Terjeszteni a józanság gondolatát

Beszélgetés Keszég Lászlóval

Keszég László legutóbb Móricz Zsigmond Erdély trilógiájának első részéből, a Tündérkertből készített előadást Miskolcon. A produkció bekerült a POSZT idei versenyprogramjába. A rendezővel nemcsak az előadásról, hanem a POSZT körül kialakult botrányról, illetve a Miskolcon történtekről beszélgettünk (amikor is az önkormányzat egyik napról a másikra leváltotta az addigi igazgatót, Kiss Csabát. Az alábbiakban szemelvényeket közlünk az interjúból.

– Az Erdélyt miért akartad színpadra állítani?

– Kicsit ironikusan azt válaszolhatnám, hogy azért, mert állandóan azt hallottam, hogy egy-két budapesti színházon kívül nem jelennek meg a színpadon igazán nagyszabású gondolatok, nincsenek jelentős vállalások. Erre mondtam, hogy rendben, akkor vállaljuk be az Erdélyt, ez elég nagyszabású. Többen szkeptikusak voltak, hogy ebből nem lehet előadást csinálni, hisz ezer oldal. De szerencsére Ari-Nagy Barbara türelmes volt, így elkezdtünk beszélgetni, hogy mit is lehetne belőle kihozni. Hamar kikristályosodott, hogy egy három órás előadásba csak az egyik kötete férhet bele, mégpedig az első kötete, ami valamiféle fortyogásról szól.

– Ez a Tündérkert...

– ...Az Erdély trilógia első része, amely az 1608-tól 1613-ig tartó öt évet dolgozza fel. Olyasmi történik ekkor – s ez is meghatározó volt a darabválasztásban – ami periodikusan visszatér a történelmünkben. Ha mikroszkóppal megvizsgáljuk az elmúlt évszázadokat, akkor újból és újból fölfedezhetők olyan korszakok, amikor valaki hirtelen – mint egy tumor – ránő a társadalomra, ami aztán végül valahogy elpusztítja őt is.

– A regényben Báthory Gábor ez a figura.

– Igen. Teljes mértékben kiteljesedhetett, hagyták. Egy ideig hasznosnak tűnt, de túlzásba vitte az abnormalitást. Pusztított, rengeteg mindent megsemmisített, végül őt pusztították el.

 

 

– Az előadás döntése az, hogy miközben Móricznál Báthory Gábor egy 28 éves fiatalember, az előadásban egy 42 éves színész játssza a szerepet.

– A kora lényegtelen, a figura a lényeg... Ilyen mániákus vadállat lehetett Báthory is. Erkölcsi őrületben szenvedett, moral insanity, ma így nevezné a pszichiátria a betegséget. Egy erkölcsileg teljesen megbomlott személyiség alakult ki benne – bizonyára a szerencsétlen gyerekkora miatt. Azaz megmagyarázható minden. Ez is jó Móriczban, hogy miközben egy történelmi kalandregényt ír, ebbe a több száz éves történetbe a modern pszichológia vívmányait is bele tudja csatornázni.

– Akkor térjünk vissza a kiinduló ponthoz: a ti legfőbb kérdésetek az volt, hogy ez a moral insanity miképp telepedhet rá az országra.

– És ha ez megtörténik, akkor ez milyen folyamatokat indít el.

 

 

– Meglepődtél, hogy a POSZT-ra beválogatták az előadást?

– Meg. ... jó érzés volt, hogy bekerült az előadásunk a versenyprogramba. Különösen azért, mert elég sok fiatalember van a miskolci társulatban, és ők ettől extra boldogok voltak. Azóta persze sokat rongálódott az örömük.

– Mert?

