Minden sikeres férfi mögött..."

Kulcsár Noémi: Macbeth – Kulcsár Noémi Tellabor

Kulcsár Noémi már több, a nézőben határozott emléknyomot hagyó koreográfiával bizonyította, hogy összeszedetten és sallangmentesen tud fogalmazni kisebb formákban: párok, kis csoportok közötti viszonyokat, küzdelmeket intenzív energikus képekben ábrázol.Újabban A vágy villamosa című darabja jelezte, hogy alkotói ambíciói mostanában nagyobb, (nem is akármilyen) prózai alapú témák felé terelik.

Pónyai Györgyi

Mostani művének, a Macbeth-nek a központi témája, az „olthatatlan hatalomvágytól sújtott gyenge ember archetípusának" ábrázolása is nagy kihívás – tiszteletreméltó és bátor vállalás egyben. Kortárs táncszínpadon ritkábban is látunk ilyet a kelleténél, érthető tehát a figyelem, mely a bemutatót övezte.

Shakespeare drámáját egy felvonásban, mintegy 70 percben, csupán mozgásban színre vinni kiérlelt és nagyon következetes koncepciót igényel és feltételez. A relatív rövid időtartam eleve nem tesz lehetővé minden részletre kiterjedő előadást, a koreográfusnak hasznos választania, hogy csak a főszereplőre, személyiségére koncentrál, szinte az elemi érzelmekig, indíttatásokig lecsupaszítva ábrázolva azt, vagy inkább történetet mesél, színesen, drámaian, szcenikai és zenei hatásokkal fűszerezve. Előbbihez a dráma misztikus, komor hangulata, Macbeth monológjai, utóbbihoz a sok szereplő, a bűntények és a főhős látványos bukása adhatnak alapot. Ha viszont a két lehetőség együttes megvalósítása a cél, akkor nagyon ügyesen kell egyensúlyozni, hogy mindez beleférjen ebbe az időkeretbe. A látottak alapján úgy tűnik, Kulcsár Noémi az utóbbi, harmadik variáció mellett döntött, és nem kívánta sem tisztán Macbeth alakjára, sem csak az érdekes cselekményre helyezni a hangsúlyt.

Bár a koreográfus inkább csak vázlatszerűen használja a drámát, a történet menete követhető. Az alapmű ismerete ehhez természetesen szükséges, de végeredményben sikerült azt egész jól összesűríteni. A lényegi momentumok mind fellelhetők, ami, egy Shakespeare-drámáról lévén szó, táncszínpadon dramaturgiailag jelentős teljesítmény. A nézőnek ettől függetlenül azért állandóan feladatot ad, hogy azonosítsa például Banquo, egyéb főurak vagy éppen Macduff figuráját, mivel minden szereplőt ugyanaz a néhány táncos alakít és bizonyos dolgok (pl.„akit idő előtt az anyjából kellett kivágni") nem lemozoghatók. A színpadon nem megjelenő tényanyag korábbi ismeretekből való pótlása, az állandó találgatás és örömteli ráismerés erősen a konkretizálás felé terel, „odaköt" a cselekményhez, és az „eltartás", a szimbólumok és elvont tartalmakon való elmélkedés ellen dolgozik.

Elidegenítő hatású, hogy a zenei montázs-anyag feltűnően eklektikus, a témához nem illően vegyes. Hol „kortársban" maradva pontosan passzol a dráma hangulatához, a figurák jellegéhez, hol hirtelen váltással oda nem illő, kizökkent és az éppen látottakat furcsán idézőjelbe teszi. Egyes egymást követő zenei részek hangulatban és stílusban akár fényévnyire vannak egymástól. Ezek a váltások elég gyakoriak, ilyen ütemben nehéz mindig dekódolni az épp aktuális „kizökkentés" célját és mélyebb értelmét. Bizonyos átkötések így sajnos feloldatlanul maradnak, nem értelmezhetők. Bár a cselekmény láthatóan fontos számára, a koreográfus azért érezhetően mégis igyekszik időnként „elemelni" alkotását a közvetlen történetmeséléstől. Ettől azonban még nem lehet hirtelen teljesen függetlenedni az alapcselekménytől, valamint a kortól és közegtől, amikor és ahol az játszódik. A nagyon dallamos, szinte közhelyes zenék egyszerűen nem illenek ehhez a vérgőzös témához, és az ismert helyszínhez, másutt a heroikus hangzású, vagy éppen lágyan melankolikus részek nem fedik a színpadon látottakat. A karcos, szikár zajok vagy naturális hangok (szívdobogásszerű zörejek, ritmusblokkok, fémes hangok, esővíz csorgása vagy a dobszó) sokkal természetesebbek, és jobban is illeszkednek a mondanivalóhoz és a karakterekhez. A világítás átgondolt, a különféle irányokból érkező fények kiemelik a figurákat, érdekes sziluetteket, árnyékokat alkotva teremtenek hangulatot.

A koreográfiában különösen Macbeth és a Lady nagy duettje emlékezetes, ami azonban – a darab egészéhez mérve – túl hosszú. Lírai, szinte szerelmes hangulata üti a megelőző „vérengzést", szinte függetlenné válik attól, de hossza miatt az egész műtől is. Előre eltervezett, hidegvérrel végrehajtott gyilkosság esetén a néző a tettesektől ennél kevesebb szépelgést várna. Egy órában legalábbis – amikor nincs idő bővebb pszichológiai elemzésekre – mindenképp. A fiúk hármas-négyes variációi kifejezetten aktívak: változatosak, dinamikusak, az éppen aktuális viszonyokról érthetően informálnak. A lányok elsősorban a „banyákat" mozgatják – egyébként kiválóan –, de néhány percre, rövid kifejező kis részben feltűnik Lady Macduff is – az eredetitől eltérően Macbeth itt a nyílt színen fojtja meg őt. A bál-jelenet (?) mozgásanyaga a mű egészének színvonala alatt marad, és hangulatában sem illik a darabhoz.

Kreatív és igen figyelemreméltó ötlet ugyanakkor a bábok szerepeltetése a banyák alakjában, akik egyébként problémás pontjai lehetnének egy Macbeth-adaptációnak. A táncosnők testére erősített, általuk mozgatott, három különféle, ijesztő óriás fej és kéz kiváló megoldásnak bizonyul. A mozgáselemek megkomponáltsága, az alakok pulzáló összeolvadása-szétválása, a figurák bátor térhasználata kifejezetten izgalmas. Szinte elfeledteti a nézővel, hogy bábokat, és nem valódi rém-alakokat lát. Groteszk külsejük látványosan eltér az „emberi" szereplőktől, „reptetésük", fel- és eltűnéseik ügyesen megoldottak. Az illúzió különösen erős, ha csak „ők" vannak a színen. A táncosnők és a bábfejek, -kezek együttmozgása új jelentéstartalmakat nyit meg, kifejezőerejük jelentős, és igazolja a koreográfus érdekes elgondolását és megoldásait. A bábok egyéb esetekben való használata emellett részint szimbolikusnak tűnik (a király feje), másutt viszont zavaróan direkt, túlmagyarázott (Lady Macbeth és a körülötte repkedő csecsemő jelenete).

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2015/1. számában.

Az Ellenfény korábbi számai kaphatók az Írók boltjában és a KatonaJózsef Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális  és egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 05. 20. | Nyomtatás |