Ne bántsd, a nézőnek is fáj

Ne bánts! – Győri Balett

Sűrű, terhes és nyomasztó, de egyszerre lenyűgöző és példaértékű volt a Győri Balett budapesti bemutatója a MOM Kulturális Központban. Kétségkívül valami újat, korszakosat hozott létre Ne bánts! című előadásával. Hogy pontosan mit, arra biztos választ a jövőben kaphatunk; addig is megkísérlem körüljárni az előadást működtető társadalmi, pedagógiai, pszichológiai(?) kiindulási pontokat.

Meszes Tímea

 

Nagy várakozás, beharangozók sora és fokozott médiamegjelenés előzte meg a budapesti bemutatót. Hallva a győri fogadtatást1 , látva a trailert és olvasva a színlapot, az ember azt gondolná, kellő lelki felvértezettséggel érkezik az előadásra. De nem így van. Nyilván a néző egyéni és természetétől fogva erősen szubjektív érzelmi tűréshatára határozza meg – amely nálam, úgy tűnik, igen alacsony –, hogy kvázi 60 perc masszív színpadi erőszaktevésként éli-e meg az egyébként kivételesen magas színvonalú táncszínházi előadást. Mert vajon nem számít-e erőszaktevésnek a verbális agresszió alkalmazása vagy a befogadót érő hatások, amelyek szándékosan keltenek rossz érzéseket; sajnálatot, undort, sőt bűntudatot?

Az előadás a családon belüli erőszakot és a szexuális bántalmazást állítja középpontba. Velekei László rendező-koreográfus egy osztrák történetet vett alapul, de elmondása szerint ez a felállás általánosítható a bántalmazást megélő családoknál2 : az uralkodni vágyó apa a felcseperedő lányában látja meg a nőt, miközben eltaszítja a szintén bántalmazott anyát. A család teljes titokban, elszigetelve él, ki-ki a saját démonaitól szenved, s ezt a külvilág – sem a szomszédok, sem a barátok, sem az ifjú udvarló – nem veszi észre. A történet és a viszonyok jól felismerhetők, s habár a tánc gyakran szimbolikus, a cselekmény és az előadás összességében egyértelmű és megdöbbentően realisztikus hatású. Ráadásul – ahogy legtöbbször a való életben – az előadás sem zárul happy enddel, feloldás nélkül hagyja a nézőt ebben a nyomasztó szituációban.

Az előadás kezdetén bejátszott hangfelvétel (az apa szidalmazza a lányát) és a díszlet felső részére vetített régi fotók, boldog emlékeket idéző videórészletek – mely egyben keretet is ad az előadásnak – a zenei aláfestéssel már előre és véglegesen megadja azt a baljós előérzetet, mely nemcsak végigkíséri az előadást, de a befogadást is eleve meghatározza. A különböző kifejezésmódok egyidejű, szinte túltelített alkalmazása teszi filmszerűvé, mondhatni 3D-s film-szerűvé az előadást. Külön figyelmet érdemel a díszlet és a vetítések (látvány: Vidos Tibor, videóeffektek: Jekli Zoltán), mely táncszínpadon ritkán látott módon a dramaturgia szerves részét képezi. Habár a tulajdonképpeni megerőszakolás az előadás második felében történik meg, minden ártatlan(nak tűnő) előzmény, bevezető (mint a jól felépített horrorfilmekben) a bűnös tetthez vezető út egy darabjaként értelmeződik. Ilyen például a Négy évszak Tavasz tételére vidáman ugrándozó, színes ruhás, bájos kislányok tánca is, amely súlyos, tragikus előérzettel nehezedik a nézőre.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/8. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 03. 2. | Nyomtatás |