Ünnep félhomályban

Az öt éves Duda Éva Társulatról

Nem volt díszkivilágosítás, se csinnadratta, diszkrét félhomály csak – öt pislákoló kicsi gyertya egy szülinapi tortán –: így ünnepelte létét az Eva Duda Dance Company, no és persze azok is, akik részt vettek az eseményen, osztozni kívántak örömükben. Stílszerűen emlékezett, egy öt estén át tartó minifesztivál volt az ajándék, repertoárjukból válogatva, összegezve.

Hegedűs Sándor

Egy független kortárs táncszínházi társulat kis honunkban nem is tehet máshogy: önön magából generálhat csak némi kis világosságot, saját életenergiáját használhatja fényforrás gyanánt az ünnepléshez, a láthatóvá váláshoz. Aki itt él, s érzékeli valamelyest hazai közállapotainkat, benne művészeti – színházi – életünk megosztottságát, sötétségét, s a számkivetettekkel, a ’csórókkal’ (értsd: ’függetlenek’) együtt is érez, nos, az nem is lepődik meg ezen.

Duda Éva társulata hosszú, nehéz vajúdás után jöhetett csak napvilágra, áldatlan körülmények közé született, s így rendkívüli nehézségek közepette kell folyamatosan bizonyítania az élethez való elemi jogát is. Kemény küzdelem ez: a puszta létezésért folytatott ádáz harc kizárólag csak a tehetségére támaszkodva zord ellenszélben! Aki „független” művészember ugyanis, politikai pártok ’zsoldjába’ nem szegődik, pénz- és percemberek bábáskodását hárítja, a divathullámokat is kerüli, kitaposatlan utakon, ösvényeken jár következetesen, s így csak egy sznobériától ment ’szubkulturális közegnek’ alkothat saját öntörvényei szerint. Ez a hivatása! Csak a fanatisták, a „megszállottak” képesek erre, s aki ezt az együttest vezeti, ilyen: menthetetlenül idealista…

Az idealisták nyughatatlan emberek: jól ismerik ugyan külső és belső világuk pillanatnyi korlátait, de nem bírnak azokba beletörődni, folyamatosan „feszegetik” a határokat, ha kell, úgy konvenciókat törnek, előítéletekre fittyet hánynak, nem nyugszanak addig, amíg új perspektívára nem lelnek, egy szabadabb, emberibb élet lehetőségét (látványát) villantva fel! Imígyen Duda Éva egy „kísérletező” művész, folyamatosan provokálja közönségét (s no persze önmagát is): koreográfiáiban nemcsak ábrázolja a ’valóságot’ – „tükröt tart a természetnek”, ahogy mondani szokás –, hanem új módon láttatja, értelmezi, következésképpen teremti azt! Az alárendelt szerepéből kiszabadult, reflektorfénybe állított eleven (emberi-élő) test s annak szenvedélyes aktivitása, a tiszta tánc, különösen alkalmas erre. (Lényegére tekintettel, igazán semmi másra nem „alkalmas”! Csak ha „megerőszakolják”, saját eredendő közegétől, potenciáitól megfosztva eltérítik, akkor lehet csak imitációra, reprezentációra, narrációra használni, válhat művészi kifejezés, ábrázolás – meglehetősen önkényes – eszközévé!) A szóban forgó társulat (véleményem szerint legalábbis) épp azért maradhatott mindmáig életben, mert életerejét innovatív energiák táplálják, a tiszta tánc önfeledt öröme, s ha kell, zabolátlan vadsága. Ez a bátrak „sportja” így, azoké, akik képesek kockázatot vállalni, vagyis végtelenül őszinte, testzsigeri választ adni az őket ért kihívásokra! Duda Éva azon viszonylag kisszámú magyar koreográfusok egyike, akik méltányosan bánnak a tánccal, mert bíznak benne (voltaképp magukban), s nem akarják semmiféle mondandóra kényszeríteni, hagyják, hogy mondhassa a magáét! Azt még pontosan tudja (tudhatja), hogy merre szeretne indulni a munkafolyamat kezdetén, de azt már nem feltétlenül, hogy pontosan hová érkezik majd! Hinni a táncban pontosan ezt jelenti: ha sikerül az alkotási folyamatban a táncosnak, koreográfusnak feloldódnia (koncentráltan elmélyülnie), akkor nem igazán tévedhet el, épp oda fog érkezni, ahová érkeznie kell! Így az Eva Duda Dance Company valós művészi értékét a magam részéről nem a „sikerességében” (a közönség igényeinek kiszolgálásában) látom, hanem az önazonosságot előfeltételező „hitelesség”, a jelenlétet célzó (önmagával is kíméletlen) „bátorság”, illetve a „saját, eleven testéből ’kipréselt’ (napvilágra hozott) őszinteség – nevezzük inkább néven: „igazság” – „vitalizálásában” (színpadra vitelében).

 

Részlet egy hosszabb írásból. A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2015/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft

A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 08. 24. | Nyomtatás |