Alkalmazott dráma?

Székely Csaba: Hogyne, drágám!; Euripidész–Székely Csaba: Alkésztisz – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

Idén két olyan új művét is bemutatták Székely Csabának, amelyek nem feltétlenül szerepelnek majd a drámaköteteiben. Egyrészt (Cári Tibor zeneszerző közreműködésével) megírta az első erdélyi zenés vígjátékot (amelyhez a dalszövegeket is maga szerezte). A Hogyne, drágám! szilveszteri bemutatóként került színre (rendező: Sebestyén Aba). Másrészt Sorin Militaru készülő előadásához, a rendező intencióit követve átírta Euripidész drámáját, az Alkésztiszt. Mindkét előadást a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház mutatta be.

 

Hogyne, drágám!

 

Egy zenés vígjáték alapvetően a szórakoztatást szolgálja. Ehhez a Hogyne, drágám! esetében a legtöbb feltétel adott. Egyrészt most is remekül működik Székely Csaba humora (bár talán egy kicsit szélesebb „skálán", mint korábban, hisz a szövegben vannak nagyon mély és vannak felszínesebb, néhol közhelyes poénok is). De ez nyilván azt a célt szolgálja, hogy most valóban populáris előadás szülessen, amelyen a szélesebb közönség is könnyeden tud kacagni. Másrészt érdekes figurákat és fordulatos történetet látunk, amely valós életproblémákból indul ki, de nem megy olyan mélyre, hogy szétfeszítené a műfaj kereteit. Ugyanakkor élvezetesek a dalok, sokszor szellemesek a dalszövegek is.

A darab alaphelyzetéből akár még a Bányavidék-trilógia kisvárosi változata is kibomolhatna. Főszereplője Virág János (Nagy István) 55 éves tanár, aki már minden illúziójával leszámolt, a tanításban sem leli örömét, s ha teheti, ki sem mozdul otthonról. A feleségével, Verával (Lőrincz Ágnes) is folyton marják egymást, már amikor látják egymást, mert a munkája miatt alig van otthon az asszony. A lányuk, Anna (Illés Alexa) is boldogtalan, mert a férjének, Édes Bélának (Bányai Kelemen Barna) már régen nincs munkája, és ki tudja, hogy mivel (vagy kivel) tölti az idejét, amikor azt mondja, hogy egész nap munkát keresett.

De hogy mindenből nem a kisvárosi kilátástalanság tragikomédiája születik meg, azt nemcsak az első jelenetek könnyed humora jelzi, hanem az is, hogy a szerző ezúttal túllép az életképen, s fordulatos cselekmény építésébe kezd. Egyrészt működésbe hoz egy szerelemi bohózatot: Virág János találkozik egykori iskolatársával, Violával (Nagy Dorottya), aki bevallja, hogy annak idején szerelmes volt a férfiba, ezt meg is vallotta abban a pár sorban, amit a füzetébe írt, de erre sose kapott választ. Virág János döbbenten bevallja, hogy az a füzet nem az övé, hanem Veráé volt. Mint később kiderül, Vera azért Virág Jánost választotta, mert azt hitte, ő írta neki a vallomást. (Az aláírás csak ennyi volt: V, amit Violaként és Virágként is lehet olvasni). Ennek a bohózati félreértésnek a mai változatát is megírja Székely Csaba. A késői szerelem lehetőségébe beleszédült Virág János, amint megtalálja a füzetet, azonnal levelet ír Violának, de az a féltékeny férje miatt olvasatlanul visszaküldi, a férfi helyett Vera kapja meg a levelet, és azt hiszi, hogy egykori szerelme, Viola mostani férje, Víg József (Szélyes Ferenc) írta neki.

Miközben nevetni lehet a bohózati félreértéseken, az is kiderül, hogy Székely Csaba ezúttal olyan szereplőket állít a darabja középpontjába, akik változtatni akarnak az életükön. És kicsit újra az álmaikba merülnek, még akkor is, ha menthetetlenül kiderül, hogy mindez csak illúzió. A középkorú szereplők szerelmi félreértéseinek analógiája megjelenik a fiatalok között is. Anna is két férfi között őrlődik: egyik oldalon a férje, akire féltékeny (de végül kiderül, hogy nem csalta meg őt, hanem hegedűleckéket adott a szegénysorsú diáknak, Ernőkének – Galló Ernő), másik oldalon a fiatal, erős (és börtönviselt) Szilárd (Bokor Barna), akik megmentette az életét (illetve ellopta a pénztárcáját). Ebből a szálból nem bomlik ki igazán cselekmény, mert Béla gyorsan leleplezi, hogy valami készül Anna és Szilárd között, hisz egy félreérthető helyzetben nyitja rájuk az ajtót. De határozott fellépése miatt gyorsan kórházba is kerül, ahol Anna megbocsát neki, de mégsem tud választani a két férfi között, inkább elköltözik otthonról. „Nem vagyok hajlandó tovább szenvedni miattatok" – mondja. – „Szenvedjetek ti, ha kellek. Majd meglátjuk, melyikőtök érdemel

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/3. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 

14. 10. 14. | Nyomtatás |