A szavak mögött

Igaz történet alapján – Káva Kulturális Műhely, Közép-Európa Táncszínház, Nemzeti Táncszínház, Bethlen Téri Színház

A nagy sikerű, harmadik éve játszott Horda 2 után a Káva Kulturális Műhely, a Közép-Európa Táncszínház és a Nemzeti Táncszínház ismét összefogott (megnyerve társul a Bethlen Téri Színházat), hogy egy komplex tánc/színházi nevelési előadást készítsen.

Szűcs Mónika

A Káva, a KET és a Nemzeti Táncszínház első közös vállalkozása egy létező táncelőadás (Horda – koreográfus: Kun Attila) anyagához készült. Az alkotók fő kérdése az volt, hogyan tudnak olyan helyzetet teremteni, ahol szívesen mozdulnak meg azok a középiskolások is, akiknek a táncművészethez addig nem sok közük volt. Azt keresték, hogyan érezhetnek meg valamit abból a résztvevő fiatalok, hogy mi az a kortárs tánc, és hogyan tudják ezt megtapasztalni a saját testükön. A történet, amit az előadás keretéül kitaláltak, elég jó helyzetet kínál a kamaszoknak: egy értelmetlennek tűnő tilalom ellenében segíthetnek egy törekvő, lelkes, szimpatikus csapatnak befejezni egy darabot. A segítségkérés itt nem üres udvariaskodás, hanem tényleges feladatot jelent, mert a táncmű egy dramaturgiailag kitüntetett pontján szükség lesz a kitalált mozdulatsorokra. Szép és felemelő pillanat, amikor a fiatalok a saját maguk által alkotott koreográfiával egyszer csak beléphetnek az addig nézőként szemlélt táncelőadás világába. Fontos élményt kapnak ezáltal a Horda 2 résztvevői: megtapasztalhatják, hogy jó együtt lenni, jó együtt megalkotni valamit, akárcsak néhány mozdulatot egymáshoz illeszteni; jó valaminek a részesévé lenni, amiről addig azt gondolták, hogy valami egészen távoli, idegen világ.

Az újabb közös munka során már az előadás minden része – a színházi jelenetek, a táncos részek és a drámamunka – együtt, egyszerre formálódott, a koreográfus (Kun Attila), a rendező (Sereglei András), az író (Róbert Júlia) és a színházi nevelési konzulens (Takács Gábor) közösen kezdték kigondolni a mozgást, a történetet és a részvétel formáit. Ezúttal fiatalabbak, a 12–14 éves korosztály számára, a kamaszkor elején járó gyerekeknek készült az előadás.

Az Igaz történet alapján egy átlagos magyar család – apa, anya, fiú, lány – életének egy nehéz periódusát jeleníti meg. Azt az időszakot, amikor az apa, hogy a család anyagi nehézségein (nagyobb lakásba költöztek, fizetni kell a hitelt) valamelyest úrrá tudjanak lenni, Angliába megy dolgozni. Erről a távollétről szól az előadás: arról, hogy birkóznak ezzel a helyzettel gyerekek, felnőttek egyaránt, és hogy az apa (és férj) hiánya lassan hogyan mállasztja szét az összetartozás biztosnak hitt fundamentumát. Valójában nem is történetet mesél az előadás, inkább állapotokat mutat, a várakozás és vágyakozás állapotait, amelyek fokozatosan egyre távolabb sodorják egymástól az otthon maradtakat is.

Egy szöveg nélküli, tekintetekből, gesztusokból, majd egyre erőteljesebb mozdulatokból felépülő életképpel – a döntés megszületésével, az elválás pillanatával – kezdődik az előadás...

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/8. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 01. 26. | Nyomtatás |