Akiktől elvették a reményt

Borbély Szilárd: Az Olaszliszkai – Katona József Színház

Október elején mutatta be a Katona József Színház Borbély Szilárd Az Olaszliszkai című darabját. A jelent, a közeli és a távolabbi múltat egymásra vetítő előadás nyugtalanító kérdéseket hagy maga után, a feloldás katarzisa nélkül. Szűcs Mónika írása.

Szűcs Mónika

...

„Ha valakivel véletlenül találkozol, igyekezz jól kiismerni, mert semmi sem véletlen"

 

Sorsa elől szökve Oidipusz a sorsával találkozik a Théba felé vezető úton. Egy ismeretlennel, aki nem tér ki előle, aki rátámad, s akit ezért megöl. Szophoklész tragédiájában az a legfőbb kérdés, hogy Oidipusz tudja-e, meri-e jól kiismerni, mit hozott elé a véletlen, s hajlandó-e ebben az istenektől rendelt sorsát meglátni és magára venni.

Az Olaszliszkai véletlen találkozásai mögül hiányzik az isteni rendelés. Borbély Szilárd a darabját sorstalandrámának nevezte, hiszen a benne résztvevők számára nem adatik meg a ráébredés és a vállalás lehetősége . Hiába kutatja a sorsszerűt, hiányzik a magyarázat a szenvedésre, akárcsak Jób történetében, amelyet a Bíró emleget a tárgyalandó ügy (a lincselés) precedenseként. Borbély darabjában a tárgyalás elsőként tisztázandó kérdése, az ártatlanság és az igazság mibenléte metafizikai síkon értelmeződik: létezhet-e bűn nélkül az ember, cselekedhet-e igazságtalanul az Isten. A Bíró, az Ügyész és az Ügyvéd a jogi eljárást megelőzve eszkatologikus választ keres arra, hogyan történhetett meg ez a gyilkosság. (Végső soron ez az a kérdés, amely legerősebben összeköti a Katona előadásának két szálát, a két brutális gyilkosságot.)
Máté Gábor rendezése kevesebb figyelmet szentel a metafizikai dilemmára, és inkább a történtek tágabb emberi mozgatóira, társadalmi kontextusára helyez nagyobb hangsúlyt, hiszen „Isten előtt nincs Áldozat. / Nincs Gyilkos önmagában, / csak a többiek, testvérek, / barátok, rokonok között." Ezért az előadásban a bírósági jelenetek az eredeti olaszliszkai per anyagából származó szövegekkel egészültek ki. Borbély darabjában nem, vagy csak igen áttételesen fogalmazódik meg, hogy a lincselés elkövetői cigányok voltak. A Katona előadásából ez világosan kiderül, mint ahogy az is, hogy végső soron nem ez az etnikai hovatartozás vált a tett legfőbb mozgatójává – az igazi okokat sokkal mélyebben kell keresnünk. Mindaz, ami a vádlottak szájából elhangzik, azt a képet erősíti, mutatja meg a maga konkrét nyomorúságában, amit az Idegen, a Középső lány és az Áldozat szövegei festettek az országról.

Az előadás egyik legmegrázóbb része, amikor a Vádlott (Tasnádi Bence), aki nemcsak a gyilkosságban való részvételével taszított, hanem flegmaságával, darabosságával, gondolkodásának stupid zártságával is, kifakad a Bíró előtt: „Azokat mért nem büntetik, akik elveszik a reményt?" Majd nyers keserűséggel, egyre fokozódó indulattal ömleni kezd belőle a szemrehányás: „Mi olyan nyomorultak vagyunk, / amit maga el sem tud képzelni. A maguk fajta, / aki rólunk ítél és megítél, azt hiszi: így nem lehet élni / Nem is. De muszáj. Mert nekünk csak ennyi maradt. / Ki tehet erről? Na mondja, ki? / Miért kell mindig nekünk a vádlottnak lenni? / Félni, szégyenkezni a világ előtt folyvást? / A megalázottak becsülete hol van? Akiktől / elvették a reményt, hogy élhetnek becsülettel, / azokat ki látja meg?" Az előadás egyik legnagyobb értékét abban látom, hogy Tasnádi úgy tudja megmutatni ebben a kifakadásban a Vádlott végtelen emberi nyomorúságát, hogy közben ez egy minutára sem menti őt fel a bűn alól – itt válik leginkább világossá, hogy a gyilkosság védhetetlen, bármi álljon is mögötte.

Máté Gábor rendezése – akárcsak az antik görög színház – a közös gondolkodás lehetőségét kínálja föl számunkra. Emlékeztet és emlékezni kényszerít: „Minden tett, a jó meg a rossz is / az emlékezet által marad fenn, / és kapja meg azt, hogy / mi a jó, mi a rossz éppen. / Csak a fájdalom marad, / ami lerakódik a csontba / keményen, hogy a kő se keményebb. / A földbe marad, a sírkövek jelzik, / hogy merre lehetnek, / és kavicsokkal üzennek / a múltnak az élők."

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/7. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 01. 1. | Nyomtatás |