Elzúgtak forradalmaink

Mint metró az alagútban, elzúgtak forradalmaink. A Nép barátja és a nép maga üveges tekintettel zötyög, csüng, támaszt, horpaszt és gubbaszt ugyanabban a szerelvényben, miközben nem jutnak sehová. Az M/S – bár a drámai alapanyag lehetővé tenné – nem egy expresszív előadás, ha őrült is, inkább katatón, mint hisztérikus. Ugyanakkor okos, világos, elegáns és szeretettel teli politikai színház. Peter Weiss Marat/Sade-ja alapján készült előadásról – melyet a Katona József Színház a Kamrában mutatott be – Fehér Anna Magda ír.

Fehér Anna Magda

 

Peter Weiss nem árul zsákbamacskát, már műve legelején közli, mi lesz a darab tárgya, egyetlen égbekiáltó pillanatot ragad meg, Marat meggyilkolását, és dagasztja totális színházzá a jakobinus halálát. Én sem tehetek másképp, elárulom: Dömötör András M/S rendezésében Corday nem szúr tőrt Marat szívébe, a francia forradalom mártírja nem vész el, csak átalakul.

Aki utazott már munkába a hármas metrón a Határ úttól az Árpád hídig nap-nap után, az tudja, milyen találó helyen éri tetten az előadás a tűrő és fásult néptömegeket. A szovjet metrókocsik idegeket nyugtató halványzöld falai és masszív, fekete bőrülései, a kissé érdes fémrudak, a ficaknyi hely, ahová oly kényelmes állni az ajtó szegletén, mindez a látvány és életérzés tárul elénk a Kamra színpadán. Ide lépnek be a játszók, mikor egyszerre elválik az ütköző gumi, és az ajtók egyet rándulva eltűnnek az útból. Kálmán Eszter díszlete és jelmezei pasztellszínekben sápadnak és ragyognak a neonfényben. A kocsi szinte élethű mása az eredetinek. A ruhák a nyolcvanas évek végét, a kilencvenes évek elejét idéző ormótlan kabátoktól és pulóverektől a Martens bakancson át a francia forradalom korának zsabóiig és fűzőiig több stílust gyúrnak egybe ízléses egésszé.

A Berlin felett az ég című filmben Bruno Ganz angyala járja a metrót, és hallgatja az emberek gondolatait. Lecsendesült kis forradalmak, gondoktól zaklatott gondolatok ezek. De Sade marki, Marat és a többiek is így üldögélnek csöndben a metrón, míg az előadás fel nem erősíti olykor világmegváltó, máskor renitens vagy perverz, erőszakos és szorongó belső hangjukat. De Dömötör András rendezése nem veti el az elmegyógyintézet képzetét sem, egy metrószerelvény zárt tere mi más lenne, mint kavargó-őrült gondolatok tárhelye.

A kocsi ablakain át láthatjuk a peronon helyet kapott zenekart. Kákonyi Árpád és Matkó Tamás punkba hajló pszichedelikus rockzenéje gitárra, dobra és szintetizátorra íródott. Hol egészen lelassul, kitartott hangok zúgása csupán, máskor pedig a húrokba csap, és rúgja a dobot. Ez a zene tökéletesen illik a szerelvény pszeudo mozgásához, a zenekar mögött állomások, régi korok emberei, metróra váró hajdani tömegek, forradalmárok, tüntetők húznak el, vagy épp a fekete alagutat tagoló elmosódó fénypászmák jelzik a száguldást, a fékezést és a nekilódulást. Mindeközben a charentoni elmegyógyintézet zárt osztálya, vagyis a metrószerelvény egy tapodtat sem mozdul.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/7. számában.

Az Ellenfény korábbi számai kaphatók az Írók Boltjában és a Katona József Színház könyv esboltjában.

AzEllenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális és egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 395 Ft

 

15. 03. 11. | Nyomtatás |