Mit tehetünk?

Brecht: Kurázsi mama - Katona József Színház

Brecht Kurázsi mama című darabját mutatta be a Katona József Színház. Zsámbéki Gábor rendezése nem (pusztán) egy klasszikus értő színrevitele, hanem határozott hozzászólás napjaink problémáihoz. Azokról a háborús viszonyokról beszél, amelyek közt jó ideje élünk, és amelyek lassan felemésztenek mindent körülöttünk. Már senki sem emlékszik, hogy mikor és hogy kezdődött ez a háború. De azt sem reméljük, hogy valaha vége lesz.

Bíró kristóf

 

[...]

 

Brecht darabja csupa közemberről szól, akik megpróbálnak létezni a háború viszonyai között. Ezt az előadás eleve fennálló adottságként rajzolja köréjük. Például azzal, hogy afféle nyitánnyá – sőt indulóvá – teszi meg a dalt, amelyet az eredeti darabban az ekhós szekéren érkező Kurázsi mama énekel az első jelenet közben. Az előadásban először felváltva, majd kórusban énekelik a szereplők a dalt: „Főkapitány, indul a hadnép, / Megjött már frissen a parancs, / Kurázsi én, bakancsot adnék, / Mert a menetben kell a bakancs, / Villog a szem a hit tüzében, / Dübörög ágyú és szekér... / Elmúlt a tél. Süss fel te nap! / Új fű borul a holtra már. / De aki még nincs föld alatt, / Kapcát cserél és talpra áll." (A Katona szövegváltozata apró, de határozott módosításokkal teszi általánosabbá a szöveget.)

Ez talpra állás, életben maradás tűnik a legfőbb parancsnak a darab szereplői számára. Ez derül ki rögtön az első jelenet folytatásából, amikor Kurázsi mama nem akarja a fiait a Verbuválónak adni – „miért az enyémet vigyék?" –, ezért elrettentésül jósol a katonáknak: „így tépetünk szét mindnyájan, ha fülig belekeveredünk a háborúba" – mondja, de a sorra kihúzott fekete keresztekkel a saját gyerekei végzetét is megsejti.
De a háborúval nincs mit vitázni. Ezt nem a közember teremti, csak elszenvedi. Ezért beszél a Tábori pap (Elek Ferenc) egy későbbi jelenetben arról, hogy „azt nem lehet mondani", „hogy a háborúnak egyszer vége lesz". De ezt a gondolatot az előadásban továbbfűzi, kiegészíti: „A császárokban, a királyokban meg a főpolitikusokban bízhatunk. Nekik nagy szükségük van a háborúra. Hogy arra foghassák mindazt, amit nem tudnak megoldani."

(Egyébként a Katona szövegváltozatának egészéről elmondható – dramaturg: Török Tamara –, hogy Nemes Nagy Ágnes fordítását tiszteletben tartva, egyszerű, de határozott megoldásokkal, finom szó- és szórendcserékkel, lényeget kiemelő tömörítésekkel és húzásokkal, apró, de fontos betoldásokkal nagyon jól mondható, mainak ható szöveget teremt, amely az előadás gondolatiságát is plasztikussá teszi.)
A Katona előadása nemcsak szövegszerűen, hanem egyéb jelzésekkel is határozottan utal azokra a mechanizmusokra, amelyek a közemberek kiszolgáltatottságát megteremtik. Zsámbéki Gábor rendezése szerint a nagypolitika eseményei, a hatalmi játszmák fordulatai hozzák létre azt a végzetes közeget, amelyben létezniük kell a mindennapokban.

A Kurázsi mama ősbemutatóján még feliratok igazították el a nézőket a darab 12 évet (és több ezer kilométert) átfogó történetében. Az ehhez hasonló megoldásokat az utóbbi években felváltotta az, hogy a színészek szájából halljuk az egyes jelenetek elején olvasható szerzői instrukciókat, amelyek megjelölik az időpontokat és az egymástól távoli helyszíneket, sőt utalnak valamiképp a történelmi háttérre is.
A Katona József Színház szövegváltozata az utóbbit is pontosítja, határozottan továbbgondolja. Olyan mondatokkal egészíti ki Brecht szövegét, amelyek nemcsak világosabbá teszik „a 17. század világháborújának" különféle fordulatait (amelyek az összes akkori európai birodalmat érintették), hanem hangsúlyozottan utalnak a nagypolitika szereplőire is (akiket Brecht csak elvétve említ név szerint, többnyire csak a funkciójukat nevezi meg). Ezekből a kiegészítésekből az is egyértelművé válik, hogy – bár vallásháború zajlott – az ideológiai szempontok inkább csak ürügyként szerepeltek benne, a döntő tényezőt egyértelműen a hatalmi érdekek jelentették. (Ez el is hangzik az előadásban: „a vallásháború többé nem vallásháború, csak hatalmi versengés".)

A nagypolitikai játszmák fordulatait és szereplőit azzal is kiemeli a Katona előadása, hogy a színpad hátterére kivetítve megjelennek a „politikusok" képei, szobormásai. Brecht darabjával szemben, amelynek csak közember szereplői vannak, a Katona előadása tehát „mesél" a nagyokról is: az egyik oldalon a katolikus ligát vezető Tilly grófról, illetve a császári csapatok élén álló Wallensteinről, a másik oldalon pedig a protestánsok nevében fellépő Gusztáv Adolf svéd királyról. De az ő történeteik határozottan egy irányba mutatnak. Nem szólnak másról, mint minden hatalom mulandóságáról. Ezen fordulatok egy részére Brecht is utal: szó van a darabban is Tilly temetéséről, illetve Gusztáv Adolf haláláról. De a Katona előadásában szó esik például Wallenstein „karrierjének" fordulatairól is: sikereiről, majd leváltásáról, később újbóli kinevezéséről, végül arról, hogy „a császár lefokozza és megtiportatja a túlságosan nagyravágyó Wallensteint". Az utóbbit apró animáció érzékelteti: Wallenstein kivetített képmása darabokra szakad. Hasonló ironikus gesztusok máskor is kapcsolódnak a képekhez.

Azzal, hogy a Katona előadása hangsúlyosabbá teszi a nagypolitikai mechanizmusokat, megváltozik a darab középpontjában álló közemberi történetek kicsengése is. Ezzel egyértelműen szűkebb mozgástér rajzolódik köréjük, ugyanakkor csökken a felelősségük is. És a tét is egyértelműbbé válik: valahogy létezni kell, helyt kell állni, ha lehet, életben kell maradni a háborús körülmények közepette is.

 

[...]

 

 

Részlet egy hosszabb elemzésből. A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/1. számában.

Az Ellenfény korábbi számai kaphatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 05. 20. | Nyomtatás |