Hol kezdődik az üresség?

Beszámoló az L1DanceFestről

Váratlan történések sorozata, az uborkaszag meglepetése, bikini szezon, testetlen testiség, családi telítettség – L1DanceFest. A budapesti székhelyű L1 Egyesület nemzetközi táncfesztiválja idén tizennegyedik alkalommal zajlott a fővárosban.

Pilári Darinka


A butoh az ürességre épít, mert, ahogy más keleti filozófiára alapuló mozgástechnikában, itt is csak a teljes kiüresedés teszi lehetővé a test, a szellem és a lélek által belsővé tett gondolat vagy érzelem tiszta testi kifejezését. A vizualizációnak fontos szerepe van, a képzelet terében megszületik az emberi forma, testet ölt, hogy aztán az örök körforgás szerint ismét visszatérjen a képzelet otthonába – igaz ezúttal már máshol, máskor, másban. Az L1DanceFest hívószavai: független, kis költségvetésű, kísérleti, intim hangulatú, közösségi élmény. Én még hozzátenném, hogy elsődleges importcikke a képzelet, mint a kapcsolódás legfőbb csatornája két ember között. Előfutárai idén japán, olasz, amerikai, francia, szlovák, dán, magyar alkotók. A programban szereplő előadásokat jellemző emberközeliség esetenként a drámapedagógiai foglalkozásokat, olykor a kísérleti színházat, máskor – kivételként – a bensővé tett világ líraiságát idézte.

A válogatást Ladjánszki Márta az L1 művészeti alelnöke jegyzi, s ha az idei programból szeretnék kiolvasni egy aktuális művészeti irányzatot, akkor minden bizonnyal az az „intellektuális performansz", a testre olvasott szövegszerűség, „irodalmizálás" hangsúlyossága lenne. A különböző hangvétel ellenére Dömötör Judit, Nagy Csilla, Ismaera Takeo Ishii, Benjamin Jarrett, Matthew Rogers, Jaro Viňarský, Ilona Pászthy koreográfiájában felfedezem a testbe zárt emlékek felderítésének, a gondolat és test viszonyának anomáliáit kutató szándékot. Darabjaik az akarat erejéről, gyengeségeiről, az ember ürességgel vívott harcáról állítanak képet. A test megjelenítése nem az áramlásban, sokkal inkább a töredezettségben, a kételyben gyökerezik. A testérzetben lévő sebek, akadályok kivetülnek, és a testek a színpadon a társadalommal, az egyéniséggel vagy a testtel kapcsolatos gondolatok installációi lesznek. A mozdulatnyelvben a kontakt improvizáció, torzítások, a testemlékezet és akarat küzdelme alakítja a koreográfiát. Az előadások többsége, az olaszok (Francesca Foscarini és Silvia Gribaudi) és Samuel Lefeuvre kivételével, számomra Meg Stuart mozdulatesztétikáját idézik. Az amerikai származású, de régóta Belgiumban élő koreográfus „ghosting yourself" (önmagad kísértése) improvizációs módszere jut eszembe, amelynek célja, hogy a táncos üressé váljon, távollévő, elfogulatlan létezővé, akinek „a teste egyszerű felszínné válik".

Zömében ezt az ürességet éreztem a fesztivál alatt, még ha különböző mértékben is az egyes előadások közben. Ez az üresség mégis nagyban különbözik a butoh „alapállapot" ürességtől, sokkal inkább nevezhetném hiánynak, lakatlanságnak, mert az észlelés erős gyökereket ereszt a materiális valóság képei között, s a közös utazás, amelyre az előadás hív, a gondolatok súlyától nem tud elemelkedni a földtől. Honnan a butoh hasonlat? A fesztivál első napján a Magyar Táncművészeti Főiskola Kazinczy utcai épületében Ismaera Takeo Ishii tartott workshopot. A jelenlévők többsége főiskolai és szakközépiskolai hallgató volt. A klasszikus butoh, afrikai táncok és az egyéni mozgásnyelv ötvözete Ismaera sajátja, és instrukciói alatt a jelenlévők felszabadultnak tűntek a kötött, megszokott mozdulatok súlya alól. Nem is gondoljuk a hétköznapokban, mekkora befolyással van érzelmi, mentális állapotunkra az a mozgásminőség, amelyet gyakorlunk. A pszichoszomatikus megközelítés test-lélek kapcsolatában a kortárs táncnyelvek, technikák meghatározó eleme, az azonban kérdéses marad számomra, hogy a viszony hangsúlyozása hogyan segíti a megélést, s esetenként hogyan akadályozza azt.

Hiszen a tánc, a mozgás teljes egészében csak a képzelet terében ölt testet, az előadások részletei, a szagok, hangok, fények, mind-mind összeadódnak. Az előadás atmoszferikusságát, az érzékek többdimenziós voltát Samuel Lefeuvre monoLOG, Francesca Foscarini Cantando Sulle Ossa és Silvia Gribaudi What age are you acting? című előadásai alatt tapasztaltam.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 11. 3. | Nyomtatás |