Amire vágyunk – miért éppen Sepsiszentgyörgy?

Shakesperare: Vízkereszt, vagy amire vágytok; Moliere: Úrhatnám polgár; Jonas Gardell: Jegesmedvék – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy; Személyazonosság – M. Stúdió

Öt nap, négy előadás a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. Nézzük, nézegetjük egymást: Kit, mit látunk voltaképpen? Melyik a néző? Melyik a színész? Föllép, lelép.

Ölbei Lívia

 

[...]

 

(Mindent, mint a tenger.) Az első sepsiszentgyörgyi este most Shakespeare-é, Bocsárdi-rendezésben: Vízkereszt, vagy amire vágytok – a színlap szerint Nádasdy Ádám fordítása alapján. A múlt év nyarán a Gyulai Várszínházban volt az előbemutató, aztán szeptemberben ezzel az előadással indult a 2015/16-os évad a Tamási Áron Színházban, a Háromszék Táncstúdióban (a kamarateremben, ahova azon a bizonyos bográcsos udvaron, vagy a főbejárat melletti kapualjon át vezet az út).

Nádasdy Ádám Vízkereszt, vagy bánom is én címen adta közre a saját fordítását, megtörve a „vagy amit akartok" régi hagyományát. Azzal a magyarázattal-megjegyzéssel támasztja alá a döntését, hogy „a what you will szó szerinti fordítása 'amit akartok' (a köztudatban így öröklődik Lévay József fordításából, és szokásos német címe is Was ihr wollt), de voltaképpeni értelme: 'akármi; tetszés szerinti dolog' – Shakespeare talán ezzel akarta kifejezni, hogy nem is ad igazi címet a darabnak". Azzal, hogy Bocsárdi László egy harmadik változatot ajánl, már akkor erősen orientálja, várakozások elé állítja a nézőt, amikor az még semmi mást nem tud az előadásról. „...vagy amire vágytok". A vágyakozás beemelése a címbe mintha élét venné az akartok vígjátéki keménységének, iróniájának és a bánom is én rálegyintő, játékos „nyegleségének", és látatlanban (...de fontos ez a látatlanban...) valami lágyabbat, légiesebbet, szebbet, szerelmesebbet ígér. Aztán teljesíti is – meg nem is ezt az ígéretét...

 

[...]

 

(Az aranypolgár, Molière-speciál.) És nézzük, és nézzük egymást is tovább: a második sepsiszentgyörgyi este Molière-é és az Úrhatnám polgáré, a címszerepben Pálffy Tiborral. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakán Bocsárdi-tanítvány Sardar Tagirovsky a múlt évadban a Tamási Áron Színházban debütált nagyszínpadi előadással: okos és szép Csehov-rendezésével (Meggyeskert) mindjárt magasra tette a mércét. Második nagyszínpadi rendezését 2015 szilveszterén mutatta be a színház. Mert ilyenkor olyan előadás kell, amely „megengedi az ünnepet, a nevetést, a dőzsölést és a tombolást". Molière Úrhatnám polgár című vígjátéka pedig az alkotók szerint „arra ösztönöz, hogy felvállaljuk hibáinkat, kicsinyességeinket, félelmeinket. A szerző által teremtett miliőben szabad nevetségesnek és sutának lenni, mámorosan bolyongani a világban, belegabalyodni saját döntéseinkbe". Az előadás rendezője az állítja, hogy az Úrhatnám polgár titkos mozgatója az „ősi tetszésvágy". Vagyis itt is szerepjáték (melyik a valódi, melyik a hamis – sőt: melyik igaz), itt is színház. Színház. Az előadás hangsúlyos helyeken elhangzó tételmondata Molière-től, de nem az Úrhatnám polgárból való: „Én a fenségeknek akarok tetszeni." (Érdemes lenne megnézni akár tüzetesebben, hogyan hat a mester, Bocsárdi László szemlélete Sardar Tagirovskyra, a tanítványra. Annyi kimondható, hogy utánzás nincs – párbeszéd és gondolatáramlás annál inkább.)

Túl a szilveszteren is tényleg mindenestül ünnep, dőzsölés, tobzódás – sziromeső és aranyló csillagpor – az Úrhatnám polgár, amely olyan nagy természetességgel lakja be a teret, lazítja föl játéktér és nézőtér határait, hogy a közönség észre se veszi...

 

[...]

 

(Születésnap.) A harmadik este a Jegesmedvéké. A kortárs svéd szerző, Jonas Gardell kamaradrámájából (ez a 2012-ben megjelent kortárs svéd kötet címadó darabja) Zakariás Zalán rendezett előadást. A hétköznapok apró-cseprő történései mögött meghúzódó, magányból és szeretetlenségből fakadó, mindig mindenért a másikat okoló, játszmázó, komfortos kudarcosság és feneketlen téboly (vagy fordítva) körvonalazódik a Jegesmedvékben. Az archaikus „három nő(vér)"-alaphelyzet itt az anya-két lánya változatban jelenik meg, távollétében is főszerepet kap a fiútestvér (lásd! „Andrej hegedül"). Bár a családi frusztrációit regényre-fikcióra-sikerre váltó Gabriel, mint valami árnyék, mégiscsak megjelenik a színen. Érdekes látni, hogy az Úrhatnám polgár Dorante grófjának minden szempontból pontosan megkoreografált szerepében kígyómódra behízelgő, meggyőző Ruscsák Péter (frissen szerződött a társulathoz) most mennyire nem találja Gabriel épp csak átlebegő figuráját. Illetve ami a vészjósló angyal Gabrielből látszik, mintha Dorante figurájának árnyéka volna. D. Albu Annamária vehemens, szinte pajkos odaadással játssza a darab szerint 72. születésnapját ünneplő özvegyasszonyt, Ilsét: tulajdonképpen az ő (mono)drámája ez az előadás..

 

[...]

 

Részletek egy hosszabb írásból. A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/10. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 04. 5. | Nyomtatás |