Narancs ellen almalé

Ionesco Makbett - Átrium Film-Színház

Az Átrium Film-Színházban Alföldi Róbert rendezte Makbett-előadás műfaja a színház honlapja szerint „mesejáték, rajzfilm, horror és színház" vagy „szórakoztató horrormesejáték-revü egy országról és annak három királyáról". A rendező és a színészek elszabadultan és felszabadultan vezetik a nézőt a rémségek birodalmába.

Szemerédi Fanni

 

Alföldi Róbert bizonyos szempontból a vígszínházbeli Julius Caesar-rendezésének párdarabját alkotta meg, mintegy arra válaszul rakva fel a rikító színeket, és most örömmel fröcsög a vérben-bélben, az idiótául abszurd és komikus momentumokban, a rajzfilmes mozgásban-látványban-tempóban-játékstílben, szinte gátlástalan örömmel kurjant oda a hatalmat gátlástalanul akaróknak és használóknak. Ami a Julius Caesarban még komoly erkölcsi dilemma, az itt már csak egy röhögve ordítás. Ezeknél a hatalommámorban szenvedő karikatúrafiguráknál nincsenek határok. Sem lelkiismereti, sem racionális érvekkel nem bajlódnak, nincs megállás az eszelős győzelem-hajszában. Napi aktualitás, Magyar népmesék és trancsír keveredik az egyre mocskosabbá, egyre elmebetegebbé, rémálomszerűbbé váló király-groteszkben.

Ionesco 1971-es drámája a szerző elmondása szerint nem átírja, hanem folytatja Shakespeare-t. S nemcsak a történet szálait, motívumait alakítja át, de természetesen a nyelvezetet is – amit az átriumbeli előadás jócskán feldúsít nemcsak a jelen közéleti szlogenjeivel, fordulataival, a napi politikára tett utalásokkal, idézetekkel, de nem spórol a „mese" előrehaladtával mindent egyre jobban beterítő káromkodás (mocsok)-özönnel sem. A számtalan cselekménybeli különbség közül az egyik lényeges elem, hogy Ionesconál Lady Duncan, az első király neje válik Lady Makbett-té, az első királyt legyilkoló második uralkodó felségévé (s ő maga is tevékenyen részt vesz a mészárlásban), ő és komornája maguk a vészbanyák, akik Ladyként megb... akarom mondani, megkísértik Makbettet, hogy a fizikai gyönyör és a hatalom elérését összefonva a gyilkosság felé lökjék. Macbeth és Makbett között óriási különbség, hogy utóbbinak nincs lelkiismerete, nem fél a megtorlástól, nem retten Banco szellemétől, őrülete pedig nem önemésztő, hanem kirobbanó és pusztító mindenkire nézve. Félelemből fakadó gyilkosságai szinte önfeledtek.

Alföldi rendezésében látvány (Tihanyi Ildi – Alföldi Róbert), mozgás (Gergye Krisztián), zene (Kovácsovics Dávid) és játékmód mind a rajzfilmes horrorparádét erősítik, finoman szólva sem finomkodnak pasztellel. A díszlet minden szeglete úszik a narancsban, szemetfájdító narancsszínben pompázik a mesevár, amit mintha csak egy kisgyerek rajzolt volna: egyszerű vonalrajz a királyi várról. Csak egy mosdókagyló (jó lesz majd a méteres véres kard csutakolásakor) és egy szügyig érő minifácska („erdő") az összes díszletelem. Lépcsők és süllyesztők a hatalom útjának és pokoli bugyroknak bejárására. No meg az uralkodó arcképével és mosolyával díszített óriásplakátok...

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/8. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 01. 27. | Nyomtatás |