Mint élő-halott

Szophoklész-Faragó Béla: Antigoné – Pécsi Nemzeti Színház

Félig tragédia – félig opera hirdeti az Antigonéról a színlap. Ugyanis a Pécsi Nemzeti Színház előadásában prózában hangoznak el a párbeszédes részek, de a kardalokat Faragó Béla operai igényű megzenésítésében halljuk. Mindezt Rázga Miklós rendezésében Bagossy Levente monumentális díszletében, Cakó Ferenc homok animációival kiegészítve játsszák el. Bíró Kristóf írása.

Bíró Kristóf

 

Már több opera született Szophoklész tragédiájából. Nemcsak Carl Orff zenesítette meg az Antigonét (1949-ben), hanem Arthur Honegger is (1924–27 között). De már a késő barokk korban írtak operát a darabból , és jónéhány kortárs operaváltozat is született.

Ebbe a sorba illeszkedik bele („félig") Faragó Béla munkája. Kézenfekvő ötlet, hogy a kardalok zeneműként szólaljanak meg, hiszen valószínűleg az antik görög színházban is elvált egymástól a szereplők és a kórus beszédmódja, az utóbbiak a rítushoz közelebb álló formában, énekelve, táncolva vettek részt az előadásban. Ennek a hajdan volt tradíciónak és a hozzá kapcsolódó rítusnak mai újraélesztésére tesz sajátos kísérletet a pécsi előadás, amely úgy kezdődik, mint egy rendes opera: nyitánnyal. A mélyről induló, üstdobütésekkel tagolt, komor zene sötét időket idéz meg. Közben a színpad egészét betöltő díszletfelületen mozgó képek jelennek meg: Cakó Ferenc homokanimációi. Ez az előadás újabb rétegét, a vizuális jelzések szintén hangsúlyossá váló szintjét nyitja meg. Cakó előbb filmeken , majd élő előadásokon is kipróbált technikájának lényege az állandó metamorfózis, hogy a homokba rajzolt képek néhány mozdulattal könnyedén változnak át egy másikba, s ezzel az asszociációk gazdag lehetőségét teremtik meg.

Előbb két csatázó görög harcos képét látjuk, amely aztán halotti maszkká változik át, majd ez fokozatosan egy arccá formálódik, amelyből lassan egy teljes emberi alak rajzolódik ki. Közben a kórus is bekapcsolódik a zenébe, és a siratókra emlékeztető éneke közben két fekvő alak formálódik ki a színpadot betöltő vetített képen. Aki jártas a mitológiában, az az egymásba átalakuló képeket látva a Labdakidák történetét is felidézheti magában, aki kevésbé, az a hamarosan megszólaló Antigoné (Györfi Anna) Iszménéhez (Kulcsár Viktória) intézett szavaiból következtethet arra, hogy a háborúban egymás kezétől elesett két fivér holttestét látjuk homokba rajzolva. A két lány úgy helyezkedik el a díszleten, a vetített kép mellett, mintha a két halott mellett ülnének, és arról tanakodnának, hogy mi most a teendő. Hisz az új király, Kreón az egyik fivértől megtagadta azt, amit a másiknak megadott, a temetés végtisztességét. (Amikor ezt érinti a beszélgetés, a vetített képen szórt homok tünteti el az egyik alakot, hogy annál erősebb jelként maradjon a képen a másik, a szánandó, el nem temethető halott.)

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/9. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

15. 03. 13. | Nyomtatás |