Te csak mindig várj...

Borbély Szilárd: Nincstelenek – Színház- és Filmművészeti Egyetem

A 2013-as év egyik legfontosabb könyve a Nincstelenek volt, Borbély Szilárd első és egyetlen regénye. 2014 elején Máté Gábor és az akkor harmadéves színészosztály kezdett el foglalkozni a könyvvel a színművészeti egyetemen. Az eredetileg beszédvizsgának indult produkcióból végül önálló előadás lett, amelyet 2014. szeptemberében mutattak be, s azóta is műsoron tartanak. Szerepeltek vele a miskolci SZEM-en és a debreceni DESZKA Fesztiválon is. Bíró Kristóf írása.

Bíró Kristóf

 

Történelmi, társadalmi identitásproblémák

 

A nehezen azonosítható műfajú, sokféle olvasatot lehetővé tevő Nincstelenekből csak szabálytalan adaptáció készíthető. Épp olyan, amely elvileg az egymás iránti nyitottságra épülő főiskolai stúdiumokon jöhet létre. Máté Gábor és a Bagossy László–Rába Roland–Pelsőczy Réka által vezetett osztály közös munkájából azért születhetett izgalmas eredmény, mert úgy tűnik, hogy nemcsak egymással lelték meg a közös hangot, hanem mindannyian találtak személyes kapcsolódási pontokat a könyvhöz, így annak világát színpadi hitelességgel, kreatív teatralitással voltak képesek újrateremteni.

A 324 oldalas Nincstelenekből az előadáson kb. 60 oldalnyi szöveg hangzik el. Tehát erőteljes szelekcióra volt szükség, amelyet újraszerkesztés követett, hiszen az „adaptáció" egyáltalán nem követi a könyv linearitását (amely egyébként sem folyamatos szerkezetre épül, nem időrendet vagy másfajta kauzalitást követ; első ránézésre esetlegesen kerülnek benne egymás mellé az emlékezés mozaikdarabjai). Tehát a színpadi adaptáció értelmezésében fontos szempont az, hogy a regény rendkívül gazdag anyagából mit választ ki, és azt milyen módon tárja a nézők elé.
Az előadás egy hosszú monológgal indul (Szabó Sebestyén László mondja egy oldalára fektetett kétágú létrán ülve, a szereplőn foltozott munkásruha, gumicsizma, a kezében egy cső kukorica, amelyet később a szájához emel, meg is gyújt, mintha egy cigarettára gyújtana rá). A könyv közepéből kiemelt részlet hangzik el, amikor a nagyapa mesél az unokájának. Azonban a hosszú történetnek (amely az ősöknek a román havasokból érkezésével kezdődik) csak a végét a halljuk, amit a nagyapa személyesen élt meg. Ugyanakkor – mivel az előadás elején halljuk – családi viszonyokra aligha gondolhatunk, ezért az általánosabb tartalmai válnak fontossá, bevezetést jelentenek az előadás világához.
A felütésként elhangzó szöveg egyrészt a történelmi múltra nyitja ki a nézők figyelmét, a II. világháború hátországi történéseiről hallunk, majd a kulákrendeletről és a beszolgáltatásról – tehát azonnal datálhatóvá válik, hogy milyen korszak jelenik meg az előadásban (ez a könyvben csak fokozatosan sejlik fel), másrészt a nagyapa szövege azonnal az identitás bonyodalmas kérdését veti fel. „Mi románok vagyunk" – kezdi szinte suttogva, mintha valami nagy titokról lenne szó. Majd később azt mondja: „Tégy úgy, mintha magyar lennél." „De azért ne feledd, hogy román vagy." S figyelmeztetéssül a holokausztra is utal: „a zsidókkal is mit csináltak". Majd hasonló sötét hangon arról beszél, hogy „a magyarok olyanok, mint a sár, lehúzzák egymást".

Az előadás első jelenete tehát a nemzeti(ségi) és vallási hovatartozás bonyodalmas kérdéseire irányítja a figyelmet. S ezt nem pusztán személyes, emberi problémaként – netán feladatként – jelöli meg, hanem olyan adottságként, amelyet a történelmi körülmények s a velük élő társadalmi előítéletek is nagyban befolyásolnak.

Ez derül ki a következő jelenetből is. A színpad bal széléről (ott ült a nagyapa) a jobb oldalra helyeződik a figyelem, ott áll a színpad fölé tornyosulva az anya (Pálya Pompónia): kétembernyi magasból aláhulló sötét szoknyája szétnyílik, s innen lépnek elő a múltból felidézett alakok (például a Horthy-tisztként szolgált másik nagyapa). „Mi nem vagyunk parasztok" – üvölti az anya, s ezzel az előző jelenetben felvetett identitásproblémát társadalmi – sőt etikai – szintre is helyezi. „Ezek parasztok" – mondja a gyereknek, majd a fiút ért megalázásokra is utalva így folytatja. – „Mi nem vagyunk azok. Ne hagyd, hogy hatalmuk legyen feletted, hogy föléd kerekedjenek." Mert a parasztok „ott halnak meg, ahol születtek. Nem tudnak semmit az igazságról és a szeretetről. Olyanok, mint a növények. Nem tudnak magukkal mit kezdeni."

Mindez a beilleszkedés, beolvasás kérdését éppúgy felveti, mint az átlagostól különbözés terhét. Ennek szinonimájaként a zsidó szó is előkerül. A parasztoknak „mindenki zsidó, aki nem ott hal meg, ahol született" – mondja az anya. „Aki el fog menni közülük, azon megérzik, hogy más" – veszi át tőle a szót a fiú (Feczesin Kristóf). – „Aki nem olyan, mint ők, azon érzik az idegen szagot. Csak a maguk fajtáját viselik el. Aki elmegy az áruló, aki másmilyen az is, és aki más akar lenni az is. Mindenkit zsidónak tartanak, aki használja az eszét. Aki okosabb náluk, az zsidó? Ha észreveszik egy gyereken, hogy okos, pálinkás kenyeret adnak neki. Cukrozott borral itatják, hogy elbutuljon, hogy ne hagyja el a szüleit öreg korukra, hogy megmaradjon a faluban."

„Foglyok vagyunk, rabok vagyunk, ahogy a nagyapád is az volt" – mondja később az anya, és ezzel nemcsak a helyzetüket definiálja, hanem a múlt felé is kinyitja az időt. Így idéződik fel a másik nagyapa (Somhegyi György) orosz hadifogságba kerülésének története (aminek legfőbb oka, hogy a férfi hitt a tiszti becsületszónak, ami a szovjet tiszteknek nem jelentett semmit). „Öt év múlva engedték haza. Itthon másik fogság várta, a múltja" – fejeződik be az emlékezés. (A felidézett szövegek szintén a könyv közepéről valók. De az első jelenettel ellentétben most nem folyamatos idézetet hallunk, hanem több részletből összeállított szöveget, amelyből többszereplős, látomásszerű jelenet születik.)

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/7. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 01. 1. | Nyomtatás |