter Grass: Bádogdob – Katona József Színház, Kamra

Günter Grass A bádogdobja a 20. századi irodalom egyik fontos alkotása. A regényből hasonlóképp jelentős filmadaptációt készített Volker Schlöndorff 1979-ben. Nemrégiben Mikó Csaba írt – a filmet is figyelembe véve – színpadi adaptációt a könyvből, amit Hegymegi Máté rendezésében a Katona József Színház társulata játszik a Kamrában.

Sándor L. István

[…]

Mikó Csaba Bádogdobja

Színpadi változatot készíteni A bádogdobból talán még lehetetlenebb vállalkozás, mint filmvászonra vinni a könyvet. Hogy a Kamrában mégis sikeres előadás született, az egyaránt köszönhető az adaptációnak, a rendezőnek és alkotótársainak, illetve a Katona József Színház színészeinek.
Mikó Csaba színpadi változata éppúgy szuverén olvasata a regénynek, mint a filmforgatókönyv. Bár a színházi és a filmes adaptáció között sok rokon vonás ismerhető fel, ez inkább a műfaji hasonlóságokból adódik és nem a közös szándékokból, ugyanis határozottan másról szól Schlöndorff filmje mint Mikó Csaba adaptációja.
Mikó Csaba adaptációjának fókuszába a város sorsát helyezi: „Ha valahol, akkor a szülővárosommal kell kezdenem" – mondja a színpadi változat elején a nagy Oskar (Elek Ferenc). „Minden innen indult, és ide is ért vissza" – folytatja Oskar. „Ha jártál is itt, nem tudom, ismered-e igazán ezt a várost. Most épp Danzignak hívják..." Grass is Danzigról mesél, amely nemcsak hősének, hanem neki is a szülővárosa. De ez csak fokozatosan derül ki a könyvből: a nagyszülőkről mesélő Oskar csak a második fejezet közepén, akkor is mintegy véletlenül „árulja el" Danzig nevét. Mikó Csaba szövege viszont nemcsak a várost nevezi meg azonnal, hanem rögtön azt is világossá teszi, hogy miért mesél róla, minek a példájául tekinti: „nevezték sokféleképpen: Gyddanyzc, Dantiscum, Gedanum" – mondja a nagy Oskar. „És valahányszor erre járt valaki, hogy lerombolja és újjáépíthesse, mindjárt új nevet is adott neki. És valaki folyton jött. Először a rugok, aztán a gótok és a gepidák, utánuk a kasubok, őket követték a lengyelek, a poroszok, pomerániak, brandenburgiak, Boleszláv, a teuton lovagrend. A várost váltakozva hol lerombolták, hol újjáépítették. Husziták, törökök, Nagy Lajos, Báthory, a svédek, akik kétszer is megpróbálták."
Itt is fontos hangsúlyváltásról van szó (akárcsak a város nevének kiemelése kapcsán). A színpadi változatot indító, imént idézett szöveg a terjedelmes regény második feléből való, a „második könyv" egyik utolsó fejezetének tömörítése, illetve néhány hangsúlyos mondatának kiemelése. A könyvben itt olvasunk részletesen a mai Gdansk, a regényidőbeli Danzig történetéről. Az ebből készített „sűrítmény" nemcsak a színpadi változat elején, hanem a végén is elhangzik. Ez a keretes szerkezet ismét csak az adaptáció szándékait teszi világossá: „Először jöttek a rugók, azután a gótok és a gepidák, őket követték a lengyelek, utánuk a poroszok, husziták, törökök, magyarok, svédek, megint poroszok, németek, oroszok, és valaki folyton jött. Most: a lengyelek... Lerombolták, újjáépítették. Lerombolták, újjáépítették. Mint egy óramutató, ami újra és újra ugyanazokra a számokra lép."
Az utóbbi mondatokból (is) az derül ki, hogy Mikó Csaba szövegváltozata Danzig példáján keresztül az önmagát ismétlő történelemről, s benne a folyton hasonló csapdákba botló emberről beszél. Grass nemzedéki számvetését (amiből a történelemmel való nemzeti számvetést formált Schlöndorff filmje) a Kamra előadásának alkotói a történelemről való számvetéssé formálták, amelyben a maguk nemzedéki nézőpontját hangsúlyozták. Valójában azt kérdezi Mikó Csaba adaptációja (és általa az előadás), hogy szükségszerű-e az, hogy mindig hasonlóan tragikus folyamatok játszódjanak le, mindig újra és újra ugyanazok a pusztító mechanizmusok lépjenek működésbe a társadalomban. Meg azt, hogy ezek miért képesek újra és újra hatni, miközben a történelemből nemcsak a természetüket ismerjük pontosan, hanem a tragikus következményeiket is.
Épp ezért jelennek meg hangsúlyosan a színpadi változatban is – akárcsak a filmen – a történelmi események, amelyek itt is Oskar életének meghatározó fordulataival keverednek. Azért hasonlít egymásra a színpadi és a filmes adaptáció, mert e kettős történetből (a történelmi és az emberi idő egymásra utaltságából) mindkét feldolgozás a lényeges mozzanatokat, a döntő fordulatokat emeli ki (bár ezeket eltérő módon ábrázolja). Ugyancsak összekapcsolja a színpadi változatot és a filmes feldolgozást, hogy mindkettő csak a regény első két „könyvét" dolgozza fel, és a harmadik, a háború – Oskar felnövekvése – után játszódó „könyv" eseményei már nem kerülnek bele a feldolgozásokba.

[…]

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

18. 01. 18. | Nyomtatás |