A csend beszél?

Csehov: Ványa bácsi – Miskolci Nemzeti Színház

Csehov-bemutatóval kezdte prózai évadját a Miskolci Nemzeti Színház. A Ványa bácsit a negyven alatti rendezőnemzedék egyik legérdekesebb, legizgalmasabb tagja, Szőcs Artur vitte színre. Az előadás érdekessége, hogy a szereplők – többnyire a szerepek életkorával is vitázva – jobbára huszonéves színészek.

Bíró Kristóf

 

Szőcs Artur azok közé a fiatal rendezők közé tartozik, akik határozottan keresik a maguk útját, kifejezésmódját. Előadásai mindig érdekesek, sokszor különlegesek, mert sosem a hagyományos formákból, a megszokott színpadi kifejezésmódokból indul ki. Bár még nem ismerhető fel egyértelműen, hogy mi az a gondolkodásmód, színpadi szemlélet, ami előadásait szervezi, épp ezért formaviláguk is sokfélének tűnik. Az azonban egyértelmű, hogy messze került a magyar színházművészet hagyományaiban meghatározó realista-naturalista közelítésmódtól.

Így eleve nem számíthattunk arra, hogy Szőcs Artur hagyományos Csehov-előadást készít majd. A Ványa bácsi – ahogy a darab alcíme is ígéri – alapvetően vidéki életképek sorozatából áll: régóta falun élők és az otthonuk rendjét „feldúló" városlakók mindennapjait követjük. A jelenetekből csak fokozatosan bontakoznak ki a felszín alatti láthatatlan történetek, amelyek végeredményben teljesen átrendezik az emberi viszonyokat, és gyökeresen megváltoztatják a szereplőknek önmagukról (és életük távlatairól, sorsukról) kialakított képét. A miskolci előadás követi a darab jeleneteit, a dramaturgiai változtatások csak a szöveget érintik, de az eredeti szerkezetet nem (egészen az előadás végéig). Tehát a csehovi „falusi jelenetek" következnek egymás után, mégsem életképeket látunk. A rendező ugyanis nagyon határozott jelzésekkel mozdítja ki a művet eredeti kontextusaiból.

A változást már a színpadkép is jelzi (látvány: Boros Lőrinc). A berendezési tárgyak, a csíkos tapétával borított vedlett falak, a középen álló kétszárnyú koszlott ajtó és a két oldalt látható ablakok mintha egy régi (eléggé lelakott) szobát idéznének fel. (Az íves lábú asztal mintha még a polgári világból maradt volna itt, de a piros műbőrfotelek már a 70-es évek világát idézi fel, a tévéállvány és a rajta álló készülék, de főleg a videómagnó a rengeteg kazettával viszont már a 80-as évekre utal. Azaz lehetetlen datálni az előadás terét. Az biztos, hogy nem Csehov korában járunk – ezt az öltözékek is egyértelművé teszik –, mégis közelebb vagyunk a tegnaphoz, mint a jelenhez. Mindezzel talán a történet és a figurák időtlenségét igyekszik érzékeltetni a rendező. Már nem ilyen történeteket lehetne mesélni a ma emberéről, de a mából nézve ilyennek látszódnak – így tűnnek hitelesnek – a régiek.)

A falak csak derékmagasságig vannak megépítve, alattuk túllátni a díszleten, lehet követni, ahogy a színészek kilépnek a játéktérből, kimennek a színpadról, azaz némiképp belátni a színház működésébe is. Az illúziószínház emlékétől a teátrális működés megmutatásának irányába visz el bennünket a díszlet, amely a nézőtér felé is nyitott: a közönség soraiba is benyúlik egy széles palló, afféle meghosszabbított színpad. Sőt a „negyedik falat" azzal is áttöri az előadás, hogy néhány szereplő a közönség soraiból érkezik, sőt van, amikor jelenet közben is leülnek a szereplők a nézők közé.

Az előadásban először egy televíziós műsor narrátora szólal meg: „Itt élnek közöttünk, a hegyekben és a völgyekben, az erdőkön és a mezőkön, a bozótban és a nádasokban, szinte mindenütt, ahol mi nem. Ők az erdők koronás királyai, a gímszarvasok" – halljuk. Egy természetfilmet néznek a szereplők, Asztrov (Rusznák András), Marina, az öreg dajka (Máhr Ági) és Tyelegin (Bősze György). Az első részben végig ott van a tévé, és sokszor hangosodik fel. Később például a hangyákról szóló film narrátorszövegébe hallgatunk bele, aztán a bálnák életét „ismerhetjük meg". Az előadás második részében kevesebbet szól a tévé, bár ott van végig a színpadon, de ekkor megfordul a szoba berendezése, és a másik oldalra átkerülve, a nézőknek háttal kerül a tévé (így csak a hangját halljuk, amikor néha – szinte elvétve – bekapcsolják a készüléket).

 

Részlet egy hosszabb elemzésből, mely teljes terjedelemben jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/9. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 03. 8. | Nyomtatás |