Illúzió-játék

Csehov Sirály - Burgtheater

MITEM 2015

Csehov Sirályát a túlnyomórészt klasszikusokat bemutató bécsi Burgtheaterben rendezte meg Jan Bosse, aki szintén alapvetően a klasszikus repertoár híve. Rendezéseibe azonban igyekszik modern elemeket is beemelni (pl. filmbetétek, rendhagyó díszletek). Saját bevallása szerint a klasszikus műveket a „dologtalan társadalom" szemszögéből vizsgálja, s annak „fatális felületességét" állítja rendezései középpontjába. A budapesti MITEM fesztiválon látott előadásról Nánay Fanni ír.

Nánay Fanni

Egy interjújában így nyilatkozott: „Megrendült a világnézetünk. A humor csupán máz a látens kegyetlenségen, amely ott forr a társadalom felszíne alatt, és bármelyik pillanatban előtörhet." E látens kegyetlenséget kívánja Bosse kézzelfoghatóvá tenni a klasszikusok újító szelleműnek tartott feldolgozásaival. A receptet pedig abban látja, hogy „intenzívebbé kell tenni a felszín illúzióját, ugyanis az elkényeztető jólétben élő embereknek túladagolásra van szükségük, hogy érezni tudjanak".

Sirály-rendezésében szintén az illúzió témája áll a középpontban: egyrészt a színházi illúzió, másrészt pedig az életben játszott szerepek illúziója (a nem túl eredeti: „Ki életünk rendezője?" kérdésfelvetés mentén). Ez utóbbi törekvése nem hozott igazán erős eredményt, az előbbi némiképp izgalmasabbra sikerült.

Az előadásban fontos szerepet játszik a színpadon bemutatott illúzió és a színház valósága közötti ellentét, s ennek érdekében a rendező igyekszik bevonni a nézőket a színpadon történtekbe, a színpadot pedig „kiterjeszti" a nézőtérre. Amikor elfoglaljuk helyünket a nézőtéren, a színpadon Nyina és Kosztya már próbálják a darabbeli műkedvelő produkciót, a lány sirályjelmezben repdes, a költő pedig instruálja a közönséget, hogy mit is kell majd tennünk az előadás alatt. A nézők ugyanis már a bejáratnál kapnak egy-egy ledes kulcstartólámpát (aminek a formája némiképp fehér kagylóra emlékeztet, utalva a tóparti környezetre), s adott jelre a lámpával a színpadra kell világítanunk. E kényszeredett közös gesztus azonban sem vizuálisan nem vált ki jelentősebb hatást (hiszen a kis lámpák fényét elnyomja a színpadi világítás), se dramaturgiailag nem következetes (hiszen e jelenet alapszituációja éppen az, hogy a szerző és a színésznő is kénytelen beérni a közvetlen környezetükkel mint közönséggel). Ugyancsak a színpadi illúzió és a színház valósága közötti határ elhalványítására (vagy éppen erősítésére) szolgál, hogy Bosse beülteti a Csehov-drámát indító műkedvelő előadás nézőit (vagyis a dráma szereplőit) a közönség közé, illetve Trigorin (talán mint a családi és falusi események külső szemlélője) a későbbiekben is többször a nézőtérről szólal meg.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2015/3. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 07. 21. | Nyomtatás |