Ellenfény Offline - Archívum - 2015 - 2015/5. - Reflektorfényben - Radnóti Színház - A Szakadék Peremén - Radnóti Színház, Horváth Csaba, Szputnyik Hajózási Társaság, Czukor Balázs

A szakadék peremén

Csiky Gergely nyomán: Buborékok

A Radnóti Színház harmadik tavalyi bemutatója – akárcsak a Karamazov testvérek – egy családtörténet. És hasonlóképp arról beszél, hogy mi is rejlik az emberben, hogyan képes élni az adott viszonyok közt. De a Csiky Gergely darabjából készült Buborékok könnyedebben kérdez, Mohácsi János rendezése is játékosabban, ironikusabban beszél. Komor, bűnökkel terhelt férfitörténet helyett egy polgári család hétköznapjait látjuk, amelyek szétomló illúziókra épülnek, és olyan vétkeket takarnak el, amelyet nem lehet tovább titkolni.

 

(Részletek a cikkből)

 

Keserű komédia ez, amely – miközben nagyokat lehet rajta kacagni – semmi okot nem ad a derűre. Fájdalmas látlelet egy életstílusról, amely az ürességre építi büszkeségét, magabiztosságát, és így gátlástalanul feléli mindazt, ami még boldogabb korszakokból megmaradt.

Csiky Gergely 1884-ben született darabja egy történelmileg azonosítható társadalmi rétegről szól: a dzsentrivé váló, de önmagát továbbra is a társadalom vezető rétegének tudó, gazdasági alapját vesztő nemességről. A Mohácsi testvérek szokásuk szerint átírták a darabot, és bár nem helyezték át a sztorit a jelenbe, olyan módszerekkel közelítettek hozzá, amely következtében az általánosabb, jelenérvényű összefüggések váltak hangsúlyossá benne: egy olyan társadalmi-hatalmi elitről fest lesújtó képet az előadás, amely semmivel nem tudja igazolni kiváltságait.
A Mohácsi testvérek az első két felvonásban hűségesen követik Csiky Gergely történetét, átveszik a jelenetezését, de a szituációkat némileg kibontják, és legfőképpen nyelvileg formálják át a szöveget. Miközben átveszik Csiky ma már kicsit körülményesnek ható, úri modort tükröző fogalmazásmódját, ezt számtalan helyen kizökkentik, átfordítják, illetve groteszk szójátékkal egészítik ki

A Buborékok alapja egy látszólag egyszerű családtörténet, amely a Mohácsi testvérek átigazításában bonyolultabb emberi felelősségeket rajzol fel. A családfőnek, Solmaynak (Gazsó György) Csikynél csak az a vétke, hogy gyenge, és nem tud nemet parancsolni a felesége, Szidónia (Kováts Adél) szenvedélyes, kihívó költekezésének. A Mohácsi-átiratban viszont Solmay titokban visszatért végzetes szenvedélyéhez, a kártyához, így lassan elherdálja felesége maradék vagyonát is. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy Szidónia folyton újabb és újabb ruha- és ékszerszámlákat rak a férje elé, és követeli, hogy fizesse ki, miközben fogalma sincs az anyagi helyzetükről. Ezt a „családmodellt" próbálja átörökíteni az ifjú házas lányára, Szerafinra (Szávai Viktória) is, aki az érzelmi zsarolás hasonló kifinomult taktikával próbál a férjéből pénzt kipréselni. Az „Élő Vízügyminisztériumban" dolgozó, magát feddhetetlennek gondoló Rábay (Pál András) egyébként nemcsak az erkölcseire kényes, hanem a feleségére is rendkívül féltékeny. 

 

...

Mohácsiék alaposan átírták a darabzáró harmadik felvonást. Csiky Gergely ugyan egy vígjátéki szerkezetet használ a Buborékokhoz, de ezt a végén kibillenti. A harmadik felvonás nem a félreértések tisztázását és az illúziók visszaépítését jelenti, hanem a teljes kijózanodást: Róbert elhatározza, hogy felhagy a léhűtő életformával, és dolgozni fog8 , Bélának is ki kell ábrándulnia a remélt jó partiból, Somlay pedig közli a feleségével, hogy tönkrementek, és nincs más lehetőségük, mint hogy meghúzzák magukat Pankotán. Ezt az asszony – a szokásos játszmázások után – végül tudomásul veszi.

Mohácsiék viszont többszörös happy enddel visszaépítik a vígjátéki szerkezetet: nemcsak Rábay és Szerafin békül ki, és Tamás nyeri el végül Gizella kezét – ahogy a Csiky-darabban is –, hanem Aranka is megkapja Chuport, sőt Sereczkyné is Róbertet9 , Béla viszont Hámornéval vigasztalódik, aki szintén megözvegyült („a Szép Ilona villamos kocsiszín előtt több tucat kalauz szeme láttára felfalta" Hármort „öt dühödt kőoroszlán"). De ez Morosán számára is kedvező fordulatot teremt: ebben az esetben ő kapja a megbízást a Sebes-Körös lassítására.
Mohácsiék a happy endeknek ezzel az abszurdba hajló láncolatával azt érzékeltetik, hogy nincs kijózanodás, az az öngyilkos életforma, amely eddig működtette a családot, folytatódni fog. Pedig Mohácsi János rendezése egyértelművé teszi: egy társadalmi mentalitás, egy egész világrendet meghatározó gondolkodásmód végső válságba jutott. Nincs remény arra, hogy a nagy „szorgalommal" újra és újra megteremtett csődöt majd egy újabb prosperálás fogja felváltani. Lassan szembe kéne nézni egy világfelfogás folytathatatlanságával.

Nem csak a hagyományos férfi és női szerepek válnak folytathatatlanná, amelyek ádáz, önsorsrontó játszmákba kényszerítik a házastársakat. Fenntarthatatlannak tűnik az a társadalmi modell is, amely az állami megrendelésekre építi az egyéni gazdagodás taktikáját, így a korrupciót teszi meg a társadalmi érintkezés legtermészetesebb formájának. Az is bizonyos, hogy önmagát éli fel az a politikai elit, amely a véletlenszerűen elnyert választói bizalomból nem akar hitelességet építeni, mert csak önérdekei szabályozzák a működését. De összeomlani látszik az a gazdasági világrend is, amely nem teremt, csak felél, nem alkot, csak fogyaszt, így csak egyre mélyülő deficitet képes termelni...

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/5.

számában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számaik megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 10. 1. | Nyomtatás |