A 47. perc

Michel Deutsch–Matthias Langhoff: Apolló mozi – Théâtre Vidy-Lausanne, Lausanne

MITEM 2015

Matthias Langhoff abban a színházban vitte színre Apolló mozi c. előadását, amelyet éveken keresztül igazgatott. A most 73 éves rendező pályája során inkább a klasszikusokhoz fordult (ókori görög tragédiák, Brecht, Shakespeare, Csehov, Gogol), feldolgozásai híresek voltak radikális, harcos hangnemükről.

Nánay Fanni

A rendező egyik központi témáját a II. világháborúnak az emberi sorsokon és lelkeken végzett pusztítása jelentette (amely visszaköszön az Apolló mozi popcorn árusának családtörténetében). Karcos rendezései ugyanakkor kérlelhetetlen fegyelemről és a színházi szövegen végzett kemény munkáról tanúskodtak, s esztétikája egyik vezérfonalát képezte, hogy akár a legegyszerűbb jeleneteket is összetett jelentésekkel „itatta át", különböző színpadi eszközök segítségével (filmbejátszások, történelmi hivatkozások, más színházi és filmalkotásokra való utalások, játék a térrel és a díszlettel). Az Apolló mozi a jelentések és utalások ezen komplexitását változatlanul magában hordozza, a rendezés radikalitása azonban lényegesen veszített erejéből, az előadás sokkal inkább nosztalgikus, melankolikus.

A rendezés már a történetvezetés szintjén is számos utalásra és keresztutalásra támaszkodik: egyfelől irodalmi művekre (Homérosz: Odüsszeia, Alberto Moravia: Megvetés) és filmekre (Casablanca, Megvetés), másfelől Langhoff saját életének fontos epizódjaira hivatkozik. A rendező csupa hozzá közel álló művésszel dolgozott együtt az előadásban: saját fiával, Caspar Langhoff-fal, korábbi legendás alkotótársával, Manfred Karge-vel, társdramaturgjával, Michel Deutsch-csal, továbbá a Riccardot alakító François Chattot, és a popcorn árust játszó Evelyne Didi is többször fellépett már rendezéseiben.

Az előadás oly módon oszlik két részre, hogy a produkció első felében látható film gyakorlatilag a második felvonás bevezetésének, előhangjának tekinthető. Az első részben a díszletet csupán egy nagyméretű vetítővászon alkotja, ezen pereg a Még egy sört (Encore une bière) c. film, amelyet Matthias Langhoff fiával, Casparral közösen rendezett. A fekete-fehér, ugráló filmkockák régi Super 8-as felvételt idéznek, s vidéki amatőr színészeknek az előadásra való készülődését örökítik meg. A felvételen a falusi élet jelenetei, a színtársulat próbáinak és együttlétének pillanatai, a szabadtéri színpad (ilyennek képzelem Csehov Sirályának tóparti színpadát) építésének lépései ugyanúgy megjelennek, mint a kész mű jelenetei. Az első rész főszereplője valójában Manfred Karge, német színházi rendező és színész, akivel Matthias Langhoff az 1960-70-es években legendás párost alkotott a Berliner Ensemble-nál és a Volksbüchnében. A filmben Karge egy Jakob Bücher nevű filmrendezőt alakít, aki – immár túl dicsősége csúcsán – egy svájci faluban rendez amatőr előadást az Odüsszeia alapján, elsősorban az ithakai harcosoknak Kirké szigetén lett látogatásának és disznóvá változásának, valamint Odüsszeusz hazatérésének jeleneteire koncentrálva.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2015/2. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 06. 18. | Nyomtatás |