Gyöngyszilánkokként potyog

egy meg egy az egy; Sutra; Cseppkánon – Artus

Jubileumi bemutatót tartott október elején az Artus a Müpában. Goda Gábor társulata harmincéves fennállását ünnepelte egy különlegesen szép, nagyszabású előadással. A Cseppkánonról – és az előző két Artus-előadásról, az egy meg egy az egyről és a Sutráról – Szűcs Mónika írt.

Szűcs Mónika

 

A jubileumi előadás már címében (Cseppkánon – Hogy vagy, Hérakleitosz?) is dialógushelyzetet teremt az Artus korábbi munkáival. Utal egyrészt az 1993-ban készült Gyöngykánonra, amelynek zenei anyagából egy tételt át is emeltek az új darabba. Az, hogy a hajdani előadás gyerekkórusában éneklő Philipp György immár felnőttként énekli a Cseppkánonban Melis László művét, egyszerre szemlélteti a folyamatosság és a változás, az ugyanazok vagyunk és mégsem ugyanazok hérakleitoszi dialektikáját. Mert a két és félezer éve élt filozófus közvetlen, hétköznapi megszólítása (hogy vagy?) is egy régóta folyó dialógust jelez. Már az 1990-ben született Alvajárók Hérakleitosz 131 mondatából indult ki, de az utána következő Goda-előadásokban is fel-felbukkannak a görög gondolkodó által inspirált képek, helyzetek, témák, jelenségek. „Amikor e jelen „jubileumi, korszakösszegző" előadásunkon kezdtem gondolkodni, rájöttem, hogy harminc éve, folyamatosan Hérakleitosszal beszélgetek. Írom saját mondataimat, rendezem előadásaimat, amik most úgy tűnnek, mind egy évtizedeken átívelő, képzeletbeli dialógus töredékei" – írta Goda Gábor az előadás bevezetőjében. És mintha ez a „beszélgetés" meg is élénkült volna az utóbbi évek Goda-előadásaiban, az egy meg egy az egyben és a Sutrában.

 

[...]

 

Az egy meg egy... fő témáját egy eltűnő, majd évekkel később újra előkerülő könyv inspirálta. Maga a könyv is – melyet Goda Gábor Leszták Tibortól kapott, és olvasatlanul szinte azonnal el is veszített, ám az ajándékozó halála után nem sokkal váratlanul megtalált – egy eltűnt civilizációról, MU-ról szól, az emberiség szülőföldjéről. Az előadás jeleneteiben, képeiben, szövegeiben az elveszés és megkerülés témája a távolság és találkozás, az egyidejűség és egymásutániság problémájaként vetődik föl – nem annyira a kultúrák, mint inkább a mindennapi emberi kapcsolatok szintjén. Még az előadás tere is ezeket a kérdéseket feszegeti szelíden, ám közvetlenül megélhető formában. A Trafó nagytermében külön-külön halvány fényekkel megvilágított asztalok köré ülhetnek a nézők: ismerősök, idegenek vegyesen. A választás, hogy hol foglalunk helyet, alapvetően meghatározhatja az előadással való találkozásunkat, hiszen a jelenetek az asztalok közti emelvényeken (fehér szigetek a fekete térben) zajlanak: egyesek szinte testközelben, mások talán félig takarásban vagy épp a hátunk mögött. Előadás közben az asztalokra teáskannát állítanak, ami folyamatosan felkínálja a kapcsolatteremtés, a közeledés lehetőségét az egy asztalnál ülők számára.

[...]

 

A Sutra – hasonlóképpen például a néhány évvel ezelőtti Hermész 13-hoz – vándorló előadás, a jeleneteket, installációkat az épület különböző tereiben láthatjuk. Különös hely ez az Artus Stúdió, rideg, nyers gyárépület, a falakban még ott a nehézgépek olajszagának, csikorgó zajának emléke, megérkezve ide mégis többnyire elfog valami megmagyarázhatatlan otthonosságérzet. „Műhelyszag", a belakottság, a folytonos jelenlét jelei lépten-nyomon, és annak a bizonyossága, hogy itt várnak rám, idelátogató vendégre. Most például nem titkolják, hogy hideg lesz egy jó ideig, de kapunk takarókat és bátorítást is, hogy az út végén meleg vár.

A Sutra terei és képei: állomások egy úton, amely a külvilág zajaitól, zörejeitől a csenden át a „belső templomod hangjáig" vezet, és azon is túl, vissza a világ zsongásába – mert „közös a kezdet és a vég", az út eleje és vége összeöltődik, körbeér. Amit kicsit furcsállva figyelünk az első percekben, hogy vendéglátóink szertartásos módon először meghajolva, majd hátrafelé lépkedve vezetnek be az első helyszínre, az értelmet nyer azon a videófelvételen, amelyen sűrítve és visszafelé játszva nézhetjük újra – a melegben – az odáig bejárt utunkat. Az utolsó képkockákon Goda Gáborék áthaladva az első termen kilépkednek az ajtó elé, és meghajolnak: vége az előadásnak.

[...]

 

A Cseppkánon igazi ünnepi bemutató: olyan nagyszabású tánc-színház (és koncert), amelyből nem sok akad az Artus harmincéves történetében. Goda Gábor és alkotótársai igyekeztek is kihasználni mindazt a lehetőséget, amit a Müpa színpada kínált, és egy gazdagon rétegzett, sokszínű, mégis letisztult hangzású, gondolatiságú és látványvilágú előadást teremtettek. „Az ember csepp, az emberiség tenger. Két csepp együtt is csak egy csepp. Egy csepp csak elkülönülten, csak önmagában lehet csepp. Egy csepp a tengerben megszűnik cseppnek lenni, akkor már csak a tenger létezik. Az elkülönültség megszűnik." Ezt az elvegyülést és kiválást fogalmazza meg képekben, hangzásban, mozdulatokban a Cseppkánon.

Sötétben, tompa puffanások és az azt követő sercegések ismétlődő hangjaival kezdődik az előadás. A monoton zajokhoz hamarosan kép is társul: jobbra elöl egy hatalmas csepp alakú jégtömb függ, alatta tüzes vaslap. A jégtömbből lecseppenő víz a forró lapon sisteregve azonnal gőzzé lesz (az egyetlen vízcsepp sok apró páracseppé válik) –, ennek kihangosított zajait hallgatjuk. Sőt látjuk is közelről (a színpad hátsó felére vetített kinagyított képen), ahogy a megolvadó vízcsepp lassan elválik a jégtömbtől, majd lehullva „felpárolog". Az olvadó jégcsepp – olykor erőteljesen, fényekkel kiemelve, máskor a homályban megbújva – végig ott függ az előadás alatt a színpad szélén, a szüntelen csepegés egyszerre példázza a folytonos változást és az időtlen állandóságot...

 

Részletek egy hosszabb esszéből. A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/10. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 04. 5. | Nyomtatás |