Tizenkét szék

Csehov: Platonov – Radnóti Színház

A Radnóti Színház Platonovja kiemelkedő színészi teljesítményeket mozgósító, pontos és elegáns előadás, talán túlságosan is az. Mintha pont ezért hiányozna belőle valami vadság, ami viszont a Csehov-műben benne van. Alföldi Róbert rendezése a játékra és a színháziasságra építi föl az előadást. Miközben pontosan megmutatja, hogy szinte az összes Csehov-szereplő lenni szeretne valaki-valami, aki-ami végül mégse tud lenni, rendezőként eljátszik az irodalom- és színháztörténeti előzményekkel, sőt: ironikusan reflektál magára a nagy tradíciókkal bíró „Csehov-játszásra" is. Ölbei Lívia írása.

Ölbei Lívia

A Platonov – a szerző első színdarabja – magába zsúfolja Csehov egész színpadi életművét: itt a születés alakulásában-gomolygásában és szertelenségében mutatkozik meg a Csehov-dramaturgia, amely aztán olyan tökéletes, önálló „kristályokra" bomlik, mint a Három nővér vagy a Cseresznyéskert. A „cselekménytelenség" és a „mozdulatlanság" Csehov-drámái annak a felismerésnek a birtokában jöttek létre a múlt századfordulón, hogy fölfordult, meghasadt, mozgásban van a világ; ezért olyan elevenek ma is – ma különösen. De ha Csehovot itt és most olvasva egyszerűen képtelenségnek tűnik, hogy miképpen válhatott, tulajdonképpen már életében, „a világot tovatűnő hangulatok szövevényének" érzékelő, halk, melankolikus szerzővé, akkor a Platonovban főleg nyoma sincs semmiféle elmélázásnak és madárcsicsergős szépségsiratásnak. A Csehovra jellemzően bohózati alapokon nyugvó Platonov világa kisszerű, kétségbeesett és erőszakos: a kíméletlen „bohózati masinériát" a pénzkunyerálás, a csábítás és a permanens részegségbe forduló ivászat ismétlődő rítusai működtetik. Platon(ov) neve fricska: amikor a tökéletességet az ideák világába utaló filozófus kései utóda épp elhatározná magát a nagy utazásra, az első, ami eszébe jut, hogy még egy bőröndje sincsen, amivel elindulhatna.

A különben kopár színpadot uraló, folyton játékban (mozgásban) lévő, egyenként és egykor biztos szép és elegáns tizenkét szék mind különböző: ennél pontosabban talán nem is lehet megfogalmazni azt a szedett-vedettséget, romlásnak indulást, amely minden Csehov-mű világát meghatározza. A Csehov-szereplők egyik alapvető tulajdonsága, hogy többnyire nem vesznek tudomást a változásról, miközben mindent másképpen szeretnének csinálni. A Platonov-előadás „fölött", középen Damoklesz kardjaként óra lebeg a térben (a számlapon megint megjelenik a tizenkettes): az idő megy – de hova, minek. A tizenkettő önmagában is mágikus szám, sokrétű kultúrtörténeti tartalommal. (A tizenkettő itt van, a tizenharmadik hiányzik; „megfeledkezett rólunk az Isten", szól majd az öreg Trileckij zárszava, csöndes, telített, rezignált kétségbeeséssel.) A tizenkét szék pedig – mint formula – önmagában is jelentést hordoz: utalhat Ilf és Petrov Tizenkét szék című regényére, a humor és a groteszk áramába kapcsolva Csehovot. (Amely áramban persze benne van – még úgy is, hogy Ilfhez hasonlóan karcolatokkal meg humoreszkekkel kezdte pályafutását –, csak hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni). A Tizenkét szék ráadásul egy észveszejtő kincsvadászat története: hajsza a székbe (de melyikbe) rejtett drágakövek után. Kincsvadászat a Platonov is, több értelemben, és a birtok – mint mindig – végül megint odavész, mint az álmok, mint az élet. A játéknak mégis folytatódnia kell. A színpadot uraló székek mindezeken túl akár Ionescót és a Székeket is megidézhetik, és ezzel kijelölik a Csehovtól az abszurdhoz vezető utat. A Székek házaspárja képzeletbeli közönséget hív az előadáshoz – a Platonov-előadásban Vojnyiceva tábornokné és gyülekező vendégei néha hangsúlyos-ironikusan nekünk, a nézőtéri közönségnek játszanak, a komédia szabályai szerint. Persze ilyenkor talán nem is nézők vagyunk, hanem reguláznivaló, apátlan gyerekek: Platonov tanító úr tanítványai. Vagy fönn is diákok, lenn is diákok: ülünk egymással szemben, és nem értjük az életet. Vagy utazók, képzeletbeli vonaton. Amikor a Platonov-szereplők egymás mellett foglalnak helyet, és nem egymásra néznek, hanem mind előre, akkor ebben a pozícióban a kapcsolatok működésképtelensége, a kommunikáció lehetetlensége, az „egymás mellett elbeszélés" és a jövőbe bámuló meddő tervezgetés is plasztikusan megfogalmazódik.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/8. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

15. 03. 11. | Nyomtatás |