– Egyik nagy kortárs írónk után szabadon azt tudom mondani, hogy nem találom a szavakat annak kifejezésére, hogy mi ez. Leginkább valamiféle szuicid alkatra utaló személyiségjegyeket mutat ez a történet. Mert ennek az lesz a vége, hogy nem lesz POSZT, és tudjuk, ha nálunk valamit bezárnak, az vagy nagyon soká, vagy soha nem indul újra. Persze néhányan örülnének ennek a fejleménynek, mert hogy mindig is rossz volt. Én nem örülnék, mert tizenöt év alatt, ha más nem, az kiderült, hogy a szakma és a közönség is igényli a fesztivált, az eseményt, a díjakat, a felhajtást. Nem vonom kétségbe senkinek az igazságát. Biztos, hogy rengeteg minden igaz abból, amit mondanak. De én többnyire a kommenteket szoktam figyelni. Ott vannak a legérdekesebb megnyilvánulások. Azokból leginkább az derül ki, hogy rengeteg egyéni sérelem működik a háttérben, amelyek 10-15 vagy 20 évvel ezelőtt estek meg, és alapvetően ezek befolyásolják a mostani fejleményeket is. Tehát akik egykor megsértődtek, azok most már helyzetbe kerültek, és akik korábban helyzetben voltak, azokon elégtételt lehet venni, és fordítva. Közben amióta folyik ez az eseménysor az emberek két teljesen különálló oldalra sodródtak, és ebből a pozícióból szólalnak meg, így eleve lehetetlennek tűnik a józan párbeszéd.

 

 

– A Miskolcon történteket talán még szomorúbbnak gondolom, mint azt, ami most a POSZT-tal történik. Ahogy utaltál rá, a három éves munkátok eredményeként a miskolci színház az igazgatóváltás óta folyamatosan ott van a POSZT-on. De közben kitört a botrány: a miskolci képviselőtestület egyik napról a másikra menesztette Kiss Csaba igazgatót. Aztán másnap ti, a miskolci művészeti tanács tagjaiként kiadtatok egy közleményt, hogy ez valójában a színház érdekeit szolgálta. Hogy jutottatok el ide, hogy egy közös minőségi munkára szerveződött társulatban egyszer csak elkezdődött a harc, kitört a háború, ami áldozatokkal is jár?

– Ezzel kapcsolatban a saját személyes történetemet tudom elmondani, felelősséget ezért tudok vállalni. ...

 

 

– És, hogy került az ügy a polgármester elé? Hogy lépett be ő ebbe a történetbe?

– Azt biztosan tudom, hogy a művészeti tanácsból senki nem ment hozzá. Nekem semmiféle kapcsolatom nem volt a polgármesteri hivatallal.

– És hogy kerültek mégis a képbe?

– Úgy tudom, hogy a színészek léptek. Később pedig a polgármesteri hivatal hívott be színészeket és más dolgozókat beszélgetésekre. Azért ez egy érdekes vetület: hogyha ezután a színészeknek nem tetszik valamilyen vezető, akkor bemennek a polgármesteri hivatalba, és leváltják a regnáló vezetőt? Valóban kérdéseket vet fel az, ami Miskolcon történt. Ezért is próbáltam mindezt ilyen szubjektíven elmondani, hogy láthatóvá váljon, nem egy váratlan villámcsapásról van szó, hanem egy hosszú folyamat vezetett a gyorslefolyású végkifejlethez. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ez egy eddig nem látott szélsőséges periódus volt a színház életében, nem robbant fel, de benne volt a robbanás lehetősége, szerintem ezért léptek ilyen gyorsan. A színház jelenleg nagyon felszabadult, frenetikus a hangulat. Most gondolom, ki fogják majd írni a pályázatot. Innentől kezdve ez egy teljesen új játék, aminek nem lehet tudni a végeredményét.
Összefoglalva a következő a vélemény a szakmában rólunk: elhiszik, hogy nehéz, még akár elviselhetetlen belső állapotok voltak, de az megengedhetetlen, hogy ennek megoldására a politikát hívtuk megoldásként. Nem hiszik el, hogy nem így volt. Megszilárdult ez a vélemény, mint a beton, nehéz vele mit kezdeni, de remélem a munkánk, meg talán egy kicsit az ídő is segít.

 

Részletek egy hosszabb beszélgetésből.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2015/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában. Az árushelyek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

15. 05. 20. | Nyomtatás |