Csendesen folyik

Conor McPherson: A gát – Csiky Gergely Színház, Kaposvár

Mondhatnánk, hogy régimódi, ráérős-történetmesélős előadás a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Nemzeti Színház közös produkciója, a Conor McPherson A gát című drámájából készült előadás, és igen, az, de ekkor még távol vagyunk az ebből kibontakozó lényegtől. Ami a részletekben, a ráérésben, a figyelem ajándékában, a közelség érzésében bujkál valahol.

Szemerédi Fanni

Az ír Conor McPherson darabjában, A gátban néhány megfáradt helyi arc egy világvégi lepukkant kocsmában régi kísértethistóriákat mesél egy újonnan érkezett csinos nőnek, és közben kakaskodnak. Kit érdekel? Nade. Nem ez történik. Hanem Emberek találkoznak. És elmondanak olyan már rég elfelejtett-elrejtett történeteket, amik megsebezték őket, amiket titkoltak, talán maguk előtt is, amiktől féltek, amik meghatározzák őket, azóta is. Amiket talán el akarnak felejteni, de nem tudnak. Megnyílnak egymás előtt, minden rákészülés, pillanat-megjelölés nélkül, egészen egyszerűen és csendesen, lassan és szinte észrevétlen (és ezt a lassú, észrevétlen folyamatot milyen nehéz felépíteni!). Könnyítenek a lelkükön, amennyire egyáltalán lehet (mert nem nagyon), és talán könnyítenek a másik lelkén is. Nem ítélkeznek, nem akarnak megoldani. Csak meghallgatnak. Nem barátok. Csak társaság a magányban. Sérelmek bukkannak föl, ki tudja, miért elszalasztott lehetőségek, és soha meg nem változtatható hibák, bűnök. Megmagyarázhatatlan cselekedetek és történések. A kísértethistóriáktól eljutunk a leghétköznapibb titkokhoz – pillanatok vagy folyamatok, amelyek pillanatokból épültek fel, már nem lehet összerakni, pontosan hogyan, de az biztos, hogy életeket változtattak meg. És a megváltozott élet sem egy pillanatot jelent. Hanem minden egyes napot újra és újra. Nem csoda, ha az embernek Csehov jut eszébe.

Bérczes László a színészekre és az ő egymásra figyelésükre, együtt rezdülésükre helyezve az előadás hangsúlyát erős hangulatot teremt. Ezt az atmoszférateremtést a látvány (díszlet, jelmez és világítás) segíti legerősebben: Cziegler Balázs meleg, otthonos, csupa barna díszlete, csupa kopott, csupa szeretett, történetet hordozó tárgyból, kidobott, rozoga, páratlan székekből, nyikorgó asztalokból felhalmozott bútorkupaca, ez a meghitt összevisszaság, a nézőtér felé félbevágott vagy inkább folytatódó fadeszkák hívogatóak és barátságosak. Ezzel tökéletes összhangban van Memlaur Imre világítástervező puha félhomálya, a sárgás, narancssárgás fények: mintha a tűz körül ülnénk mindannyian. Cselényi Nóra jelmezei praktikusak, hétköznapiak és figyelmesek: kényelmesek és mintha a ruhadaraboknak is történetük lenne. A kiegészítők, az apró részletek kapnak nagy szerepet: egy kivillanó, hivalkodó, de egészen biztosan nem eredeti óra, a rászáradt sár a cipőn-csizmán. Zajok, zörejek (zúgó szél, kutyaugatás a távolból, tűzropogás...) támogatják meg a hangulatot. (Ez utóbbiakat én nem is éreztem szükségesnek, sőt: ahelyett, hogy még inkább beburkoltak volna egyfajta légkörbe, kizökkentettek. Mert tényleg elég lett volna a mesélőt hallgatni. Egy ponton kirajzolódtak ennek a részletgazdag realizmusnak(?) a határai is: már szinte hiányzott, hogy az ajtón a melegből kilépők hajába, ruhájába belekapjon a zúgó szél.)

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

17. 03. 2. | Nyomtatás |