Kivetkőzve

Shakespeare: Makrancos Kata - Weöres Sándor Színház, Szombathely

Kivetkőzések sorozata a szombathelyi Makrancos Kata: tükör és a kor foglalatja, ahogy William Shakespeare kívánta. De azért ő is megkapja a magáét. A szombathely Weöres Sándor Színházban bemutatott Alföldi Róbert-rendezésről Ölbei Lívia ír.

Ölbei Lívia

 

Egy Alföldi-előadás mostanában önmagában esemény. De a Weöres Sándor Színház Shakespeare-bemutatója szerencsére sokkal több ennél – az, aminek lennie kell: „sokfenekű" színház. A társulat példamutatóan egységes, miközben mindenkinek saját arca van; bár ez a „saját arc", ugye, erősen kétséges az előadás belvilága szerint. Sőt: a rendezés mintha éppen erre, a Shakespeare-komédiából fakadó átöltözések, kivetkőzések sorozatának egyre túlhajtottabb, egyre abszurdabb, egyre rémisztőbb koreográfiájára fűzné föl az előadást. Mindenki bírja a felfokozott iramot szóváltásban és szépen megszerkesztett „olaszos" rohanásban (így még nagyobbak a csöndek); mindenkinek jár egyenként is az a néhány perc hírnév. Külön szép, ahogy a két zseniális főszereplő – a többiekkel abszolút partneri viszonyban – működik az előadásban: Bánfalvi Eszter játszott már itt, Bányai Kelemen Barna ezzel a bemutatóval csatlakozott a szombathelyi társulathoz.

(Férfifalanszter.) A Makrancos Kata úgy borzongatóan aktuális (ráadásul a bemutatója óta csak egyre aktuálisabb), hogy nincs szüksége direkt aktualizálásra. Az a néhány betoldott mondat is belesimul az előadásba, és következik az előadásból. (Például amikor Lucentio papájának szerepében Kelemen Zoltán hófehér porcelánöltönyben – mint tehetősnek tűnő „pízai" polgár – elegáns kismotorját hátrahagyva, a széksorok között rohangálva, magából kivetkőzve beleordítja egy néző arcába, hogy miközben egyetemista gyereke szórja a pénzt, ő valójában húsz éve nem volt nyaralni.) Alföldi olyan hajszálpontosan teszi ki a hangsúlyokat, hogy tényleg élni kell a gyanúperrel: Shakespeare itt jár köztünk, tévét néz, facebookot böngész, figyel. Kalauza a Shakespeare-szövegre folyamatosan reflektáló Alföldi Róbert, tolmácsa Nádasdy Ádám. A fordító a kifeszített, szinte artisztikus szerkesztettséget minden percben szétrobbantani kész káromkodás-áriákat persze szintén nem írta bele a szövegbe, de helyénvalónak tartja mindegyiket, főleg, hogy már soha nem tudjuk meg, Shakespeare korában voltaképpen mi minden hangzott el a színpadon. Az előadás pont azzal az erőfitogtatásra, agresszivitásra, a másik (nem) legyűrésére épülő-alapozó világgal szembesít, amelynek működése nálunk mintha öröktől fogva természetesnek, ráadásul újra és újra megerősített társadalmi és kulturális törvénynek tűnne. Nem tűnik föl, hogy működik: „A sör nem ital, az asszony nem ember, a medve nem játékszer." Lehet cinkosan nevetni. Sőt röhögni. Érvelés helyett cifrát káromkodni és kakaskodni – ahogyan a Makrancos Kata fenomenális, egy rugóra járó, bábszerű összhangban mozgó férfifalansztere teszi. (Ez a bábszerűség a komikus hatáson túl szintén a kulturális sémák működési módját húzza alá.) Pedig lehetne másképp is: Kata és Petruchio meglátni és megszeretni-típusú megismerkedési jelenete a Rómeó és Júliáéval vetekszik. Az még csak élvezetes pantomim-mutatvány – bár nem akármilyen –, amikor Petruchio a lépcsőn ülve várja Katát, ezerszínű némajátékával percekig maximálisan lekötve a néző figyelmét. De az már a legtelítettebb, legigazabb és legritkább színház, amikor egymás tekintetének vonzásába kerülve (hiszen Kata jön!), egyetlen szó nélkül, egyetlen végtelen és sűrű pillanatban megtörténik az, amit úgy hívunk: szerelem. Két tűzvész találkozik. Gyönyörű, amikor Petruchio azonnal lábhoz teszi a fegyvert: leemeli és a padlóra helyezi vállán átvetett útitáskáját (amelybe majd a stafírung, a pénzesláda kerül). A „meggyűrűzésnek" már komikus-ironikus felhangjai vannak – és annál tragikusabb a társadalmi sémákba szorított folytatás.

 

A teljes cikk csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/8. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 01. 14. | Nyomtatás |