Ady újratöltve

A Nemzeti Táncszínház színpadán a PR-Evolution Dance Company legújabb fejlesztése, az Örök kikelet című „alkalmazás" fut. Mintha kényelmesen elhelyezkedtünk volna az otthoni számítógépünk előtt, indul a Windows, és máris az esti filmünk lejátszására kattintanak. Az előadást, amelyben Ady Endre versei „zenére, táncra hangolva" szólalnak meg, a „kortárs összművészeti együttállás" alcímet kapta. Ennek jegyében a különféle művészeti ágak, technikai és multimédiás eszközök színpadi alkalmazásával olyan ingergazdag környezetet alakítanak ki az alkotók, amelyben ránk zúdíthatják a közölni kívánt, szinte befogadhatatlan mennyiségű információt. „Ady újratöltve" indul; ez a rendszer várhatóan nem omlik össze. Kunstár Mónika írása.

Kunstár Mónika

Amikor Szervét Tibor a színpadi háttérre vetített videó bejátszásban elmondja az első versrészletet, majd megkérdezi, hogy „Fel lehet ezt így tölteni?", végképp világossá válik, hogy az előadás leginkább a mai kor gyermekeinek szól. Ezzel a bevezetővel azonban határozottan megszólítja azokat a nézőket is, akik lépést szeretnének tartani a világban zajló rohamos fejlődéssel, de még nem érzik magukénak az információalapú társadalom modern művészeti törekvéseit. Miközben Ady szavai önmagukban és „újratöltve" is örökké aktuálisak, az előadás egyszerre lehet kissé régi és nagyon új.

A színpadon múltidéző hangulatot kelt a zongora, amely a világos háttér előtt, a kalapot viselő zongorista sziluettjével olyan, mintha maga is vetítve lenne. Amikor a hangszeren megszólalnak az első hangok, varázsütésre kiszakadunk az eddigi virtuális világból, és a színpadot élettel tölti meg az emberi szó, lélegzet. A teret egy nő és egy férfi keríti hatalmába. Táncos testek mozdulataival a kortárs tánc nyelvén mesélik el, amit a költő A csókok átka című versében fogalmazott meg. Spala Korinna és Tabbouch Ali kettőse Ady szerelmi lírájához hűen önti mozdulatba a szavakat, melyeket Szervét Tibor előadásában hallunk. A két táncos a fekete és fehér, hosszú ujjú felsőben úgy olvad egymásba, mint jin és jang. Ellentétek vonzásában gördülnek, tartják és engedik testüket; meztelen, ölelkező lábaikkal talajt keresve, szenvedéllyel feszülnek egymásnak. Ezt követően három pár lép a színpadra, akik egyszerű, testszínű trikóikban szintén a testi, lelki érintés világába, emberi kapcsolatok fényébe és homályába vezetnek bennünket. Mindeközben a fekete zongoráról szól „az Élet melódiája".

A háttérben futurisztikus, nagyvárosi képek jelennek meg, mintha a vetítőben videójátékot indítottak volna el. A virtuális világra nem kell soká várnunk, lassan bekúszik a színpadra, és fülhallgatóval a fejükön érkeznek a mai kor gyermekei. Ruháik színesek, divatosak; csak a „légy egyéniség" és „valósítsd meg önmagad" feliratok hiányoznak, miközben „nem érnek rá semmire", sietősen jönnek-mennek a színpadon. Éles kontrasztot teremtenek Szervét Tibor megjelenésével, aki kalapot viselve, ballonkabátjában nyugodtan sétálgat a múlt hangulatát idézve. A teljesség kedvéért belép a mai kor zenéje, de a zongoraművész (Teleki Gergő) rendíthetetlenül játszik tovább.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

14. 10. 14. | Nyomtatás |