Little álom

Tennesse Williams: Macska a forró bádogtetőn – Katona József Színház, Kecskemét

„...idézzen szellemeket ez a hely", mondja Tennessee Williams a Macska a forró bádogtetőn díszlettervezőjének ajánlott jegyzetben1(1.). A kecskeméti Macska...-előadás úgy veti alá magát a szerzői utasításoknak, hogy nemcsak a néző elevenébe vág, hanem a színház és a színháztörténet szellemeit vagy kísérteteit is megidézi. Ölbei Lívia írása

Ölbei Lívia

(Családom és más.) Bámulatos az a koherencia és következetesség, amely Zsótér Sándor gondolkodásmódját jellemzi. Egyetlen pillanatra sem engedi elfelejteni, hogy „ez itt színház": állandóan kutatja és fölmutatja a színházat; a lehető legtermészetesebb módon – szinte észrevétlenül – lép reflexív viszonyba az általa választott szerzővel-szöveggel-színjátékkal. Teszi ezt úgy, hogy – éppen a sokrétű reflexív viszony és a finoman hangsúlyozott színháziasság révén – minden gesztusa az elevenünkbe talál. Így aztán megalkotja a saját színháztörténetét is. A családi működés – ma újra megfogalmazni való – tematikája fűzi össze a 2015-ös kecskeméti Macska...-rendezést a 2016-os szombathelyi Kísértetek-előadással; Ibsentől persze a drámatörténetben is voltaképpen „egyenes úton" juthatunk el Tennesse Williamsig. Zsótér választásai sokszor „ellenválasztásnak", provokációnak tűnnek: mintha részben éppen az érdekelné, hogy a kánonban hátrébb sorolt darabokkal – például a kevéssé ismert Kísértetekkel vagy a „giccses" Tennessee Williamsszel – mit lehet kezdeni. (Mondjuk a giccshez való viszonyt beemelni az előadásba.) De a felszíni hasonlóságoknál többről, másról is szó van: szemléletről, struktúráról, problémáról, megoldásról – vagy inkább a megoldás lehetetlenségéről. Csak egyetlen példa: ami a kecskeméti Macska...-előadásban a (hálószoba)függönyök folytonos el- és visszahúzása, az a szombathelyi Kísértetekben a hatalmas festmények nem szűnő tologatása, a tér állandó átrendezése. A hazugságból azonban végső soron se itt, se ott nem „csinálnak" igazságot: a festményekből épülő labirintusnak nincs kijárata, a félkörben futó narancsszín – vagy mondjunk inkább napszínűt? – függönyök pedig a teljes kör érzetét keltve végül rázárulnak a szereplőkre. A kör: nem a lineáris, hanem a körbenjáró, ciklikus – időtlen – idő. Megszakítója a halál, továbbgörgetője a születés. Zsótér fontos rendezői erénye, hogy – állandó munka- és alkotótársai közreműködésével – képes érzékeltetni és megjeleníteni ezt a kétféle időt. Mintha családi fotóalbumok lapjai pörögnének. Különféle alakzatokba rendeződő figurák néznek ránk (felénk), szinte sose fordulnak egymás felé.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

17. 03. 2. | Nyomtatás |