Ellenfény Offline - Archívum - 2016 - 2016/6. - Fénykör - Radu Afrim - A Teljes Világ Elsüllyedése Előtt

A teljes világ elsüllyedése előtt

Kárpáti Péter: Akárki – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy; Bartis Attila: A nyugalom – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata

Radu Afrim, az egyik legkeresettebb román rendező. Ha magyar társulatokkal dolgozik, szívesen rendez magyar darabokat. Így történt ez korábban például Sepsiszentgyörgyön, ahol Kárpáti Péter Akárkijét vitte színre, és nemrég Marosvásárhelyen is, ahol Bartis Attila A nyugalom című regényéből (illetve ennek darabváltozatából) készített előadást.

Bíró Kristóf

 

[...]

 

Bartis Attila regényét viszont jól ismerte a rendező, sőt maga választotta, mert már hosszabb ideje szeretett volna belőle előadást csinálni. (A könyvet öt évvel korábban fordították le románra, és mutatták be Bukarestben. Keresztes Attila, a marosvásárhelyi színház művészeti igazgatójának tapasztalata szerint talán több román ember olvasta, mint magyar.3 )

Bartis Attila regénye először 2001-ben jelent meg (majd ezt további négy kiadás követte). Az író a Nemzeti Színház felkérésére hamarosan elkészítette a mű színdarabváltozatát is, amit Anyám, Kleopátra címmel 2003-ban mutattak be (Garas Dezső rendezésében, Udvaros Dorottya és Hujber Ferenc főszereplésével). Radu Afrim részben a társulattal együtt dolgozva készítette el a marosvásárhelyi színpadi változatot, amelyhez a regényt és a darabváltozatot egyaránt figyelembe vették.

Amíg Kárpáti Péter műve esetében Afrim gyakorlatilag fellazította az eredeti drámaszerkezetet, felbontotta az idő- és térviszonyokat, a reális történetet látomásszerűvé formálta, addig Bartis könyvét inkább „összerántania" kellett, hisz a regény épp olyan laza szerkezetű, sokszor az esetlegesség érzetét keltő –, és épp úgy keveri a reálisat és a szürreálisat, a valóságosat és az álomszerűt, mint a legtöbb Afrim-előadás. Persze ez az összerántás nemcsak szerkesztést, hanem szelektálását is jelentett, a 325 oldalas könyvnek csak egy része kerülhetett bele a közel háromórás előadásba. A „felbontás" A nyugalom esetében annyiban működött, hogy a marosvásárhelyi szövegváltozat nem követte az Anyám, Kleopátra szerkezetét, innen leginkább a jelenetek dialógusait vette át, de ezek közé is sok belső monológot kevert, egyáltalán a drámai forma felől visszavitte az előadást a lírai elbeszélés irányába.

A nyugalom „összerántása" például abban érhető tetten, hogy a marosvásárhelyi előadásnak sokkal pontosabb (jobban követhető) az expozíciója, mint a regénynek. Az utóbbinál sokáig zavarban vagyunk, hogy miről is fog szólni a könyv, milyen időben játszódik, mire fókuszál az elbeszélés, egyáltalán kik is a szereplői. Ezzel szemben a marosvásárhelyi előadás a regénybeli egyes szám első személyű elbeszélőnek megfelelő főszereplő (Bányai Kelemen Barna) monológjával kezdődik, amelyben a színésznőként bemutatott anyjához (és egyáltalán a színházhoz) való viszonyáról beszél. Ezzel pontosan meghatározza az előadás fókuszát: anya és fia kapcsolata áll az előadás középpontjában. (Közben a főszereplő diktafonban beszélve még időpontot is meghatároz: 1986-ot mond, majd később, az előadás közepe táján az 1993-as évszám is elhangzik. Ez is határozottan eligazít a történetben. Az Anyám, Kleopátra – a színlapja szerint – a 90-es évek elején játszódik, valamint a főszereplő „álmaiban és emlékezetében". A regény tág időt fog át, többnyire meghatározatlanul, az 50-es évek közepétől a 90-es évek végéig.)

Nemcsak az előadás fókuszát határozza meg pontosabban a marosvásárhelyi előadás, mint a könyv, hanem a történetet is markánsabban kezdi építeni. A regényben bizonytalanul kibontakozó motívumok helyett az előadás azonnal az események közepébe vág: a főszereplő monológja közben beront az anya (B. Fülöp Erzsébet) – fején Kleopátra fejék, tehát a színházból rohant haza –, és rögtön pakolni kezdi a lánya tárgyait egy kis koporsóba, amit a kellékes hoz utána. Hamarosan megelevenedik a jelenet is – elrajzolt, groteszkre hangolt formában –, amely a történtek okát adja: a színházi pártitkár akarja rávenni a színésznőt, hogy kényszerítse haza a külföldre távozott lányát. Bár csak most indul a nemzetközi karrierje, de a szocialista hazának is szüksége van rá. Judit azonban engedetlennek bizonyul, azt válaszolja levélben az anyjának, hogy inkább választja a bizonytalanságot, minthogy pártkongresszusok ünnepelt fellépője legyen. Így az anyát az a veszély fenyegeti, hogy tényleg búcsút mondhat a színházi főszerepeinek, a karrierjének. Ezért ront haza dühösen, hogy saját maga nyilvánítsa halottá a lányát. Még a temetését is megrendezi, s ezzel úgy érzi, hogy teljesítette hazafias kötelességét. De a párttitkár azt hiszi, hogy gúnyolódik vele, amikor pedig kiderül, hogy komolyan beszél, akkor egyszerűen szemen köpi.

Így törik derékba Weér Rebeka művésznő színházi karrierje. Hogy a kor ünnepelt dívájáról van szó, többek között abból is kiderül, hogy a „temetésen" mindenki megbámulja őt, ami Afrim rendezésében úgy jelenik meg, hogy a férfiak mulatságos kórusa énekel (a regény néhány mondatát megzenésítve) az NDK-kosztümről, amelyet a művésznő viselt, de aminek a szocialista divat tervezői vélhetően más funkciót szántak eredetileg.

Tehetetlen dühében az anya ezután bezárkózik a lakásába, ahonnét gyakorlatilag ki se mozdul (sőt látogatókat sem hajlandó fogadni). Így lesz az anya és fiú egymás életének foglya. Az előadás története lényegében arról szól, hogy van-e menekülés ebből a helyzetből. Ráadásul a fiú még azzal is súlyosbítja a szituációt (akárcsak a regényben), hogy nővére nyersen elutasító levelét nem mutatja meg az anyjának („tisztelt anyám, ha látni akar, ne csukják le a szemét", ha meghal), helyette maga kezd Judit nevében leveleket írni a világ különböző tájairól, ahol koncertezés közben megfordulhatott. És ezzel maga is a hazugságot teszi meg kapcsolatuk lényegévé.

 

[...]

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

 

17. 08. 2. | Nyomtatás |