Másképpen nézés

Black out – Compagnie Philippe Saire; Másnap (Next Day) – Philippe Quesne / Campo (Fr/Be)

Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

Az idei őszi kortárs fesztivál (így, kisbetűvel, hiszen ez nem a neve, csupán tömörített jellemzője a rendezvénynek) két olyan előadást is hozott, amely rendhagyó módon láttat: olyan helyzetbe hoz minket, nézőket, amelyhez nem vagyunk szokva.

Lőrinc Katalin

A francia-svájci Philippe Saire a tér-ben helyez el minket úgy, ahogyan nem szoktunk színházban, a francia-francia Philippe Quesne pedig olyasmibe „kukkoltat" velünk, amit nem színházban szoktunk nézni, hanem a gyerekszobában, vagy gyerekeink általános iskolájában vagy játszótéren. Mindkét alkotóra jellemző az eszközök különlegessége, akár a vizualitás egy összképi, esztétikai értelmében (Saire), akár hétköznapi tárgyak másféle akcióba-helyezése által (Quesne). 

Philippe Saire egyike azoknak az alkotóknak, akik megtelepszenek egy csöndes, csaknem félreeső helyen, és hosszú éveken át, saját világukban elmélyülve, viszonylag szerény költségvetés mellett folyamatosan dolgoznak. A 80-as évektől kezdve a svájci Lausanne-ban alkot kis létszámú társulatának, saját játszóhellyel rendelkezik, ahova mások előadásait is befogadja. Az idei fesztiválra elhozott előadása is egyértelműen egy elmélyült kísérletezés és különleges összmunka eredménye. Műfaji meghatározása nem lenne könnyű, mint ahogyan már maga a színház mint színtér is megkérdőjelezhető fogalommá válik az előadás idejére, és ahogyan a közönség sem úgy lát, ahogyan szokott...
Meglepő, hogy az Átrium Film-Színházban kapott helyet ez a vendégjáték, de vélhetőleg a Merlin jogutódjaként esett rá a választás, mert maga az előadás nagyon olyan, amilyeneket amúgy a hajdani Merlin közönsége látogatott. Alternatív tér, alternatív látásmód, kísérletező, kockáztató szemlélet. (De ha a helyszínen futó Őrült nők ketrecével vetjük például össze, valóban váratlan bevállalásnak tűnik ez a körúti színház vezetőitől.)

 Meglepő, hogy az Átrium Film-Színházban kapott helyet ez a vendégjáték, de vélhetőleg a Merlin jogutódjaként esett rá a választás, mert maga az előadás nagyon olyan, amilyeneket amúgy a hajdani Merlin közönsége látogatott. Alternatív tér, alternatív látásmód, kísérletező, kockáztató szemlélet. (De ha a helyszínen futó Őrült nők ketrecével vetjük például össze, valóban váratlan bevállalásnak tűnik ez a körúti színház vezetőitől.)

Az még önmagában nem lenne szokatlan, hogy a színpadon helyezik el a nézőket is; a réteg-érdeklődésre számot tartó előadások esetében szinte minden kőszínházunk bevezette már ezt a megoldást. Itt azonban a színpadra egy óriási dobogót emeltek, ezen állnak körül a nézők egy óriási kivágott lyukat, melynek alja – 3 méter mélységben – maga a színpad: itt zajlik az előadás, ebben a kb. 4X4X4 méterben. Fölülnézetből látunk tehát mindent, ami a 40 perc alatt történik, s ami pontosan emiatt nagyon átgondoltan bánik a mozgás síkjaival: a három táncos testével, testhelyzeteivel. (A felkészületlen néző – pláne, ha tűsarkú cipőben gondolta aznap megtisztelni a házat – kicsit megijed, amikor a bejáratnál közlik vele, hogy állva kell végignézni az előadást. De van megváltás: az alkotó egy mellvédet is tervezett a lyuk-kocka köré, melyre minden oldalon bizton rákönyökölhet, támaszkodhat a néző lefelé nézés közben. Minden nagyon alaposan át lett itt gondolva: ez is.)

...

 

A Trafó előadásán viszont hagyományos kép vár: kukucskaszínház módjára leülhetünk a színpaddal szembeni nézőtéren, s a színen már bent vannak a szereplők: ezúttal 8-13 év közötti gyermekek (mégpedig flamand gyerekek, mert ez az előadás a belgiumi Gent városában készült el): tesznek-vesznek, rajzolgatnak, beszélgetnek, nagyon csendesen és rendesen.

Aztán elkezdődik az előadás, és a gyerekek alapjában végig megmaradnak jól nevelt, sosem hangoskodó, barátságos gyerekeknek, akik szép nyugodtan elvannak a feladattal, hogy túlnyomórészt felnőtt közönség előtt tesznek valami olyasmit, amit egyébként maguk között szoktak. Kivéve persze a bemutatkozást, mert az teljesen kívül marad mindazon, ami utána következik. Csupa kisméretű felnőtt jön a színpad közepére, hogy mikrofonnal a kezében elmondja, ki ő, hány éves, és melyik az előadásban a kedvenc része. A legtöbben azt a részt mondják, amikor szivacstéglákkal megdobálhatják a nézőket. Utólag igazolhatom: nekem is az. Ez volt az egyetlen olyan pont, ahol színházszerű tempót kapott az előadás. De ne szaladjunk előre, mert az csak úgy a kétharmadánál jön, időzzünk még el a mikrofonba beszélő gyerekeknél. Nem biztos, hogy rendezői koncepció, (bár lehet!), én inkább a gyerekekből következő jelenségnek érzem: a későbbiek során is, aki csak kezébe vesz egy mikrofont, az úgy szólal meg, mint egy tévé-moderátor, gesztusaival, pózaival is megidézve a modort. A „kisméretű felnőtt" korjelenség: a gyerekek ugyanolyan ruhát hordanak, ugyanazt nézik tévén és Fb-n, mint a szüleik stb, stb...

Amikor azonban elindul maga a darab, vagyis a tematikus jelenetek sorozata, már olyan az egész, mint amikor a gyerekeim otthon színházast rendeztek nekünk, szülőknek, vagy amikor az alsó tagozaton megnéztük a tanító nénik által dramatizált darab előadását a tornateremben. Vagyis: kicsit halkan és lassan beszélnek, a tárgyakkal kicsit elmolyolnak, néha háttérmotyognak, a helyzetek lassan és körülményesen alakulnak ki. Szándékos-e, vagy direkt nem pörögnek úgy az események, ahogyan egy előadásban „szokás", nem tudom, mindenesetre körülnézve a nézőtéri arcokon: pont ugyanazt a szeretetteljes, megértő és végig ottragadó mosolyt látom mindenkin, mint amikor gyerekeink anyák napi műsorát nézzük az óvodában/iskolában.

 

...

A lényeg: jó volt két rövid estén át kicsit másképpen nézni... További sok jó Café Budapest-et kívánok magunknak.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 11. 3. | Nyomtatás |