A kéreg alatt

Mádi László: Egy fáról – Közép-Európa Táncszínház

Kevés olyan táncos, koreográfus lehet, aki egy táncelőadás témájának annyira statikus dolgot választ, mint egy fa. Persze tudjuk, hogy a fák sem csak egy helyben állnak. Természetes növekedésük mellett hajladoznak a szélben, vadul csapkodják ágaikat a viharban, a lomb és a gyümölcsök súlyától meghajolnak az ágak, majd ősszel a tehertől megszabadulva visszalendülnek eredeti helyükre. Ágaik letörnek, leveleik lehullnak, végső esetben gyökerestül kifordulva terülnek el a földön. A látszólagos nyugalom tehát számtalan mozdulat lehetőségét rejti magában.

Jenei Péter


Az előadás kezdetén a sötétségből bontakozik ki Mádi László középen elhelyezkedő alakja, akit derékig a tánctér felületét beborító fekete textil takar. A táncos testét csupasz faágak borítják. Erős kép, mely rögtön a táncos és a címben megjelölt tárgy azonosítására ösztönzi a nézőt. Ugyanakkor az élő organizmus – amit ez esetben a táncos és egy fa szimbiózisa ad – mellé a színpadra kerül még egy fatuskó is ellenpontként.

A halvány megvilágítást kezdetben egy vetített film szolgáltatja, azonban a film képei kivehetetlenek maradnak. Csupán az árnyak váltakozásából, illetve a táncos testéről – mint egy darabka vetítővászonról – visszaverődő részletekből lehet következtetni előbb egy növekedő fára, majd egy erdei sétára, végül esőre. A zenei aláfestésként használt hangok, hangkulisszák a vetített képekhez kapcsolódva váltakoznak. Hol hangosabban, hol halkabban jelennek meg a rövidebb dallamos betétek között/közben. Azonban nincsenek összefüggésben Mádi mozdulataival, leginkább atmoszférateremtő elemként vannak jelen.

Mádi az előadás folyama alatt egyenként tördeli le magáról a testére applikált faágakat. A kiegészítőktől, ez esetben az ágaktól való megszabadulással egyre több lehetősége nyílik a mozgásra. Míg az ágak korábban korlátozták a mozdulatokat, addig ezektől megszabadulva tér teremtődik szélesebb gesztusokra, mozdulatokra, ugyanakkor jelentősen felgyorsul a tánc is. A táncmotívumokról elmondható, hogy egytől egyig lassú mozdulatokból indulnak. Felgyorsulva elérik csúcspontjukat, majd apránként visszatérnek az eredeti tempóhoz – ez a lüktetésszerű ritmus az előadás egészére is kiterjed.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/3. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

14. 10. 14. | Nyomtatás |