Don Quijote a 21. században

M. Kecskés András: Don Q és IQ

M. Kecskés András (1955–) a magyar mozgásművészet legendás alakja. Ő maga Köllő Miklóst és Regős Pált tartja a mesterének. Az 1977-es Ki mit tud?-on tűnt fel, ahol harmadik helyezést és országos ismertséget szerzett. Ezután kapott működési engedélyt, s kezdte műsoraival járni az országot (később a világot is).

Vazsó Vera

Pályáján „fordulatot" a Budai Ifjúsági Parkban bemutatott rövid jelenete hozott, amit egy Color-koncert egyik számára mutatott be. „Úgy mentem, mint a vesztőhelyre. A sötétben csak egy reflektor világított meg, de hatalmas sikerem volt" – meséli. – „Az akkori kulturális tárca vezetője ott látott, és kaptam a Budapesti Művelődési Központban egy állandó lehetőséget, egy műhelyt. Minden szervezetten működött, és rengeteg kulturális fellépés volt, rengeteg ember előtt. Ennek meg kellett felelni. Szerveztek külföldi utakat is."1 Így alakult meg 1978-ban az azóta legendássá vált Corpus Pantomim együttes. Ugyanis ebben a műhelyben hosszabb-rövidebb ideig sok olyan fiatal dolgozott, akik később maguk is jelentős alkotókká vagy színházi személyiségekké váltak.

A tanítványairól így beszélt M. Kecskés András egy interjúban: „Tanítványaim sikerei büszkeséggel és örömmel töltenek el. A kezdetekben a játék felszabadító és világot teremtő élményét fedeztük fel a közös munkában. Különleges korszak volt, nagy kölcsönös szerelem a szakmánk iránt, sok sebet is okoztunk egymásnak, de boldog vagyok, hogy a nálam tanultak alapján ki-ki megtalálta a saját, önálló stílusát. Néhány név közülük: Szkipe (Nagy József), Uray Péter, Goda Gábor, Hudi László, Rókás László, Tana-Kovács Ágnes, Juhász Anikó, Balázs Mari, Masznyik Emőke, Mándy Ildikó."2
M. Kecskés egy interjúban magának a műfajnak a természetébe is beavatja az olvasókat: „A 20. századi klasszikus pantomim Marcel Marceau-t, a fehér arcú bohócfigurát jelenti. Gyökerei a némafilm korszakában keresendők, s ez hatott a színpadi előadások stílusára is. A pantomim, mint minden más művészet, „tükröt" tart a világnak, így nem maradhat változatlan. E. Decroux megalkotta a modern pantomim testanalitikus iskoláját, a mime pure-t. Ez a technika az emberi gesztus és cselekvés fizikai törvényeit analizálva illúziót kelt az üres térben. Ezt a műfajt választottam, de természetesen szükséges volt az önálló stílus kialakítása."3 Erről az egyedi stílusról azt írja egy ismertető, hogy „M. Kecskés András mozdulatművészete a pantomim, a színészet és az expresszív tánc kifejezőeszközeit vizuális színpadi hatásokkal egyesíti." Ezzel nyilván ő is egyetért, mert a 60. születésnapja alkalmából rendezett sorozatát, amelyben pályájának legfontosabb darabjait adta elő, expresszív táncpantomim maratonnak nevezte.4

M. Kecskés András pályája nagy részében egyedül állt a színpadon, jobbára szóló előadásokat készített. Erről maga így beszélt: „a pantomim egy szólisztikus előadásmód. Éppen az a szépsége, hogy egy ember mindenné átalakulhat, egyedül testesíti meg a különböző karaktereket, tárgyakat, helyszíneket. Az üres térbe írja bele a figurákat, a történetet. A hagyomány is ezt diktálja: a görög mímoszok is szólisták voltak."5
M. Kecskés András legújabb előadása is egy szóló előadás. Témáját a legpontosabban az alcíme fejezi ki: Don Quixote hasonmás variációk.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/10. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

16. 04. 5. | Nyomtatás |